Van olyan zene, amivel kapcsolatban az az érzésetek, hogy olyan szép, hogy bűn csak úgy akármikor meghallgatni? Ami olyan mély érzéseket vált ki, hogy úgy érzitek, szentségtörés lenne két szám között a buszon utazva hallgatni?

Csak azt nem értem, hogy bírod ki, hogy ne hallgasd meg mondjuk naponta egyszer, ha végtére is tetszik és szépnek találod. :D Mondjuk nem tudom milyen stílusú számról van szó, de ha hangulatfüggő, akkor érthető. Egy full szomorú számot nyilván nem hallgat meg az ember akármikor... azokkal én is spórolok. Mondjuk én alapból a könnyedebb zenéket sem hallgatom rongyosra (vége az egyiknek, jöhet a következő és így tovább). Ezek közé néha azért egy-egy - mondhatni - vidámabb hangvételű, de lassú szám belefér. A kérdésre válaszolva: Igen, vannak számomra is ilyen zenék, de ha olyan a hangulat, én egyáltalán nem sajnálom meghallgatni. Viszont ezeket csak úgy zenehallgatás céljából kb. sosem szedem elő, ugyanakkor nem tartom se tabunak, se szentnek stb.

Még a végére annyit lehet nem ártana hozzátennem, hogy én azért eléggé "átéléssel" hallgatok minden zenét. :D Csak arra sosem használom hogy legyen valami háttérzaj, vagy csak szimplán ne legyen csend, max kedvcsinálónak. :)