Csak én nem szeretem a felkapott, sokra értékelt zenéket?

Azt tolják az arcunkba, ami könnyebben fogyasztható, nem azt, ami a legjobb (bár ez is előfordul).

Sok példát tudnék én is mondani. Hogy a Boney M.-től a Never Change Lovers In The Middle Of The Nightot vagy a Let It All Be Musicot bármelyik amúgy ismert számuknál jobbnak tartom.

Hogy Jean Michel Jarre-tól az Équinoxe-ot jobbnak tartom az Oxygene-nél (vagy hogy épp az ismert Oxygene 4 helyett mondjuk miért jobb a 2. tétel).

Ez szerintem részben egyéni ízlés kérdése.

De az a helyzet, hogy a népszerűbb számoktól/daloktól könnyebb megközelíteni egy-egy előadót. Ezzel én is így vagyok, van olyan kedvenc együttesem, akiket népszerű és agyonjátszott dalok alapján kedveltem meg, és igen, rájöttem, hogy vannak sokkal-sokkal jobb dalaik, amiket csak a rajongó ismernek. Csak azok nem feltétlenül fogyaszthatóak instant módon :-)

Én magam viszont úgy vagyok ezzel az egésszel, hogy a komplett albumot nézem, abban lehet kedvencem és lehet olyan is, amit nem (annyira) szeretek, de az album azért album, mert úgy látták jónak, hogy pont azokat a számokat szerkesztik egybe.

Nem mellesleg, sokak szerint a Nirvana egy rakás trutyi, és éljen a Pearl Jam :-) Mások szerint az Alice In Chains. Megint mások szerint a Soundgarden.

Sokan vagyunk sokfélék.

Szerintem.

Nálam az R.E.M. az az együttes, amelyiktől pont elég, hogy az ismerteket ismerem. Olyan tizenpár éve kölcsönkaptam egy kazettájukat, hát azt kínszenvedés volt végighallgatni :-D Pedig rockergyerek adta, hogy milyen jó. Hát, oké (az Apollo 440-től az Electro Glide In Blue viszont azóta is az egyik kedvencem - noha tőlük a többi lemezt vacaknak tartom).

Ilyen ez. Kinek a pap, kinek a papsajt.

Nincs baj a népszerű zenékkel, de valóban vannak mögöttük is jó darabok.

Tankcsapdás korszakomban (2000-es évek eleje) marhára irritált, hogy amikor egy nem rockrajongónak említettem a zenekar nevét, akkor kapásból a Mennyország Touristra asszociált. De a mai napig ugyanígy irritál, amikor az Omega név hallatán Petróleumlámpa, Gyöngyhajú lány meg Régi csibészek ugrik be valakinek. Ahogy az is, amikor a zenekar valamilyen formában feltűnik egy tévés műsorban, akkor ezen számok közül játszanak be az esetek többségében. Nem tudván, hogy kiváló hard rockos, illetve űrrockos nóták is őrzik a kezük munkáját.

Aztán még ott van ugye a Doors-Light My Fire, és még sorolhatnám a végtelenségig.

Volt egy haverom, aki azt mondta, hogy ő azért nem szereti a Best of lemezeket, mert oda a számokat rendszerint ismertségi szempont szerint válogatják össze, és a legismertebbek nem mindig azonosak a legsikeresebbekkel.

javítás:

és a legismertebbek nem mindig azonosak a legsikeresebbekkel. = és a legismertebbek nem mindig azonosak a legjobbakkal.

Szerintem a Best of albumok arra jók lehetnek, hogy az előadóval megismerkedhessen az ember, aztán eldöntheti, hogy tartós kapcsolatot kíván létesíteni velük, vagy marad az egyéjszakás kaland. Ahogy átnézem az albumokat, amiket az évek során vettem, nem sok Best of van köztük, így hirtelen 4-et találtam, ebből kettő egy kedvenc együttes két lemeze (az egyiket ráadásul kaptam, a másikon - jó szokás szerint - albumon ki nem adott dalok is vannak; a másik kettő az ismerkedős eset).

Velem olyan is előfordul, hogy komplett albumot beszerzek egy vagy két kedvenc dal miatt, majd megszeretem a többit is :-D (mint írtam, albumokban gondolkodom, nekem úgy teljes a kép az adott dal körül is).