A mai zenei szubkultúrában elszabadult a pokol. Egyetértesz?

bocs hogy megint ppofázok... azért remélem, nem megyek az agyadra teljesen, kedves kérdező...és többiek.

csak annyi, hogy olvastam most egy választ, hogy"ajkkor is volt rengeteg minden, amit akkoriban sokan nem szerettek, és csak nagyon kevés ember ismerte a ZENÉT"(bocs, szó szerint már nemtom, saját szavaimmal ennyi)... na szóval csak annyi, hogy még most is van az a kevés ember, csak keresni kell őket... a rádióban, tévében, youtube-on, mindenhol sajnos mostmár a "legjobb zene", a normális zenék már sosem lesznek olyan világhírűek, hogy mindnhol az szóljon(mert azt viszont be kell ismerni, hogy hiába voolt régen is olyan, mint most pl. justin bieber, de mellette volt normális zene is) nah hát ez még mindig meg van, csak sokkal kevesebb ilyen van, mint akkor, de ezt el kell fogadni, és hiába, nem lehet megszerettetni másokkal, ők maradnak justin biebernél. de ettől függetlenül ugyanúgy van még, és lesz is normális zene, csak a nagytöbbségnek fogalma sem lesz róla, hogy egyáltalán létezik, de ettől függetlenül aki szereti, az úgyis hallgatni fogja...

Szerintem ennyi a "jövő" legalábbis nagyon remélem, hogy nem tűnik el örökre, amit a normális emberek ZENÉNEK hívnak...

A jövőre nézve nehéz jósolni, de azért van egy-két tippem.

Mivel a pénzvilág teljesen átvette az uralmat a média felett, és ezzel a tömegek zenéje felett, hasonló sors vár majd rá, mint a többi, a pénz által fertőzött területre. Mivel a világunk folyamatosan változik, a jelen helyzet sem maradhat állandó. Egy ideig a jelenség fokozódik, aztán két végkifejlet lehetséges:

1. Elszakad a cérna, az érdekek összeütköznek, és jönnek a forradalmak, a háborúk. Ez esetben a zene eléggé háttérbe fog szorulni...

2. Még időben átveszi egy más jellegű hatalom a zeneipar irányítását (is). Ez lehet cenzúra, diktatúra, de akár egy valódi demokrácia is.

Én személy szerint nem nagyon értek egyet azzal, hogy "a pokol csak azt rántja magával, aki engedi". Nyilván észnél kell lenni, nem szabad feladni az elveinket és a hitünket, de annak is tudatában kell lenni, hogy az árral sodródást sajnos ritkán lehet teljesen elkerülni. Főleg, mert az ember a saját nézőpontjából nem mindig képes átlátni a nagyobb volumenű folyamatokat.