Mi szamit ertekes zenenek?

Én nagyra becsülök mindent, ami progresszív. Tehát előramutató. Mint annó a Pink Floyd, vagy méginkább a King Crimson. Ez utóbbi még ma is emészthetetlen sokaknak. De például ott van a Cynic, aki tizenöt év várakozás után adta csak ki a második albumát, hiszen a zenéjük még most is félelmetesen egyedi, akkoriban pedig aztán végképp nem lett volna semmi esélyük a fennmaradásra. (A kedvenc bandámat egyébként direkt nem említettem.)

A progresszív zenékben általában nincsenek olyan jól bevált, szabályszerű képletek, mint a klasszikus zenében (kivételek persze vannak), vagy általában a popban. Így sokkal nagyobb teret ad az önkifejezésnek. Emiatt persze nehezebb befogadni (ma még), de ha sikerül, akkor lényegesen többet kapunk tőle, mint egy bárki által rögtön értelmezhető popdaltól.

Konklúzió:

Számomra az értékes zene őszínte, és előremutató. Lehet egy zene progresszív anélkül, hogy őszínte lenne, és fordítva, de azokból nekem hiányzik valami ahhoz, hogy értékes alkotásnak nevezzem.

Értékes zenének nevezném azt a zenét, amely mögött kellő mennyiségű munka, szövegében értelem van, zeneileg pedig nem buta, kellően összetett, tehát nem egy nánánánáná-dúdúdúdúdú, vagy nem egy gépzene, mert sztem az a legfontosabb, hogy emberek játsszák, nem élvezném, ha kiraknának elém a színpadra két számítógépet, és onnan menne a zene. Az nem produkció szerintem. Lényeg, hogy értelme, üzenete legyen, szóljon valamiről.

Sajnos ma ez nem számít. A nánánánáná, dudududu példát azért hoztam fel, mert az egyik zenekarommal az egyik dalunknak ez a refrénja: Nánánánán, dúdúdúdúdú, sálálálálá, jee jeee. Az a címe, hogy Gagyi:) Teljes mértékben beszólni akartunk vele az arcnak, így kezdődik:

"Ha megunok mindent, majd írok egy számot, s befutok látod,

Majd eltátogják jóképű srácok, s nagymellű lányok..."

Az egészben az az ironikus, hogy ez az egyik legsikeresebb dalunk...

AZzal nem értek egyet, hogy a gépzene nem lehet értékes. El sem tudod képzelni, hogy mennyi mnkát kell belefektetni egy-egy igényesebb produkcióba. (Élőben meg aztán végképp sokkal bonyolultabb mindenre odaigyelni, hiszen azt többnyire egy emebr készíti.) Persze itt nem a populáris dolgokra kell gondolni. De popzenében az élőzenéket sem tartom túl sokra.

Venetian Snares

http://www.youtube.com/watch?v=O9beA88_66c

Amon Tobin

http://www.youtube.com/watch?v=d_09CMHj8c0

Ha nem vagy túl beszűkült, akkor azért érzékelheted, hogy ebben is van bizoyn elég komoly munka. És negondold azt, hogy élőben ezt úgy cisnálják, hogy csak lenyomják a számítógépről a kész hanganyagot.

Ugyan én jobban kedvelem az élőzenét, konkrétan a metált, de az az igazság, hogy egy-egy ilyen komolyann elektronikus szám összerakása alapjaiban véve sokkal több hozzáértést és zenei ismeretet követel meg. SOkkal jobban odak ell figyelni minden apró részletre. Hiszen itt nincso lyan, hogy van egy hangszered, és akkor azt már csak meg kell szólaltatni. Itt neked magadnak kell összerakni minden apró kis hangot a hullámformáktól elkezdve a z-x-y frekvenciákig.

De ezt valószínüleg csak akkor tudod elképzelni, ha magad is próbálkoztál iylesmivel, mert korábban nekem is nehezemre esett elhinni. (És mos megint hangsúlyozom: Nem a vivatévén hallható undormányokról beszélek most.)

Na még így összefoglalom gyorsan, hogy értheőbb legyen:

A valódi hangszerekkel történő zenélés sokkál inkább emócionális jellegű elfoglaltság. Az elektronikában viszont elképesztő zenei tudásra van szükséged. Az egész dalszerzési folyamat sokkal jobban hasonlít a komolyzenében használt dalszerzési módszerekre. Hiszen ott sem úgy írnak dalt többnyire, hogy leül a zenekar, oszt jammelnek. Én éppen ezértn em kedvelem annyira sem a klaszsikus zenét, sem az elektronikát, mert túl szabályzserű az egész. De ez még nem változtat azon a tényen, hogy mindegyikben lehet munka, és őszínte érzések is.

"Az elektronikában viszont elképesztő zenei tudásra van szükséged." Szerintem ez hülyeség. Saját magad írod, hogy neki kell összerakni minden kis apró hangot stb., de ez még nem jelenti azt, hogy ehhez olyan nagy zenei tudás kell. Ez csak arra bizonyíték, hogy melósabb az egész.

