Hogyan legyek énekesnő? 14/L

Ha ez igaz, akkor mindenképpen érdemes őket felkeresni, az RNR média az egyik legnagyobb (ha nem a legnagyobb) magyar kézben lévő lemezkiadó cég. Aki nem hiszi nézze meg a honlapjukat, rnrmedia.hu

Ha ez a "kis cég" kapcsolatban van velük, az már szerintem eleve egy jó pont nekik.

:D:D:D:D:D:D:D:D bakker!!!!!!!!!! Én ismerem ezeket!!!!! :D:D:D:D:D Derzsi Vezért a Diktátor együttes énekese egy régi motoros kb. 50-60 éves, eléggé egyedi, fura fazon, nekem a legtöbb száma nem teccik, kivétel ez nagy kedvenc tőle:

http://www.youtube.com/watch?v=EARxWMXLlyc

A másik srácról, Németiről csak annyit tudok, hogy együtt hangosítottak Sárándon, teljesen az ellentéte, 20 év körüli, dal-szerző. Szerintem inkább vele beszélj!!!

Páratlan páros az tuti!!! :D:D:D:D:D:D:D:D

Halgass rám és inkább ne legyél énekesnő.

16 évesen nekem is minden vágyam ez volt és engem sem karolt fel senki, viszont én ezt nem tűrtem ezért elkezdtem magamat "menedzselni". Hozzáteszem, hogy 14 évesen már szinte minden hétvégén énekeltem egész este egy lakodalmas együttesel, de én komoly, profi énekesnő akartam lenni.

Tudtam, hogy ehhez elsősorban saját számok kellenek, viszont én "csak énekes" voltam, nem zenész. A suliba volt egy osztálytársam, aki jól gitározott, a sulis ünnepségeken fel is léptünk együtt és voltak saját dalai is, de nem tudott dalszöveget írni. Szerencsére ismertem egy dobos srácot, aki írt vereseket, összehoztam őket és már volt egy fél zenekarom. A helyi zenesuliból szereztem egy zongoristát és egy csellistát, akit átképeztünk basszusgitárossá.

Mivel a doboson kívül senkinek nem volt rendes hangszere meg kellett venni őket, de sajnos pénze sem volt senkinek. A lagzisás mellett hétköznaponként elkeztem egy koszos kocsmában dolgozni napi 6 órát, havi 30 jobb esetben 40 ezerért. Leromlott a tanulmányi átlagom és a tanárok is megutáltak. Egy év telt el így, de nem adtam fel. Több mint fél milliót gyüjtöttem össze a kocsmából, lagzikból, és a nagymamámtól és megvettem mindent, amire szükség volt, gitárokat, szintit, erősítőket, effekt-pedálokat, ének-cuccot, mikrofonokat...stb. Ezalatt a srácok már megírtak kb. 10-12 saját számot, amiket elkeztünk próbálni, ekkor már 17 éves elmúltam. A következő egy évben még alig léptünk fel, jah és persze közben megbuktam a gimiben. 18 voltam, amikor elkészült az első 12 számos demo felvételünk, természetesen azt is én fizettem. Úgy tűnt beindul a dolog, sokat koncerteztünk a kis klubbokban és csináltunk 3 olcsó klippet is.

És ekkor jött a baj. Mind egy idősök voltunk és míg a többieknek csak egy hobbi volt, nekem véresen komoly. Ők elkezdtek szépen leérettségizni és tovább tanulni és meg a tanárok jóindulatáért harcoltam a gimiben, hogy ne buktassanak meg újra. A zenekar feloszlott, visszaadták nekem a hangszereket, de én nem értettem hozzájuk. Eladtam a hangszereket és vettem egy kocsit, a dalaink megvoltak ének nélkül is, ezért elkeztem egyedül fellépni, egy idő után még két táncosnőt is vittem magammal.

Majd lassan elmúltam 20 éves is és fokozatosan kezdtem rájönni, hogy szánalmas vagyok, kiröhögnek az emberek, az ismerőseim mind viszik valamire, én meg rengeteg pénzt költöttem a zenélésre, de még csak főállású csapos vagyok, rendes munka, normális pasi, leneendő család nélkül és csupán egy álmot kergetek, amihez egyedül kevés vagyok, se a zenei, se a szervezési részéhez nem értem igazán és nincs aki segítsen.

