Soha nem számított meglepőnek, ha valaki nem hallgat zenét?

"Egyáltalán mi nekik az érzelmi feltöltődés, vagy mivel kapcsolnak ki?"

Esetleg egy jó vers.Bár annak is van ritmusa, "dallama".

"Száll az ének a mezőnek, esti szellő hollószárnyán,

Valami kis kopott ember énekelget búsan, árván

Bolondságról, szerelemről, kora őszről, illó nyárról

S körülötte elterülő néma magyar pusztaságról."

Nem tudom más hogy van ezzel a kérdéssel, nálam szinte állandóan szól a zene.

Reggel amikor fölkelek, első, hogy kapcsolom a rádiót.

Aztán ha beülök az autóba, ott is.

Persze ha van mellettem valaki akkor beszélgetünk, ám ha egyedül autózok, nehéz elképzelni, hogy ne szóljon valami zene.

#3.

Érdekes, a közvetlen környezetem "trallalának" tart a zene szeretetem miatt.

Mondjuk pont lesz@rom, én így érzem jól magam és kész.

/#2 voltam/

Én sajnos nem tudok zenét hallgatni.

Elég sokáig hallgattam zölddel, teljesen másképp szól a zene, tisztán csak felidegesít, hogy "nem úgy szól".

És mivel már nem zöldezek, max belehallgatok 1-2 be.

Szerintem más is van így ezzel, ismerek olyat is akinek ihatnéka támad a zenétől, ki milyet szeret.

Valakit meg azért idegesít fel a zene mert már nem fiatal, és eszébe jut hogy mennyivel jobb volt fiatalon.

Én kb ilyen vagyok, most nyáron volt összesen 3 nap amikor egy-egy órát hallgattam zenét, de tavasszal szerintem egyáltalán nem.

Csak olyan számokat szeretek hallgatni amik tényleg nagyon tetszenek, olyanból meg kevés van, mert egy idő után ráunok a régire, újat pedig nincs időm/türelmem keresgélni. A többi zene inkább csak idegesít.

Háttérzajnak pedig ezerszer jobban szeretek videóesszéket vagy podcasteket berakni.

És nem; nem vagyok depressziós, búvalbszott, sem pedig örömtelen :~)