Zenében dallamosság és egyszerűség, vidámság vs kísérletezés és precízió, komolyság?

Ez egy jó kérdés.Én ilyen téren mindenevő vagyok.Dream Theater rajongóként imádom a progresszív zenét.Szeretem a hosszú elnyújtott dalokat az instrumentális részeket,a precíz szólókat viszont ott a másik véglet a Punk zene ami a másik nagy kedvencem.Amatőr szinten én is zenélek és ha eljutok egyszer odáig hogy zenekarom lesz akkor mindenképpen valami olyan zenét szeretnék összehozni amiben meg van a rockzene dögössége,karcossága,dallamossága de nem a szokásos verse,refrén,verse,refrén,szóló,refrén sablonra építve.Szeretem ha van a zenében valami váratlan ami izgalmassá teszi azt.

Nem mondanám ki, hogy az egyik vagy a másik mérvadóbb viselkedés volna. Tehetségesebbnek tartok egy művészt, ha az utóbbi elvek mentén is tud alkotni. Ugyanakkor szentül hiszem, hogy a zene elsődleges célja a szórakoztatás, ezért bőven van létjogosultsága a slágerzenének (műfajtól függetlenül). A kettő jól megfér egymás mellett, akár ugyanannak a művésznek az előadásában, mint ahogy Phil Collins-nak jó pár örökzöld slágert is köszönhetünk. Tisztelem azokat a művészeket, akik éppúgy képesek megtáncoltatni, mint elgondolkodtatni.