Ki szereti a Dream Theater-t? Melyik albumuk jön be a legjobban?

SFAM, SDOIT, Awake, Images and Words, és az új album is bejön nekem. Sőt én imádom az összeset.

Szerintem nincs értelme összehasonlítani az énekeseket! Gildenlöw teljesen mást és máshogyan énekel, neki az a specialitása, hogy jól énekel torzítva és tisztán, nagy a hangterjedelme és iszonyatos erős érzelmek jönnek a hangjából. Valamint az egész POS ráépül ő írja a szövegeket és a zene legnagyobb részét (Remedy Lane <3). De nem tudna érvényesülni egy DT-ben, ahol cseppett nagyobb hangsúly van a technikán. Valamint szenvedne ha DT dalokat kéne énekelnie, mert iszonyat nehéz amit Labrie csinál a folyamatosan magas hangon való éneklés (próbálja meg valaki pl az Scarred-et vagy Another Day-t elénekelni). Hansi Kürsh már más tészta. :)

De akkor beszélhetnénk Geoff Tate-ről (Queensryche), Russel Allen-ről is (Symphony X). De nem sok értelme van, azért piszkálja mindenki Labriet, mert mást nem tudnak az együttesből, illetve nem igazi metál énekes, bár én ezt se mértem. Aki nem szereti Labriet azt nem értem, hogy szeretheti a DT-t.

És végül, aki Dani-t szeretné DT-ben hallani, az hallgassa meg a Repentance című számot (igaz nem énekel csak egy mondatot mond :D)

Na éljen a Prog metál hallgasson mindenki sokat! :)

Nade, én épp erről bezsélek. A magas témákról. AMikor a DTben beindul a zene, Labrie is akkor szokott inkább magasra menni, és ilyenkor abszolút dinamikátlanná válik a hangja. (Vagyis nem tud beel erőt vinni.) És ez az, ami például Danielnél egyáltlaán nem jelentkezik, akármilyen magasra megy (és magasabbra tud menni szerintem, mint Labrie). Már csak azért is tartom valószínűbbnek, hogy jó lenne Daniel, mert az ő énektémáit nem tudom elénekelni, míg Labrie-nak a legnehezebb témái sem jelentenek gondot. D:

És igen, azért piszkálom Labrie-t, mert mást nem tudok, és ez így zavarja az összeképet. :D

De ha már erőrl folyik a vita, elmondom, hogy szeritnem a DT egyik tagja sem az igazi már. Zenélni piszkosul jól tudnak, viszont már egyáltalán nem igaz rájuk, hogy progresszívek. Az utóbbi pár albumuk már szinte ugyanazokra a sablonokra épül. Stílusilag soha nem volt rájuk jellemző a túl nagy változatosság, de legalább stíluson belűl előremutatóak tudtak lenni.

Viszont a POS teljesen más kategória. Vannak eklektikus albumok, de ilyen, az egész zenei pályafutáson átívelő eszelős progresszivitást senki más nem tud felmutatni. Legyen szó szimfónikus zenekarral történő zenélésről (aminek a szövegeit filozófia órákon kéne tanítani), akusztikus örömzenélésről, vagy teljesen a konceptbe illő hip-hop dalokról, bármit simán hoznak, és tulajdonképpen csak abban nem a legjobbak, amibe nem nyúlnak bele. :D

(Najó, önmagamat degradálva belátom, hogy a Remedy Lane óta abszolút POS-fanboy vagyok, így talán nem is mérvadó a véleményem. =D)

Ja, kis magyarázat az énektémákhoz:

Labries énekhangja azért dinamikátlan, mert fejhangon énekel. Daniel ezzel szemben ugyanazokat a témákat mindenfajta fejhang nélkül, tisztán tüdőből tudja hozni.

15:05 vagyok

Én meg mindkettőnek óriási fan-je vagyok szóval mindkettővel elfogult. Ha éppen a POS-t kéne védeni azt tenném :)

Érdekes nekem sokkal könnyebben megy Gildenlöw-öt énekelni mint Labrie-t. Egyáltalán nem vok jó, de a magas témák jobban mennek a POS számok esetében. Ez csak az anatómián múlik. Ahogy az előttem szóló mondta Labrie fejhangon énekel, ami teljesen más dinamikailag, mint ha torokhangon énekli ki valaki. Pl Geoff Tate sem falsettoban (fejhangon) énekli ki a magasakat, aki ha jól tudom Daniel-nek is az egyik példaképe. Engem nagyon ráemlékeztet a hangja bizonyos részeknél.

Abban is igazad van, hogy több stílusból vesz át a POS a számaiban, de ezt annak is be lehet tudni, hogy teljesen más az alapjuk. Értem ezt úgy hogy valszeg más zenéket hallgatnak, máshogy tanulták a zenét, a fél világ választja el őket egymástól. És szerintem ez a jó, nem kell minden együttesnek ugyanazt követnie. Mert az is unalmas lenne.

Az is igaz hogy a DT utsó 4 albuma nem annyira előremutató (progresszív). De azt is figyelembe vehetjük, hogy nekik már 10 albumuk ebből egy duplalemezes, és még egyéb plusz kiadott lemezeik is vannak (pl a 99-es karácsonyi korong). Tehát a POS-nek még van pár korongja a kiégésig. Legalábbis nagyon remélem.

A szimfonikushoz meg ott van a SDOIT :D. Zeneileg jóval komplexebb, mint a BE. De a BE-nek nagy erőssége, hogy Daniel nagyon jól ki tudja fejezni az érzelmeit, és emellett egy zseniális filozófus is. Egyébként az a kedvenc POS albumom, vagyis főleg a DVD :D.

Sokan azt mondják a POS jobban hat a szívedre meg az eszedre. DT-n meg csak nézel, hogy ilyet hogy lehet :). Bár nekem mindig is erős érzelmi töltésű volt a DT, így ezt annyira nem is értem.

Az a lényeg, hogy mindkettő nagyon pöpec. Jah és nekem a SDOIT óta a legerősebb DT az utolsó, szerintem nagyon jól sikerül. Szóval van még remény. A többin is jó számok vannak, de nekem annyira nem működnek albumokként. Ha egy számot meghallgatok az jó, de nem éri el ugyanazt, mint egy egész AWAKE album.

Na egyenlőre ennyi! :)