Miért van az, hogy zenei kritikusok nem a valódi tehetség alapján rangsorolnak zenészeket, hanem népszerűség alapján?

Nem dobálóznék olyan nagy szavakkal, mint az előttem szóló. A konkrét Rolling Stone listáról nem tudok nyilatkozni, de mivel olyan általánosan fogalmaztál hogy "a kritikusok", felvázolok pár általánosabb lehetőséget:

1. Azügyben, hogy kik a "legjobbak", sokat nyom a latba a hatásuk. Aki zenével, meg zenei újságírással foglalkozik, annak fontos, hogy legyen zenetörténelmi tudása, mert a kontextus sokat számít. Az átlag hallgató lehet, hogy a nagy kedvencét teljesen újraértékelné, ha megtudna, hogy mi az a klasszikus, sokkal innovatívabb előadó, aminek a hangzásából sokat kölcsönzött az ő kedvence. A zenészek hatással vannak egymásra, és ez bizony nem azon múlik, hogy mennyire játszik technikailag komplexül valaki. Nem véletlenül van az, hogy épp csak a nagyon elitista metál gitáros listákról marad le Kurt Cobain. A csávó nem volt egy ügyes gitáros, technikai értelemben alulmúlta a korát, de mégis, az őt követő generációban gyakorlatilag alig van olyan előadó bármilyen zenei műfajból, akire ne tett volna nagy hatást a Nirvana. És ha egy kritikus emiatt egy jóval ügyesebb előadó fölé helyezi őt, mert nagyra becsüli a hagyatékát... áldásom rá, meg tudom érteni. A nagy hatású zene, meg a népszerű zene közt meg ugye nagy a metszet.

2. A kritikust az érdekli, mennyire dallamos, fülbemászó a gitárjáték. Bár én magam szeretem pl. a progresszív rockot és modern progresszív metált, amiknek ugye vonásuk és sokszor vonzerejük a komplexitás, engem az hidegen hagy. Nem azért élvezem a zenét, mert épp pí nyolcszázatodban van játszva és fél órás egy dal, hanem mert a dallama mond nekem valamit. Számomra egy több évtizedes rutint igénylő kilenc perces szóló egy két nyakú 16 húrú gitáron nem nagy cucc, ha ezen felül számomra semmit nem jelent. Ezért is nem szeretem a klasszikus metált, nagyon tudták tépni a gitárt azok az előadók, egy szavam nem lehet rájuk, de nem érzek semmit, mikor hallgatom. És a kritikus is csak ember, ahogy én is, ha ő inkább vonzódik ahhoz, hogy mennyire dallamos, könnyen emészthető a zene, akkor nem feltétlenül a legügyesebb gitárosok fognak előre kerülni. És megint csak, az egyszerűbb, de dallamos játékosok gyakran népszerűek.

3. Vannak listák, amik tényleg konkrétan a népszerűségről szólnak. A RS-os szerintem pont nem olyan, de vannak magazinok, kritikusok, stb.-k akik konkrétan kijelentik, hogy statisztikák alapján tesznek össze egy-egy rangsort. Azt meg nem kell hogy az ember a szívére vegye... Kicsit váltok műfajban: van a hip-hop zenével foglalkozó XXL magazin, akik mindig beiktatják az adott év "freshman"-jeit. Ez konkrétan arról szól, hogy kik azok, akiknek abban az évben úgy nagyon beindult a karrierjük. Minden évben felbődülnek egyes hip-hop-rajongók, hogy "bőőő, hát kik ezek a senkik, csak azért írnak róluk, mert híresek" - és hát... igen. Pontosan azért. Senki nem is tagadta. Ilyen is kell.