(Persze ettől még lehet elképesztő zenei tudása, mintahogy annak is aki "csak" jammel és nem sziszifuszi melóval, hangról-hangra klikkelgetve rakja össze a zenéjét.)

Ne kérd ki. Butaság. Én is játszom rengeteg hangszeren, és nem hülyeségből mondtam azt, amit. Szerintem az én véleményem ezerszer hitelesebb, mivel én mindkét ágazattal rengeteget foglalkozom, míg ti úgy tűnik nem. De most ettől tekntsünk el.

A hangszereden úgy tanulsz meg játszani, hogy gyakorolsz. Egy számítógépes szintetizátort viszont csak akkor fogsz tudni hazsnálni, ha mindent tökéletesen értessz a zenével és a hangokkal kapcsolatban, míg gitárral azért bőven el lehet boldogulni mindenfajta zenei ismeret nélkül. (Sőt, meggyőződésem, hogy csak az lehet igazán zseniális és fantáziadús gitáros, aki mindent magától tanult, érdekes, hogy ezt pont egy konzervatórium igazgatója mondta nekem.)

Viszont a klasszikus zeneszerzők többsége ugyanúgy csak a sziszifuszi munkához értett. AHhoz, hogy üljön a papírok felett, és leírja a hangjegyeket. Aztán azt már zenekar játszotta el, de mi nem a zenekar, hanem a zeneszerzők nevét ismerjük mégis. Ha már valaki megírt egy zenét, akkor szerintem teljesen mindegy, hogy mi szólaltatja meg. Egyj ó és egyedi dallam akkor is megmarad az ember fejében, akár gépről szól, akár egy gitártól származik.

A hangszerhez ügyesség kell. De zenehallgatás közben neked szerintem rohadtul mindegy, hogy az illető milyen nehézségek árán játsza el az adott témát. Persze jól esik néha megnézni a Youtube-on egy Chris Broderickes betchacantplaythis-es videót, de az inkább csak annak élvezetes, aki játsza, meg bírom, hogy az Opethben olyan mocskosmód eljátszhatatlanok a gitártémák, de a zenen me ettől lesz zene szvsz. Az, hogy egy hangszer használatában lekörözhetetlenné fejleszted magad, az inkább sport, mint művészet. Ha nem ttudsz kitalálni jó dallamokat, nem tudod a saját érzéseidet maximálisan belevinni a zenédbe, akkor nem leszel jó ZENÉSZ. Max jó gitáros, vagy jó dobos.

És mégegyszer elmondom, és alapvetően a progresszív metált kedvelem, de óriási hiba volna azt állítani, hogy a számítógépen írodott zene nem lehet értékes. A harmadik bekezdésem első pár mondatát ajánlom újboli elolvasásra.

jaj, úgy látom lekéstem a vita izgalmasabb részeit. =(

a lényeg annyi, hogy legyen a zene egyedi, hogy min játszák, ki játsza, tökmindegy nekem. érezzem rajta azt, hogy olyan érzések vannak benne, amilyeneket senki más nem tudott volan magából kiadni, csak az, aki megírta. miattam géppel is tehette.

az előttem szóló klasszikus zenei hasonlata, meg a duma a sportokkal kapcoslatban nagyon jó. magam sem fogalmazhattam volna meg jobban, ha előbb tévedek errefelé. ha már az opethet említette, akkor azt használom kiindulási alapnak:

akerfeldt megírja az össze dob, basszus, gitár és szintitémát, a többiek meg eljátszák. k.rvanehéz eljátszani, és ezért tisztelem őket, de az, ami miatt a zenét megszerettem nem az, hogy ők milyen nehéz témákat játszanak, hanem hogy milyen remekül ötvözik a brutális és a lírai részeket, és milyen különleges hangulatot tudnak teremteni az olykor erőteljesen disszonáns dallamvilágukkal. ez pedig egyedül a zeneszerző érdeme.

ott van mozart, jó volt zongorán, középszar volt hegedűn, máson meg nem is játszott, aztán mégis írt egy requiemet.

lehet, hogy valaki nem akar naponta több órát skálázással tölteni, hogy minél gyorsabban tudja végigtekerni a gitár nyakát, de ettől függetlenül még szeretné zene formájában megosztani azt a világgal, amit érez. erre pont jó az elektronikus zene. bár hozzá kell tennem, hogy a helyi jazztanszék hallgatói (akik aztán általában nem is csak egy hangszeren játszanak profi szinten) szabadidejükben többnyire csakis elektronikus zenével foglalkoznak, mondván: az elektronikus zeneszerzés tisztán kreatív munka. mint mondtam, nem zenélek semmin, különösebben pedig nem is értek hozzá, viszont ezzel totálisan egyetértek.

ez a hozzáállás olyan, mintha azért húznék le egy festményt, mert az illető nem ecsettel, hanem mondjuk egy festékbe mártogatott banánnal festette volna meg.