Mi a titka a k-pop sikerességének?

Nem gondolnám, h globálisan sikeres, max. a tinik körében van egy szelet, amit meg tud érinteni.

Én az éppen aktuális tini-fejő eszközt látom benne.

Megtervezett, mesterséges, imidzs-menedzselt műbandák, drótokon rángatva, a lehető legnagyobb profit beszedése érdekében.

A szokásos tini történet.

#1

Nem értek egyet azzal, hogy a K-pop sikere csak a tinik körére korlátozódik. A globális hatása tagadhatatlan: elég csak megnézni, hogy a legnagyobb K-pop bandák – például a BTS vagy a Stray Kids – koncertjei világszerte sold outok. Az érdeklődés rendszeresen sokszorosával haladja meg a jegyek számát, és ez nem csak Ázsiára korlátozódik, hanem Európára, Amerikára is. A rajongótábor elképesztően sokszínű, életkor és földrajzi határok nélkül.

Azt sem értem, honnan veszik néhányan, hogy a K-popot csak tinédzserek hallgatják. A rajongói bázisban rengeteg felnőtt és idősebb ember is megtalálható, akik ugyanúgy értékelik a műfajt – csak talán kevésbé aktívak a közösségi médiában, mint a fiatalabb generáció. Én például 30 éves vagyok, és a K-pop számomra ugyanolyan értékes, mint bármely más művészeti forma.

A “mesterséges, imidzs-menedzselt műbandák” kifejezés is félrevezető. Az idolok hihetetlen mennyiségű munkát és energiát tesznek a teljesítményükbe, legyen szó éneklésről, táncról, vagy akár saját dalok írásáról és produkálásáról. Nyilván vannak iparági szabályok és keretek, de ettől még az értékük nem csökken. Ez igazából minden szórakoztatóipari műfajra érvényes, akár Hollywoodról, akár más zenei piacokról beszélünk.

A K-pop sikerét pedig nem lehet elintézni annyival, hogy “aktuális tini-fejő eszköz”. A műfaj összetettsége, a kultúrák közötti hidak építése, valamint az a szintű rajongói elkötelezettség, amit a közösség felmutat, egyedülálló. Szóval, mielőtt valaki ennyire leegyszerűsítene egy globális jelenséget, érdemes lenne jobban megismerni, mi áll mögötte.

A siker titka:

1. Ázsiában nincs gój ellenes kontraszelekció, így a jók nyerik a tehetségkutatókat.

2. Ázsiában szorgalmasabbak az emberek.

3. Koreában szigorú volt a kalózkodás elleni törvény, nagy biznisz tudott rá épülni.

4. Más a körítés. Tip-top csinik, de fel vannak öltözve, ami ad egy cukiságfaktort az egésznek.

5. Zeneileg is más. Aki nem zenél vagy csak az 50 tábortüzes nótát verték belé, az nem hallja, de sokan érzik. Mások a tipikus harmónia menetek, mások a skálák.

6. Sokkal bátrabb, mint a brit-amerikai popzene, nagyobb mértékben merítkezik nem populáris stílusokból. Sokkal szokatlanabb kollabokat csináltak, pl CL-Skrillex. Mostanra már itt is átvették ezt, vagyis ma már nem Korea utánoz, hanem fordítva.

A 2ne1 I Am The Best-je nem a vinnyogás miatt volt különleges, hanem zeneileg volt nagyon merész. A briteknél Britney-Toxic-ja volt hasonlóan szokatlan, nem véletlenül az az egy dala lett örökzöld.

Szerintem a sikerességének abszolút az a titka, hogy xarják ki magukból a kontentet. Nem csak zenét adnak ki, ami nyilván szerethető lesz sokaknak, hát popzene, hanem a saját gyártású műsoraikat is, amiben megismerhetjük a tagok személyiségét, ezáltal az emberek közel érzik magukat hozzájuk.

(illetve, nem gondoltam volna, hogy olvasok egy zsidózást ez alatt a kérdés alatt 😬😬😬)