Dalszöveg elemzéshez értő embertől kaphatnék segítséget?

Szabó Balázs Bandája - Bujkáló

A fák között a nap bolyong,

mint rossz gyerek, ki ellopott

a fénytől valami fontosat,

s a kertek alatt elszalad.

S most lám, e gyermek felkacag,

gurul az arcán fénybarack,

e mosollyal együtt elmarad,

s a nap végül magamra hagy.

Most táncol a hold a képemen,

azóta is, ha vétkezem,

szaladok gyors a fák közé,

hátha a nap most szembe kél.

..és bújkálunk, mint két gyerek,

kik elloptak valami fényeset,

a mindenség velünk forog,

s a napkalapban táncolok.

Épp most a szél belémszeret,

körbe fut és eltemet,

csupa falevél az életem,

száraz kóró a két kezem.

Maradok így most félszegen,

a napot nézem, ki rossz gyerek

a fák között egy lény bolyong,

árnyéka gödre én vagyok.

A nap, s a hold az életem, közöttük él a mindenem,

ami e földön megterem, a túlvilágra integet,

és onnan vissza, éneket fütyörész a képzelet:

maholnap úgy is elfogyunk, szaladjunk, amíg itt vagyunk.

A fák között a nap bolyong, árnyéka gödre én vagyok,

és kézen fogva elvezet, s e szűk árnyék belém szeret,

azóta ketten létezünk, estére néha elveszünk,

maholnap úgy is elfogyunk, szaladjunk, amíg itt vagyunk.