Le írná valaki Punnany Massif-Kilépő című dalának a 2. vers szakát?

Nyálkás aszfalt, betondzsungel, földön falnak fel,

Tungsram égő villog balra fel.

A darabos mellőzi az utamat, minimális szellő,

szemből néha autó, de eddig még csak kettő.

A falra felkenődő árnyékok között bámészkodok,

jönnek a gondolatok, magamban dalra fakadok,

a tegnapból ritmusosan lépek a mába,

csak én és az arcnélkülieknek éjszakája.

Ha pörög a motor, botorkálok pont akkor, mikor mindenki tarol,

vagy tiprott szembe tiltott szert tol, vagy szert tolna,

futkároznak, az egész mint egy szerv torna,

főszempont, hogy eljussanak az A-ból B pontba,

pont ez a probléma, hogy kell a por néha. (bohém az élet)

Ha átérzed az étert, és magával ragad a hang,

tisztul a kép, ami nálam csak jin meg jang.

Ez az én világom, amire mutatok a tietek is,

hisz nektek vázolom, ha kell érzékien vagy szárazon,

ötlet számhalom, jön az érzés: öröm, bánat, szánalom,

ha nyitott vagy felém, ezeket mind átadom.

Egyes részeknél nem vagyok biztos, oda csak "tippeltem" valamit, gondolom Te is azoknál akadtál el....

Még én sem találtam fent sehol a szöveget, de ez is több a semminél.