Miről szól ez a zene? (Ákos - Végre)

Arról szól, hogy egy igazi szerelem lélekszinten él, abból kell eredni és táplálkoznia, nem a testi vágyból fakadnia. Egy találkozás után az egyik fél kiváltja a másikból ezt az érzést (Így lettél múzsa) de valami miatt – nem alakult ki a másikban ugyanez az érzés - abba marad (elengedés) és újra találkoznak gondolatban vagy akár a valóságban (és ha meg nem is kívánlak). Mert akiben él ez az érzés, az addig igazán ’nem kívánja, vagy nem „úgy” kívánja’ a másikat, mivel tudja, érzi hogy ha a másik ezt nem éli meg vele, akkor a testi kapcsolat sem tud igazán beteljesedni… És ha a másik ezt az érzést nem tudja hova tenni magában, akkor tovább akar állni. De nem akarja hagyni, hogy vége legyen (csak ne dobd el még). Ő meg akarja mutatni neki ezt: „újjá teremtelek, csak engedd meg”. Fel akarja szabadítani a másikat is a félelmei alól. Ettől a másik részéről ki nem alakuló érzéstől mind a ketten ’szenvednek’. Majd miután ’felébredt’, felkel, elindul és látja a ’hétköznapi’ párokat, a magányosokat. Látja, hogy mindenki vágyik az igaz szerelemre, ki-ki a maga módján. Elképzeli, hogy kivel milyen lenne, de visszahúz a szíve ahhoz, akivel Ő maga ezt igazán átélte, megéli. Az a másik ezt még nem érti, nem tudja hova tenni (zavartan felnevetsz). Kialakul a másikban egy ’semleges’ érzés (nem gyűlölsz, nem szeretsz). „De az átok alól végre feloldoztál” – megtanította a másik igazán, lélekszinten (ikerláng) szeretni. Emiatt érzi – az átok alól - felszabadultnak magát az egyik, de látja, hogy a másik még mindig abban él, bár lehet, hogy felbukkant az érzés benne, de valójában nem tud az alól felszabadulni az ego-ja miatt vagy mert nem meri visszaáramoltatni a feltétel nélküli szeretetet, ami az ő maga félelmét feloldaná… Látja a bábukat és vesz egyet, hogy haza vigye és abban szeresse, szeretgesse a párját ha nincs vele vagy ha az a másik még nem áll készen az effajta - lélekszintű, abból táplálkozó - szerelemre…

Tehát, amikor megtalálod a másik 'feled', akit az Isten neked teremtett...