Én a keresztes akkordokról szeretnék kérdezni. Egészen pontosan azt, hogy van e valamiféle összefüggés/átmenet?

Azért ebben nem értek veletek teljesen egyet.

Jó kis spanyolos futamokat ha letranszponálok Cm-ból Am-ba, egészen másképpen szól, hiszen sokkal mélyebb az egész és a hangulata is változik.

Nekem bizony teljesen másképpen szól, pedig nincs is abszolut hallásom, félbemaradt valahogy, talán azért, mert sráckoromban volt egy vacak ruszki gitárom, ami behangolhatatlan volt. Csak annyi maradt meg, ha rendesen be van hangolva a hangszer, akkor számomra zengeni kezd, lehet, hogy csak én hallom így.

Az is lehet, csak megszokásból érzem, hogy teljesen megváltozik a dal hangulata és annyiban valóban nincs igaza a kérdezőnek, hogy a d hang is lehet komoly, vidám, vagy bánatos, attól föggően, milyen hangok követik, vagy előzik meg, de valóban, szerintem is a mélyebb hangokkal drámaibb hatást is el lehet érni.

Ami azt illeti, zongorán nekem sem változik annyira a hangulat transzponáláskor, de gitáron igen.

"és itt a égén az E, már nem barrés, hanem nyitott és teljesen jól lezárja a refrént, nagyon más, mintha ugyan az szólalna meg barréval a 7. bundon"

Most akkor egy E dúr 0. fekvésben komoly, 7-ben már nem?

Akkor nem is az akkordtól függ, hanem a fekvéstől?

Nyilvánvaló, hogy ugyanaz az akkord más fekvésben, más hangmagasságban másképp fog szólni, de attól még ugyanaz az akkord lesz funkcióban és hangulatban.

Még gyerekkoromban 4 évig hegedűt tanultam, ének-zeneibe jártam meg ilyesmi, és úgy rémlik, hogy bizony a különböző hangnemekben játszva azonos jellegű akkordokat (tehát az alaphang dúrja, mollja, a kvint dúrja, mollja, stb) más-más hangulatú lesz az alaphangtól függően.

Nincs persze akkora különbség, mint a dúr-moll közt, de árnyalatok léteznek, persze ez meglehetősen szubjektív dolog.

Akit érdekel mélyebben, itt olvashat kicsit róla, persze nem tud ez se egyértelműen állást foglalni. De tényleg csak a hardcore zeneelmélet iránt érdeklődőknek, mert kissé dagályos és agyonrészletezett...

[link]

[link]

Persze, a HANGULATA persze hogy más.. Egy nagyon mélyre hangolt zúzda metál nótát ha jópár hanggal feljebb játszol, tök más hangulata lesz.

De még mindig ha arról beszélünk hogy E-dúr vagy D-dúr közt karakterileg az ég világon nincs különbség.

Arról meg ne beszéljünk már hogy mennyire más ha 7. fekvésben fog barréval E akkordot mint ha lent fogod. Persze hogy más, ha más hangokból épül fel, és mélyebben van. De amiről beszéltünk, a karaktere (nem hangulata!) az nem fog változni, ez nem kell se zeneelmélettel (azzal mit lehetne ezen?) se mással magyarázni.

Mit is értesz karakter és hangulat alatt? Jó lenne, ha tisztáznád a különbséget.

Illetve ha már zeneelmélet, azt se ártana alaposabban megnézni, hogy általában és tényleges tiszta hangokról beszélünk, vagy leszűkítjük a temperált skálákra és a gitárra... :)