Kinek hogy tetszik a szövegem?

Ülök az asztal végében

Egy embert látok a lámpa fényében

Csak ülünk egymással szemben, de nem szólunk semmit

Ha nézzük egymást, az nem jó már valamit kéne tenni

Beleképzeled magad a helyembe, és belenézel mélyen a szemébe

Sötét és hideg, látszólag nem gondol semmire

Egy rossz gyerekkor, boldogtalan szoba, de reméled

Neked megnyílik majd az elméje

Egyszer csak kitisztul minden a szemében

Látod, amit ő látott egy sötét sikátor mélyében

Nem tagadhatod le, érzed, ez nem olyan, mint a tévében

Félelmedben bebújsz a legelső konténer mögé

Álomba sírod magad és így lesz sötét

Mikor felébredsz fehér köpenyek borulnak köréd

A csövek a kezedből szóródnak szét

A szoba végéből rád két szomorú felnőtt néz

Nem tudod, mi történt, az emléked elvész

Később otthon semmit nem szabad csinálnod, ez vész

És ráeszmélsz..., hogy megint a szobában vagy, az asztal mellett ülsz

És ezt mind egy tekintetéből olvastad ki, mert benne megláttad magadat

Az időpontok változnak Yah!

Az emberek elkárhoznak Nah!

Most akkor mit csináljak veled ma HA?

A tekintetünk összeakad

De a tekintetben meglátni magadat már nehezebb

Befejezted a történetet helyettem, elmeséled

Elmeséled az embereknek mi történik felétek

Mindent kiolvasol a másik szeméből, ezt elérted

És csak vársz, az iskolában a sarokban állsz

Várod a csengőt, megkezdődik az első

Egyedül ülsz a padban

A többiek rádordítanak: "Menj a faszba!"

De délután indulsz haza

Befordulsz a sarkon és veled szemben ott a banda

Máris veszed vissza a lépést és fordulnál el

Erre egy nagydarab a táskádnál fogva lök fel

Épphogy feleszmélsz, de hiába, hisz máris röpülsz bele a kukába

Ennek ellenére te nem mászol ki, inkább ott maradsz

Hisz egy napra éppen elég volt egy kudarc

Unod már, hogy mindig te vagy megalázva

Hogy ezeknek a faszoknak meg folyton csak jár a szája

És ráeszmélsz..., hogy megint a szobában vagy, az asztal mellett ülsz

És ezt mind egy tekintetéből olvastad ki, mert benne megláttad magadat

Az időpontok változnak Yah!

Az emberek elkárhoznak Nah!

Most akkor mit csináljak veled ma HA?

A tekintetünk összeakad

De a tekintetben meglátni magadat már nehezebb

Befejezted a történetet helyettem, elmeséled

Elmeséled az embereknek mi történik felétek

Mindent kiolvasol a másik szeméből, ezt elérted

Szakad az eső és a sikátor mélyében állsz

Egy vértócsában egy nő fekszik a lábadnál

A kezed tiszta vér, és rájöttél, hogy te voltál

A hátad mögül neszt hallasz

Nagy lassan arra, a kukák felé ballagsz

És látod, hogy egy kisfiú sír

Botorkálsz fel a kórházi lépcsőn

Tekintetek folrdulnak feléd kérdőn

Megsajnáltad a kissrácot, mert benne magadra ismertél

És ráeszmélsz..., hogy megint abban a sötét szobában ülsz, a tested hideg verejték

Megismerted az ő történetét, előtted többé már nem rejtély

Két férfi beront a szobába és őt elhurcolja magával

De ő a válla fölött visszanéz most már rám

És már mindketten tudjuk, hogy ő te voltál...

Az időpontok változnak Yah!

Az emberek elkárhoznak Nah!

Most akkor mit csináljak veled ma HA?

A tekintetünk összeakad

De a tekintetben meglátni magadat már nehezebb

Befejezted a történetet helyettem, elmeséled

Elmeséled az embereknek mi történik felétek

Mindent kiolvasol a másik szeméből, ezt elérted