Belőletek mit vált ki ez a zene?

ott van a cím mellett, hogy Clint Mansell.

szerintem nem durva. ha nem láttam volna a filmet, akkor egyáltalán nem lenne durva. a filmhez meg pont illik. mikor először hallottam ezt a számot, akkot határoztam el, hogy megnézem a filmet is. azóta a filmet is ha 20x nem láttam akkor egyszer se :D

és milyen érzést vált ki... hát nem is tudom leirni. egy csodálatos mű, egy csodálatos filmhez.

Sajnos a filmet nem láttam,így attól függetlenül fogom leírni a véleményemet.

Maga a zene évekkel ezelőtt, mikor még kevés ilyen stílusú zene volt, vagy nem volt ennyire elterjedve ez a zenetípus (pedig én már akkor is ilyet hallgattam :P), sokakkal kedveltette meg ezt a műfajt, ezért sokan korszakalkotónak tartják. Pontosan azért, mert ez az egyik legtöbbet használt zene. Több, mint 5 filmzene előzeteseként használták már, köztük a Gyűrűk Urához is.

Rátérve magára a zenére, a lassú részének a dinamikája feszültséget kelt, ami felkelti az ember figyelmét, ez egy jó pont a zenénél. A hangszerelés a helyén van itt, az ember tökéletesen várja az extázist, a bizonytalansági részt, ami a középső erőteljes részben el is jön, de nem olyan mértékben, mint ahogy azt az ember várná. A hangszerelésben rengeteg hiányosság van, nem elég intenzív a zene erőssége, túl lágy, és még a feszültség sem maradt meg benne. Szóval, szlenggel élve amolyan "lightos" az a középső rész, valami üstdob vagy hasonló jó lett volna oda. Viszont a végére megint visszatér az eleje, ami feszültségekkel telítve zárja le az alkotást. Ez, szubjektív véleményem szerint nem egy jó lezárás, mert túlságosan lezáratlanul hagyja a művet, de lehet, hogy pont ez volt a cél, a bizonytalanság meghagyása.

Inkább ez: http://www.youtube.com/watch?v=vl5McGN2L-E

Iszonyatosan erős érzelmi töltet van benne. Ha lehunyom a szemem és átadom magam a zenének, akkor először egy bizonytalan, de határozattan kellemes tájképet látok. Aztán elborul az ég és magamat látom a táj felett. Koromfekete éjszaka. Áthatolhatatlan sötétség. Halotti csend. Távoli dörgés. Még egy. Iszonyatos vihar támad a semmiből. Szélörvény tépi a fákat. Aztán hirtelen minden elcsendesül egy rövid ideig. Majd a vihar újra támad. Villámok mindenfelé, pár fa lángra lobban. Áradat zúg a földön, elsöpör mindent, de a tűz nem alszik el. A füst fojtogató felhője eltakar előlem mindent, nem látom a pusztulást, de érzem, tudom, hogy ott van. Lejjebb ereszkedem. Körülöttem minden tombol. Vízben sodródom tehetetlenül, miközben minden lángol körülöttem. A szél fájdalmasan üvölt a haldokló erdő lángoló fái között.l A föld megremeg, minden őrült módon forog körülöttem. A füst szaga fojtogat, de még látom magam körül az őrült káoszt. Hamu és csend. Szürke, halott táj. Vége.