Hull a hó a szürke magas égből, mely elborítja nagy Szibériát, egy kunyhó látszik ott a messzeségben, rács fedi kicsi ablakát. Ismeri valaki a dalt? Hallotta a szüleitől vagy a nagyszüleitől? Kik a szerzők?
Szia, én ismerem a dalt de sajnos nem tudom a címét. Én is pont ezt keresem.
Egy férfi fekszik ott bilincsbe verve és lázálmában folyton énekel Szonja te édes szép virágszál évek telnek évek múlnak és nem feledlek el míg be nem lep a fehér hó pehely.
Idáig tudom. Már rá kerestem úgy is hogy Szonja, de sajnos sehogy sem találom. Ha esetleg meg tudtad közben a címét létszíves üzenj.
Szia, nekem sikerült egy kicsivel többet a szövegből megtudni:
Hull a hó a szürke magas égből,mely elborítja vén Szibériát
Egy ember fekszik ott bilincsbe verve,didergő testtel a földön heverve az éjszakában folyton énekel:
Szonja, Szonja, Volga szép virága,lázálmomban folyton látlak én
égő két szemednek párja nincsen a síron túl is úgy imádlak én
Nemrég még férj-feleség voltunk, csókos ajkunk csókjainkra várt,
mint két bolond egész nap daloltunk, míg egy harmadik közibénk nem állt,
én bolond fejjel akkor kést ragadtam ,mint egy gyilkos "élem" itt magam
Évek telnek évek múlnak nem feledlek el, míg be nem lep a fehér hólepel.
Szonja, Szonja ...
Olvastam már úgy is,hogy hull a hó a szürke magas égből,mely elborítja nagy Szibériát, egy kunyhó látszik ott a messzeségben rács borítja kicsi ablakát.
Nem tudom melyik pontos tovább kutatok, ha tudok többet majd megírom. Addig is köszönöm válaszodat.
Sziasztok! Ezt a dalt az én Nagyikám nagyon szerette és sokat énekelte. Még az apukájától tanulta,a szerző nevét nem tudjuk. Nagyikám ilyen szöveggel ismerte ezt a dalt:
Hull a hó a szürke magas égből. Belepi az egész nagy Szibériát. Csak egy kunyhó látszik a messzeségből, fény szűrődik az ablakon át
Egy ember fekszik ott bilincsbe verve Ki nem szabadul többé onnan el Didergő testtel a földön heverve az éjszakában búsan énekel:
Szonja, Szonja Volga szép virága, lázálmomban folyton látlak én Csábos , két szemednek nincsen párja, a síron túl is imádlak én
Szonja, Szonja csak egyszer utoljára csókos ajkkal borulnál felém Évek telnek, évek múlnak , nem feledlek el, míg el nem fed a fehér hólepel.
Nem régen még férj feleség voltunk. Csókos ajkad csókjaimra várt Bolondos fejjel egész nap daloltunk. Míg egy harmadik közénk nem állt.
Ott láttam őt karodban pihenni , a tőrömhöz nyúltam hirtelen
Cellám sötét földje lesz a sírom A lelkem érted dalol édesem
Szonja, Szonja Volga szép virága, lázálmomban folyton látlak én Csábos , két szemednek nincsen párja, a síron túl is imádlak én
Szonja, Szonja csak egyszer utoljára csókos ajkkal borulnál felém
Évek telnek, évek múlnak , nem feledlek el, míg elnem fed a fehér hólepel.
Az alábbiakban leírom az én verziómat, melyet Édesapámtól (1908-1979)hallottam gyerekkoromban számtalanszor, (esténként - tv helyett - énekeltünk... )
Hull a hó a magas szürke égből,
mely elborítja nagy Szibériát.
Egy kunyhó látszik csak a messzeségből
vasrács övezi piciny ablakát.
Egy ember fekszik ott bilincsbe verve,
ki nem szabadul többé onnan el.
Didergő testtel a földön heverve
az éjszakában búsan énekel... (tralalalla)
Szonja, Szonja, Volga szép virága
lázálmomban folyton látlak én!
Csábos tűz szemednek nincsen párja
síron túl imádlak én! (tralalalla)
Szonja, Szonja, csak egyszer utoljára
csókos arccal borulnál elém!
Évek jönnek-évek mennek,nem feledlek el,
míg elföd a fehér hólepel!
Nem régen még férj-feleség voltunk
csókos ajkam csókjaidra várt.
