Szerintetek folytassam a hegedülést?

Arra, hogy van-e tehetséged hozzá, ne itt keress választ.

A hegedűhöz türelem, jó hallás és kitartás kell.

Elmesélem, hogy én hogy vagyok ezzel, ha nem bánod:

Én gitározom. Majdnem egy évtizede. Nem elektromos gitáros, metálos zúzás, hanem többnyire klasszikus zene, klasszikus gitáron. Én is vonzott és lenyűgözött a zene, kb mindig is, de írtó bénának, tehetségtelennek éreztem magam mindig hozzá. Kb negatív a kézügyességem, nem kiemelkedő a hallásom, mégis mit akarok én ezen a területen. Aztán véletlenül a kezembe került egy gitár. Mutogattak rajta pár dolgot. Megpengettem, és hang jött ki belőle - zenei hang. Sőt, egy teljesen egyszerű akkordot is megmutattak, amit kissé sután, de le tudtam fogni, és végighúzva a kezem a húrokon, a gitár megszólaltatta. Egy E-moll akkord volt - és hihetetlen élmény volt, hogy az én kezem közül jön ki ez a hármashangzat. Hogy fogok egy hangszert, és reagál arra, amit csinálok, hogy akármilyen egyszerű, béna módon is, de zene jön ki onnan - vagy legalábbis valamilyen építőelemféléje a zenének :)

Onnantól kezdve én tudtam, hogy ezt akarom. Nem szeretném, meg jó lenne, meg ilyesmi, hanem AKAROM, így, csupa nagybetűvel. Azóta mindig ott van az életemben a gitár. Nem lett jobb a kézügyességem, így csigalassúsággal haladok, de haladok. Nem sietek sehova. Ha nekem 10 évre van szükség ahhoz, hogy eljussak oda, ahova más 2 év alatt elér, akkor én belerakom a 10 évet. Ha 30 év kell valamilyen magamnak kitűzött cél eléréséhez, akkor - remélhetőleg - itt van előttem a 30 év, és hadd szóljon. Az út minden egyes kis percét, mozzanatát élvezem. Nem szabad túlságosan rágörcsölni a célra, arra, hogy hű, így, meg úgy tudjuk játszani ezt, meg azt. Élvezni kell azt ahol vagy, élvezni kell a zene legelemibb részeit is. Élvezni kell, hogy van egy hangszered, amin játszhatsz, ami tulajdonképpen a társad, a szó szoros értelmében.

Az én életemben is voltak olyan szakaszok az évek során, amikor nem tudtam kellő időt fordítani a gitározásra. Sőt, volt, hogy ilyen-olyan okokból sajnos hónapokig (!) nem tudtam gitárhoz nyúlni. De egy pillanatra nem felejtettem el, hogy ott van nekem a zene, és egy pillanatra nem tettem le róla.

Ha tényleg szereted, ha tényleg akarod, akkor csináld. Komolyan. Ez ilyen egyszerű. És fejlődsz majd, de ne görcsölj erre rá.

A hegedű egy pokolian nehéz hangszer. Kapásból, egy nem temperált hangszeren játszani nem egyszerű móka. A hegedű - szerintem - ezek közül is az egyik legnehezebb, ha nem A legnehezebb. És jó sokáig, amíg nem uralod, pont ez a hangszer képes kiadni olyan hangokat, hogy az ember úgy érzi mintha csipesszel tépnék ki az agyvelejét kis darabokban :D De ez legyen a szomszédok gondja :) Ha ez a hangszer az, amire te vágysz, akkor hajrá. Rengeteg türelmet, kitartást igényel. De menni fog. Ja igen, képzeld, most már én is úgy érzem néha, hogy már egészen olyan, mintha kissé tudnék zenélni. Sőt, simán kihallok olyasmiket, amiket régebben soha nem hallottam volna - még a hallás is fejlődik. Nem is keveset.

Kissé hosszú lett, de a lényeg, hogy abba ne hagyd. Hallgass minél több hegedűs zenét, keress minél több hegedűművészt, aki motiválhat - sokat segít :)

És, ha megengeded, itthagynék két linket:

- Egy barokk muzsika, barokk hegedűn, barokk vonóval:

https://www.youtube.com/watch?v=sgcR183f8gA

(Figyeld csak meg pl a vonót, és hasonlítsd össze a tiéddel :) )

- Ez pedig az egyik legszebb hangszeres duett, amit valaha hallottam: szaxofon és hegedű. Gyönyörű a párbeszédük, ahogy válaszolnak a másik minden szavára:

https://www.youtube.com/watch?v=m8NN4fpdm40

18 éves vagy, hát nem rá érsz hegedülni tanulni ha örömet okoz? Más jógázni kár, vagy futni, hát had hegedüljön már az ember ha akar!

Egy éve hegedülsz, az semmi! Nagyon sok idő, türelem és gyakorlás kell. 6-7 év után ha nem megy, de szereted csinálni akkor is csináld csak!