Azt hittem az egész életemnek vége. És mért kezdtem el? Mert jó hangom volt és megőrültem a csillogásért, amit a tv-ben láttam. Persze azóta estin leérettségiztem és jelenleg jogásznak tanulok, de még mindig kocsmában dolgozok és lassan 30 leszek.

Ne gondoljátok, hogy vége a történetnek, mivel tavaly előtt újra "megőrültem" és jelentkeztem az X-faktorba, majd miután nem hivtak vissza felmondtam a presszóban és csináltam egy új cd-t, addig jártam a dolgok után, amíg minden félretett pénzem el nem fogyott. Viszont a vőlegényem azt mondta, hogy válasszak a zene vagy Ő és nagyon remélem, hogy jól döntöttem.

Még ennyi kudarc után is titkon, legbelül, még mindig énekesnő akarok lenni, pedig tudom, hogy most már az esküvőről és a családról kellene fantáziálnom. Érzem, hogy még nincs vége... Örökre meg lettem fertőzve. :)

Tudom sokat írtam, de remélem adtam egy képet arról, hogy milyen is amikor az ember nagyon akar valamit, de nincsennek megfelelő kapcsolati.

Németi Dánielt, a balmazhangstudio.uw.hu weblapról amúgy én is ismerem személyesen, és annyit tudok, mondani, hogy nagyon jó szakember és ez dicséret, tény. Ha ő foglalkozott volna velem, akkor lehetséges, hogy most tartanék valahol. Szerintem is írnod kellene neki egy e-mailt.

Remélem, azért teljesen nem vettem el a kedved, de én ide jutottam, és őszintén szeretném, ha példaértékű lenne. Sok sikert!

Kedves Előző!

A 22:09-es voltam. A story alapján, meglehetősen fanatikus csaj/nő vagy és télleg sajnálom, hogy ennyi befektetett idő és energia után sem váltak valóra az álmaid.

Csak egy dolgot nem értek, ha elmondásod szerint ez a Németi Dániel olyan jó producer, vagy minek is nevezzem és ennek tetejébe segítőkész, sőt még ismered is személyesen akkor, miért nem kértél vagy kérsz tőle segítséget??????

Ne haragudj, nem akarok off-olni, de kicsit én is ismerem Németit, tény, hogy ért a zenéhez, éppen ezért a story ezen része egy kicsit nekem sántít...

23:13-mas vagyok. Örülök, hogy segíthettem.

22:09-es, nem tudom, miért gondolod, hogy az énekesi pálya csupán annyiból áll, hogy egyszer valaki felfedezi az embert és kész. Évekkel ezelőtt (2003-ban) híres magyar menedzserek, többek között kiszámították, hogy egy kezdő előadó befuttatása a nulláról 20 millió (!!!) Ft-ba kerül.

Bara Csaba a Desperado menedzsere ezt 5 millóért csinálja meg, le is írom:

-a kislemez stúdiómunkájának költsége kb. 1-1,5 milló Ft (+a felvételen játszó zenészek bére)

-ehhez jönnek a gyártási költségek 0,5-1 milló Ft

-aztán plakát, lemezborító, szórólapok 0,5 millió Ft

-kell egy normális video klipp is, ami kb. 1-1,5 millió Ft

-és végül a reklámszerződések, hirdetések, rádióspotok még plusz 1 millió.

Ez 5 millió és ez még csak menedzselési része, hol vannak még a fellépő ruhák, az énektanár és tánctanár, egy teljes album, országos ismeretség, rendszeres fellépések...

És még ekkor fennáll a kockázat, hogy az énekes sikertelen lesz és minden befektetett pénz elvész...

