A gitározással lehet még a mostani világban kezdeni valamit?

Mondjuk nem tudom hogy a francba lett idahozva Lady Gaga.

Meg a hegedűs hasonlat is rossz. Méghozzá azért, mert aki megtanul rendesen hegedűlni, az rettentő könnyen bekerülhet bármilyen szimfónikus zenekarba, és tényleges hivatásként űzheti a zenélést, nagyon jó pénzért. Gitárral is meg lehet ezt csinálni, ha klaszsikus gitáron játszol, klaszsikus zenét.

De amúgy persze ha jó a hozzáállásod, folyamatosan fejlődsz, akkor telejsen reális, hogy megélj belőle egyszer. De itt megint el kell választani a mainstream és az underground dolgokat. Például én itthon teljességgel ismeretlen vagyok, nem is nagyon szoktam itthon, meg nyugatra küldözgetni a zenéimet, mivel nem populáris műfajban dolgozom (többek között gitárral). Ellenben sikerült műfajon belűl olyan arcokat találnom japánban és skandináviában, akiknek hála egész jó pénzt tudok keresni évi 12-15 fellépéssel.

Populáris zenével viszont inkább csak itthon fogsz befutni feltehetően, és ebben az esetben többet számít a szerencse, mint a tehetség, ami azért megnehezíti a dolgot.

"Ha pedig valaki csak azt látja maga előtt, hamar ki fog ábrándulni az egészből."

Ez kétségtelen.

Amúgy ja, azt nem igazán vágom, hogy itthon milyen a helyzet. Azért ism ondtam, hogy végülis olyan oszágokban, ahol ilyen erős a nyugati popzene hatása, ott rengeteg szerencsére van szükség.

Amúgy a Lady Gaga hasonlatot ofc értettem, csak szerintem hülyeség. A popzenék többsége (ha nézed egy darabig az MTV műsörát mondjuk) még mindig inkább gitáralapú. Azt meg mondjuk tényleg nem értem, hogy a szintetizátoros zeéről miért rögtön a lédigaga ugrott be, amikor vanank jó szintialapú zenék is. Szóval ezért éreztem ezt nem idevalónak.