Hogy tetszik Billie Eilish új albuma, a Hit me hard and soft?
Nekem személy szerint ez nem nyerte el tetszésemet, minden zene ugyanolyan, 2 típusú dallam van, az egyik az amiben akusztikus gitáron kívül van egyéb hangszer is, de azokban is ugyanaz a 4/4-es ütem, ugyanaz az egy dallam, csak más szavakkal, és nagyon erőltetett rímekkel, ahol minden sorvégi szó rímel a következőével, de szerintem ezek nagyon erőltetett rímek. A másik meg, amiben csak akusztikus gitár van szinte, abban is minden ugyanolyan dallamra épül, nagyon belassultak. Ami még nagyon nem szimpatikus, hogy sok zene 5 perces, amiben minimum 2 műfaj váltakozik.
Nekem összességében ez az album nagyon nem tetszett, pedig 2018 óta hallgatom a zenéit és nagy rajongója vagyok. A Don’t smile at me, jó volt. Voltak benne jó, különböző dallamú zenék. Egyszerű zenék voltak (tehát a világ összes szuper szintetizátora nem szerepelt benne, általában valami egyszerűbb, egy gitár vagy szintetizátor, és dob; lényegében nem az oxytocin-nak a zenei háttere volt vagy a therefore I am-é), de szerintem jól voltak.
Kiváló albuma a When we all fall asleep where do we go. Abból lett úgy igazából híres, azonbelül a Bad guy okozta a nagy sikereit, olyan zenéket azóta nem hallottál nagyon tőle. Ott minden zenének más volt a dallama, nagyon jók, egyediek voltak. Mindegyik pörgős volt, belassultabbak közül volt nagyjából 3-4, de azok is jól voltak, jó melódiával.
Happier than everben már megjelentek a nagyon egy kaptafára készült zenék, de még volt ott néhány értékelhető, ami viszont nagyon nagyot szólt, pl. NDA. De abban az albumban is zömében lassabb zenéket hallhattunk.
De ez a legújabb szerintem nagyon gyenge lett, ez már nem az a Billie Eilish, mint ami volt 2016-2021, ez már valami teljesen más műfaj.
Ti hogy vagytok vele? Nektek mennyire nyerte el ez az album a tetszéseteket? Melyik album volt a kedvencetek?
Én nagyon szeretem Billie - don't smile at me, when we all fall asleep where do we go albumait. Szoktam hallgatni a nem megjelentetett dalait is, nekem nagyon bejön a stílusa.
A Happier than ever számomra mélyrepülés volt. Nem lett volna vele baj, ha valami side-project lett volna, de mai napig nem tudom kiheverni azt a csalódást, hogy egy dal sem fogott meg (kivéve a Happier than ever rock része). Utána mivel elkezdett pop-punk előadókkal mutatkozni, Paramore koncerten fellépett stb, izgatottan vártam hogy elmennek a rock irányába, főleg, mert nagyon érdekelt zeneileg Finneas hogyan nyúl hozzá.
Aztán kijött a Barbie dal, ami tény, gyönyörű, de fél évig csámcsogni rajta... És mindenki tudja, hogy ez a 3. album nagyon nagyon sokat váratott magára, szóval én már TÉNYLEG ki voltam éhezve az igazi Billie Eilishra.
Ezeknek tekintetében nekem nagyon tetszett az új album. Vannak benne vontatott dalok (pl. Skinny, Wildflower) de a Chihiro számomra egy műalkotás pl. A The dinert már most rongyosra hallgattam, nagyon tetszik az üteme. A Birds of a feather szövege plusz dallama nagyon szívbe markoló. A lamour de ma vie 2 féle stílusa szerintem nagyonnagyon jó ötlet volt, engem mindkét része megfogott, bár jó ötlet volt nem tovább húzni a disco-s részét mert majdnem már hallgathatatlanná húzták az autotunet. A Lunch zeneileg, szövegileg szerintem eléggé nagyot üt, bár az ének rész alap dallama egy idő után kicsit idegesítő, hogy ugyanazt a sort énekelgeti más szavakkal.
De aki igazán nagy és régi rajongó azt megvette Billie a végén a Blue-val. Már a Bittersuite végén is játssza a dallamot, és utána át is tér rá. Aki régóta követi Billiet és beleásta magát a zenéibe, bár nem hivatalos dal, de a True blue-t azért már lehetett ismerni, Tiktokon is trend lett a dallama. De soha nem volt megjelentetve, holott kb az Ocean eyessal lehet egy idős. Én imádom ezt a dalt, zeneileg főleg a verse résznél mikor beüt a basszus... Sajnáltam, hogy pont ezt alakította át, de így is gyönyörű. A vége pedig áttűnik a Born Blue-ba ami szintén nem jelent meg (és szintén a hardcore rajongók tudják, hogy a Happier than everről épphogy lecsúszott) de erről se egy kis részlet, semmi nem jelent meg. De így most kiadta egy mashup-ban a két dalt, szimplán Blue címmel, szerintem ezzel tényleg odavágott a rajongói szívekbe. Pozitív értelemben.
Nekem tetszett. Nem mondom, hogy ubereli a when we all fall asleep where do we go? - t (sőt egyre jobban gondolom azt, hogy ott lehet valamilyen szerencse folytán ragadtak meg valami nagyon jó fonalat, vagy csak szimplán "nyersebbek" voltak, nem akartak nagy sikert elérni, nem voltak befolyásolva, és ez hozta meg a sikert). De szerintem azt nehezen is fogják valaha megugrani. De az mindenképp igaz, hogy most már ez erősebbre sikerült, mint az előző album.
Pedig 29 éves vagyok nem egy mai Z generációs tini, de Billie zenéje szerintem kortalan. Pont azért, mert egyedi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!