A 20 millió megfizethetetlen, de sajnos még az 5 millió is és itt jön a trükk. Sok profi zenekar mint pl. a Tankcsapda, Kerozin, Desperado kiválló minőségű albumokat vesznek fel és a Viva által is játszott klippeket csinálnak csupán pár százezerért azaz az előző összeg töredék áráért. És, hogyan? Jó kapcsolataik vannak, mernek alulról kezdeményezni, (azaz házistúdiók, amatőr filmes cégek) mert megvannak a kapcsolataik, tudják, hogy ki milyen árért mit tud nyújtani. Ehhez alsó hangon több éves ismeretség szükséges.

Szóval általában, ha valaki felfedez, akkor az azzal egyenlő, hogy jól "lenyúlja" a pénzed. Szükség van menedzserre, de neked kell odafigyelni mindenre és ez idővel bizalmatlanságot okoz. Kételkedve fogadtam én is az előnyös ajánlatokat, Németi Daniét is, tudom itt (és még kitudja hány helyen) hibát követtem el, de mint mondtam a történetnek még nincs vége. :-)

Nem vitázom, mert látom, hogy értessz a témához! :D:D:D

Amúgy én lennék a 22:09-es. :)

Tudomásom szerint az általad említett három együtt (desperad, kerozin, tankcsapda) mind debreceni és meglátásom szerint talán éppen a "vidékies" gondolkodásuk miatt maradtak még mindig sikeresek. Úgy értem, hogy míg egy pesti Sztár, pl. a Hooligans vagy a Groovehouse elmegy felvenni egy nagylemezt a Tom-Tom stúdióba, ahol 2 millió-tól kezdődik és a csillagos égnél végződik az ár, addig a Derperado és a Tankcsapda hasonló minőséget produkálnak egy garázs-stúdióban "vidékiesen" :) azaz 2 milkó helyett fizetnek 200 ezret, de nem szaladgál körülöttük száz producer, nem viszik be nekik a kávét, nincs zenei rendező, aki szól ha valami hamiskás, nincsennek dekoratív drága felszerelések, sokkal tovább tart a felvételi munka, egyszóval sokkal olcsóbb, de több a munka és nehezebb is. :) Ez a tipikus vidési élet meghatározása. :)

Egyetértek. :) viszont én debrecent nem tartom vidéknek, sőt nálam inkább van Magyarország és van Budapest. Mivel évekig laktam mindkét helyen, észreveszem az emberek alapvető gondolkodási különbségeit és nekem a "vidéki" jobban bejön. Mindenkitől szeretnék elnézést kérni az általánosításért, de a kisvárosokban (és nagyokban, mint pl. Debrecen) gyakrabban látom a "sokat dolgozok, sokat spórolok, saját házat akarok, becsületes független életet, nem baj, hogy keresek sokat, de legalább azt minden hónapban megkapom". De főként a dolgozó fiatalok, a kisemberek és középkorú polgárok gondolkoznak így, a vállalkozók, kisebbségiek (romák) és a diákok egy része más világ. Pl. ismertem olyan pesti polgári asszonyt, aki nem szégyellte, hogy segélyekből él és albérletben lakik 50 felett, a lényeg csak az volt, hogy cukrászdába és kávézóba járhasson, valakinek mutassa magát, de felszín alatt nem különbözött egy semmittevő cigányasszonytól.

Talán nem véletlen, hogy az ország legnépszerűbb együtteseiben középkorú, ambíciózus emberek vannak, akik több éves megfeszített munkával jutottak el a tartós jövedelmező sikerhez és nem arra vártak, hogy felfedezzék őket valamelyik tv-s tehetségkutatón, vagy egy szép napon megcsörrenjen a mobil, hogy egy híres manager látta a Youtube-os video-ját és szerződést akar kötni vele.

Persze ki lehet tátani a szánkat és várni a sült galambra, de ilyenkor a siker esélye 1 a 10000000000000000000000-hoz. A 23:13-mas hölgy esete szerinte POZITÍV példa, és tiszta szívből drukkolok neki, mert a szavaiból az a benyomásom, hogy benne megvan az akarat és a kitartás, remélem egyszer igazi sztár lesz!

A kérdezőnek pedig az a válaszom, hogy kérje el az msn vagy e-mail címét és vegye fel vele a kapcsolat, mert biztos, hogy sokat tanulhat tőle.