Nekem nem zene az, amiben nincs hangszer. Ti hogy vagytok ezzel?

Én inkább attól fogok padlót amikor azzal jön valaki, hogy "hú de király hangja van ennek a valakinek". Közben egy sima 4ütemű "valami" szól mellé.

Kicsit electro-rocker vagyok tehát mindkét irányból sokakat meghallgatok. Na most nagyon szeretem példédul Parov Stelar és Paul Kalkbrennert. Mert ők tényleg teljesen újat alkottak. Tudom, hogy csak hangokkal dolgoznak de lényegében a semmiből alkotnak teljesen egyedi zenéket. És szerintem az éneklés/hangszer már kicsit mainstream. Szeretem az egyediséget és az utánozhatatlanságot. Persze PS -nél ott van néha a szaxofon de ez mind háttérbe szorul amikor a downtempo, a nu jazz, a house, a breakbeat és a funk elemei keverednek. Minden szám egy meglepetés, minden szám egy élmény, komolyan mondom minden szám egy teljesen más világ, és hihetetlen hangulata van az egésznek ahogy alapjaiból építi fel a zenét és viszi bele a hangokat. Persze ez teljesen szubjektív dolog.

Vagy például ha ugyan azt a zenét meghallgatom két különböző nap általában mindig teljesen más érzés kerít hatalmába. Mintha megint valami újat mutatna az egész.

Parov kedvencek:

- Catgroove

- Matilda

- The flame

- Fleur de lille

- Spygame

- Spider

Paul:

- Blöxig Leise

- Train

- Aaron

És még sorolhatnám. Persze ezek csak a híresebb előadók voltak.