Hogyan van ennek a régi nótának a szövege?

Szerelmet adtam a szivednek én,

Virágzó lombok alatt.

És most a füledbe halkan dúdolom e furcsa dalt:

Elmúlt a május, a szerelmes nyár, elmúlt a szép kikelet,

Hazug a csókod és hazug a szád, hazug volt a két szemed,

Mással azt hitted, boldog leszel, ki kacagva csodát igér,

És most a füledbe halkan dúdolja az őszi szél:

Egyszer majd el kell hogy váljunk, csodára hiába várunk,

Az élet nem ismer komédiát,

tanuld meg azt, hogy az első tavaszt

Feledni sosem lehet,

Az élet nehéz és könyörtelen, ha mellettem maradsz.

Én így ismerem, de én se tudom végig (3 versszaka van):

1.

Tavasz volt, mikor megismertelek, nyíltak a szép orgonák.

Karommal lágyan átöleltelek, miénk volt a nagy világ.

Szerelmet adtam a szívednek én a nyári lombok alatt-alatt.

Szívem a bánat tépi szét, .......

ennyire emlekszem sajnos :S

Édesanyám hagyatékában találtam meg ma, véletlenül, vagy nem...

Május volt mikor megismertelek,

nyíltak a szép orgonák,

karommal lágyan átöleltelek

s miénk volt a nagyvilág.

Szerelmet adtam a szívednek én

virágos lombok alatt,

kezem a kezedbe tartva

dúdolva e furcsa dalt.

Ha egyszer el fogsz majd menni,

szeretni nem fog már senki,

szívünk sem érzi a nap melegét.

tanuld meg azt, hogy az első tavaszt

feledni sosem lehet.Ha kérik a szádat,

utána bánat fogja el a szívedet.

Ha egyszer el kell majd válnunk

csodára hiába várunk,

az élet gonosz és könyörtelen.

1985-ben jegyezte le, özvegysége első évében.

legyenek boldogok odaát...

Nemrég itthon, családfát kutatván egy megsárgult, kissé megviselt papíron én is megtaláltam (töbek közt - pár másik mellett) ezt a nótát, bár jómagam nem ismerem:

Május volt mikor megismertelek,

nyíltak a szép orgonák,

karommal lágyan átöleltelek

s miénk volt a nagyvilág.

Szerelmet adtam a szívednek én

virágzó lombok alatt,

kezem a kezedbe tartva

dúdolva e furcsa dalt.

Elszállt a virágos május,

Elmúlt a szép kikelet,

Hazug volt a csókod, hazug a szád,

Hazug a két szemed.

Azt hitted, mással majd boldog leszel,

Kikacagva, ki csodát ígér,

Szívembe azóta halkan azt súgta az őszi szél,

Ha egyszer majd el kell válnunk,

Csodára hiába várunk

Az élet szörnyű és könyörtelen.

Tanuld meg azt,

Hogy az első tavaszt feledni nem lehet,

Csak ég a számon utánad vágyom,

És bánat tölti be szívemet.

ha egyszer el kell majd válnunk

Csodára hiába várunk,

Az élet nem ismer tragédiát.