Jókedvünkben egész nap daloltunk,
Míg hittem, valaki közénk nem állt!
Képzeltem, hogy karjában pihentél,
a tőröm után nyúltam részegen!
Te eltűntél s én bilincsekbe verve
mint gyilkos élem itt az életem! (tralalalla)
Szonja, Szonja, csak egyszer utoljára
csókos arccal borulnál elém!
Évek jönne, évek mennek s nem feledlek el
Míg elföd a fehér hólepel!
Hová tűntél, hová vitt a végzet
én nem hallottam rólad semmi hírt
Cellám földje lesz a kopár sírom
S a lelkem tovább dalol életem:
Szonja, Szonja, csak egyszer utoljára
csókos ajkkal borulnál elém,
Évek jönnek évek mennek, nem feledlek el,
Míg elföd a fehér hólepel......
Sokért nem adnám, ha egyszer még hallhatnám...
Üdv: egerenyi
Sziasztok, Sanyi vagyok.
Egy barátom keresi ezt a dalt, mivel sok régi kottám van, kérte a segítségemet. Sajnos nekem sincs meg, de abból az operettből, melynek ez egy balladája,van egy kottám (Sötét a Volga), így jutottam a szerzők nyomára.Ez már némi támpont a további kereséshez.
Kellér Dezső - Harmath Imre - Buday Dénes : Sonja című operett, 1937-ből. Színházban ment, Patkós Irma is játszotta Szonja szerepét. Film nem készült belőle, hanganyagot nem találtam.
Sikeres keresést kívánok, írjatok, ha találtok valami újat! Üdv: Sanyi
Remellem hogy ez megfelelo valasz lessz az Ausztraliaban elo Kovacs tonytol kattins a linkre
Nagyon köszönöm, mindenki hozzászólását !!! :) Oroszul már megtaláltam az eredi éneket, a segítségetek által !! :)
https://www.youtube.com/watch?v=0W5pjg_6plU
https://www.youtube.com/watch?v=DgvHigmJCoI
Remélem, valaki olyan is olvassa, ezt majd aki a magyar szövegek által és az orosz zene hallatán összetudja úgy rakni magyarul ezt a csodás éneket, hogy esetleg majd mi is hallhatjuk újból a Youtubon !! :)
Ma, valamiért eszembe jutott ez a dal, ballada, amit apámtól hallottam, kisgyerek koromban és megmaradt bennem. Ő az orosz fogságból "hozta" magával, és említett pl. azt is, hogy ott milyen hatalmas érték volt, ha valaki tudott énekelni és ismert énekeket. APámnak jó hallása volt, én pedig néhány dalt tőle tanultam, természetesen csak úgy hallás után. Régebben nem gondoltam volna, hogy találok valakit, akit érdekel, érint ez a dal.
Ideírom az "én verziómat", amint hallottam és emlékszem rá. El tudnám énekelni is, de az más feladvány...
***********************************
Hull a hó a szürke, hamvas égből,
Mely elborítja nagy Szibériát,
Csak egy kunyhó látszik a messzeségből,
Vasrács övezi kicsi ablakát.
Egy ember fekszik ott, bilincsbe verve,
Ki nem szabadul többé sohasem,
Didergő testtel a földön heverve,
Az éjszakába búsan énekel.
Szonja, Szonja, Volga szép virága,
Lázálmomba folyton látlak én,
Évek telnek, évek múlnak, nem feledlek el,
Míg be nem lep a fehér hólepe.
Tegnap még férj-feleség voltunk,
Csókos ajkam csókjaidva várt,
Éjjel-nappal folyvást csak daloltunk,
Míg egy harmadik közibénk nem állt.
Én láttalak a karjában pihenni
Késem után nyúltam részegen,
És azóta itt bilincsbe verve,
Mint egy bűnös élem az életem.
Szonja, Szonja, Volga szép virága...
........
Hova tűntél, hova visz a végzet?
Én nem hallottam rólad semmi hírt,
Csendesen az éjszakába nézek,
A szívem fáj, a lelkem érted sír.
Úgy érzem nem sokáig bírom,
Kimúlok egy napon csendesen,
A cellám fagyos földje lesz a sírom,
De a lekem hozzád dalol édesem.
Szonja, Szonja, Volga szép virága...
**************************************
KIssé régen került fel ez a kérdés-keresés a netre, de nekem csak most jutott eszembe azzal, hogy rákeresek... hátha..
Ennyi és minden jót a keresőknek
János
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!