Miért olyan létfontosságú egy zenébe (legtöbbször rockban) a basszus (gitár)?

Minden zenében a legfontosabb a basszus. Az a zene alapja, arra épülnek a harmóniák. Nem csak a rockzenében, hanem minden zenében, az már teljesen mindegy, milyen hangszeren játsszák, a gitár csak azért terjedt el a könnyűzenében, mert nagyon könnyű rajta játszani.

Lényegében a zene úgy néz ki, hogy van egy basszus, ennek szólnak a felhangjai, erre épülnek a harmóniák és általában a felhangok része a dallam is. Kivéve orgonapontnál vagy hasonló esetekben. A ritmus, hangszerelés és egyebek pedig ezt teszik változatossá.

Jó kusza lettem, na mindegy, a lényeg, hogy a felhangok miatt létfontosságú.

Találtam egy ilyen videót. Nem kommentálnám, szerintem érteni fogod.

http://www.youtube.com/watch?v=YxPGyxXQ3z4

Jó a kérdés! Részben igaza van az előzőeknek: a mai pop-rock zenében létfontosságú a basszus. Kettős célja van, egyrészt a dobbal együtt a ritmusszekció szerves részét képezi, vagyis a tempót és a lüktetést adja. Másrészt az akkordok alaphangját erősíti meg, és kitölti a mély hangtartományt, amit a többi hangszer már nem ér el.

Ha összetettebb zenéket nézünk (klasszikus, jazz), a dolog már nem olyan egyértelmű. A jazzben például az akkordmenetek összhangzatbeli értelmezéséhez nincs feltétlenül szükség a basszusra, és a bőgő sem feltétlenül az akkord alaphangját játssza.

A klasszikus zenében gyakran nincs kitöltve a mélytartomány, pl. vonósnégyes, zongoradarabok, énekkórusok, stb. A basszusszólam a klasszikusoknál nem feltétlenül olyan mély, nem mindig alaphangot játszik, és egyáltalán nincs kiemelt ritmikai szerepe.

Megint más a helyzet a legtöbb mainstream metálzenében, ahol általában együtt játszik a gitárral, és/vagy a lábdobbal. Igazi dedikált basszusgitár-szólam gyakran nincs is, de a hangszer mégsem hagyható el, mert a stílus megszólalásának szerves része. Feladata a gitárriffek vastagítása, a hangzás mélyítése, súlyosbítása. Rengeteg metálzene kezdődik gitárriffel, basszus nélkül.

És végül, ha visszamegyünk az egyik legősibb zenei formához, vagyis az egyszálének népdalhoz, ott egyáltalán nincs is basszus...

Ne haragudj utolsó, de vitatkoznom kell.

"A klasszikus zenében gyakran nincs kitöltve a mélytartomány, pl. vonósnégyes, zongoradarabok, énekkórusok, stb. A basszusszólam a klasszikusoknál nem feltétlenül olyan mély, nem mindig alaphangot játszik, és egyáltalán nincs kiemelt ritmikai szerepe."

Amiket írtál, ott pont mindig van basszus, a zongorán a bal kéz alsó hangja, a vonósnégyesben a cselló, a kórusban a basszus szólam (még a neve is az :) ), nőikarnál az alt. Hogy milyen mély, az nyilván változó, de sokszor a regiszterváltásnak is van zenei jelentősége. És tény, hogy nem feltétlen mindig kizárólag az alaphang szól, de az mindig szól. Gondolom, az akkordfordításokra gondolsz. Egy szekszt-, kvartszext, terckvart, kvintszext vagy szekundfordításnak pedig bizony az az alaphangja, pl. egy D-moll szextakkordnak az F. A kiemelt ritmikai szerep alatt nem tudom, mit értesz, sokszor valóban nem csak a mérőt játsszák, de meghatározó a basszus ritmikája akkor is, ha épp aprózza a ritmust.

Igazad van, basszus szólam valóban mindig van, hiszen ez a klasszikusban a legalsó szólamot jelenti. Abban is igazad lehet, hogy klasszikusban mindig a basszus az alaphang, de pl. jazzben ez már egyáltalán nincs kőbe vésve. Jazzben egy alaphang nélküli akkord is értelmezhető az akkordmenetből, a zenében betöltött horizontális funkciójából, még akkor is, ha a basszus sem játssza az alaphangot. Kimaradt a példa az előbb:

http://www.youtube.com/watch?v=5YIRiFLZnic

1:14-ig és 4:12 után nincs basszus, az alaphang gyakran kimarad a gitárkíséretből, mégis érthető a zene.

Elsősorban a pop-rock zenében lévő különbséget akartam hangsúlyozni. A rocknál, és különösen a metálnál a basszustéma a zenéhez sokszor nem is tesz hozzá, csak a gitárriff után megy. Ellenben ennél sokkal fontosabb a hangzás és a ritmus, amit biztosít. A basszus kell, hogy röfögjön, húzzon, legyen stenkje: klasszikusokban ezek a fogalmak nem igazán értelmezhetők.