Mi a kedvenc (zene) számotok, együttesetek?

70es, 80as évek, hard rock, klasszikus rock, progresszív rock, pszichederikus rock, power pop. Ergo az ezekbe a műfajokba tartozó előadók, pl.: Queen, Pink Floyd, Journey, Cheap Trick, David Bowie, Van Halen, és társaik.

Kedvenc zeneszámom nem nagyon van, de egy-egy albumról mindig van pár olyan szám, amit jobban tetszik, mint a többi.

Miért kérded amúgy? :D

Hogy lehet a Cheap Tricket és a Pink Floydot egyszerre imádni? :P Bár előbbitől csak pár számot ismerek, de az általam hallgatott nevesebb rockbandák közül az egyik leggyengébb, legsekélyesebb, legfelszínesebb. Ehhez képest a Pink Floyd az egyik legjobb, legkomplexebb műveket létrehozó együttes. Még a legcheaptrickesebb daluk, mondjuk az Another Brick in the Wall pt 2, is sokkal jobb, mint egy Dream Police. Nem mondom, h rossz a Cheap Trick, de mondjuk közepes, ahhoz képest mekkora nevük van eléggé felejthetőek. És a Journeyval is egyébként hasonlóan vagyok :D. Szóval érdekes ízlésed van, mert David Bowiet ugyanakkor megint imádom. A Van Halen az előbbi kettőnek egy erősebb kiadása, az már jó. A Queen meg maga egy vegyesfelvágott, egy kiváló dal, egy gyengébb, egy poposabb korszak, egy komolyabb, mainstream slágerek, és bonyolultabb zeneművek, és előbbiből is van ami király, utóbbiból is van ami túlértékelt kicsit (Show Must go On, innuendo, utóbbi meg akár a Bohemian Rhapsody).

Nekem kedvenc zeneszám? :D Ááá, légyszi ne kelljen megmondanom.... együttesek: Porcupine Tree, Pink Floyd, Opeth, Radiohead, Genesis (Peter Gabriellel), Nightwish (Tarja Turunennel), David Bowie, Depeche Mode, Talking Heads.

Előző, értem, amkt mondasz, és teljesen igazad van abban, hogy a CT nem olyan komplex, mint a PF. De nem kell mindennek annak lennie. Nem feltétlen a bonyolultság a színvonal receptje. Én nem annak a híve vagyok, hogy a "jóság" törvényszerűen egyenesen arányos a komplexséggel.

A Cheap Tricket és a Pink Floydot nincs értelme ósszehasonlítani (nem is nagyon lehet mit bennük), mert két külön kategória. Ez olyan, mintha versenyeztetnéd a főzeléket a rántotthússal. A főzelék mennyire jó rántotthús? Vagy fordítva. Ez kb ilyen. :D

A Cheap Trick soha életében nem játszott ugyanabban a műfajban, mint a Pink Floyd, nyilván azért, mert abba nem lettek volna olyan erősek, és önmaguk, mint a sajátjukban.

Ha ennek ellenére mégis lettek volna olyan hülyék, hogy felsorakozzanak pszichedelikus rockból ötszázadiknak a futottak még kategóriába, akkor jönne az a történet, amit te mondasz.

Nem a komplexség alapján válogatom meg a kedvenceimet.

Sőt, még azt is megkockáztatom kimondani, hogy pl egy sokkal gyengébb "zenészi" képességű előadó is alkothat ugyanolyan színvonalút, mint egy ügyesebb.

Ehhez természetesen az kell, hogy legyen benne valami, legyen venne invenció, érdekesség, valami egyediség, extra.

És azért a Cheap Trick sem a Dream Policeból meg a Surrenderből áll. Ezeknél azért sokkal értékesebbeket is termeltek. :) A CTben nem a komplexséget kell keresni. A PFban pedig nem a flegmaságot, vagy a lazaságot.

Szóval igen...szerintem semmi nincs abban, ha valaki egyszerre szereti ezt a két együttest.

Másik példa Bowie. A Scary Monsters albuma egy kész elborult kornyikálással kezdődik. De mégis imádjuk. :D

Az első lemezük szerintem remek a maga egyszerű nagyszerűségével, és elborultságával, (személy szerint én nem haragszom rájuk, amiért kiadtak rajta egy feldolgozást, háistenem... :D) ha egy albumot kéne kiemelnem, az lenne az. Ez nem Pink Floyd. Meg nem Genesis. Itt elég szűz, csiszolatlan, egyszerű dallamokat, durva ritmusokat kap az ember. De pont ez a lényege. Igazából ezt valaki vagy nagyon szereti, vagy nagyon utálja.

Egyébként az elsőtől a 9.-ig (az még igen, de utána már eléggé elfáradtak és elpoposodtak), mind ajánlott úgymond, az már csak utána derül ki, kinek melyik korszak/stílus jön be, mert változtak/tisztultak azért ők is. Egyébként a Next Position Please és a Doctor is kiemelhető például, mert nincs bennük töltelékdal. Ezek már kevésbé alterek, de jól eltaláltak.

(amúgy a Genesist is imádom, most pont egy fintorgó Gabriel a hátterem :D)

Ja, és ha már kérdezted, írok valami konkrétat is kedvcsinálónak: [link]

Ez a fellépés részlet rám nagyon mély benyomást tett, a tönkrement fekete-fehér felvétel és a koncert hangulata szerintem valami rohadt jó kombó. :)