A Bikini Fagyi című száma bír valamilyen mögöttes tartalommal?

Naná!

A dal 1987-ben született, tehát az átkosnak a végén, bár akkor még senki nem hitte, hogy ilyen hamar vége lesz. Azt meg főleg nem, hogy 35 év múlva visszajön, de ez most más kérdés...

Adott tehát a puhuló "működő szocializmus", az egyszeri embernek nem sokat tartogat az élet. A legvidámabb barrakban megvan minden, csak nagyra, többre ne vágyjál!

Nyaljuk tehát a fagylaltot, nem sok, van egy kis változatosság az ízekben, de alapvetően élünk bele az egyforma életünkbe, változás az úgyse lesz. Mindegy, ezt dobta a gép, érjük be ezzel a semmivel, oszt akkor legalább nem lesz rossz.

Aztán a nyalásnak van egy átvitt értelme is. A tejszínhabos mogyoró így kap kicsit pejoratív ízt, a puncs (puncsolni valakinek) pedig átvitt értelemben is a sehhnyalást jelentette már akkor is. Magyarul szopatnak, nyaljuk, ami elénk kerül, ezek a realitásaink. Így "nyelni a sok gombócot" már mindjárt nem olyan vidám dolog, és ehhez képest az utolsó két sor "múló állapot/ha nem tetszik hát eldobom" már egyfajta lázadás, pont a rendszer megváltoztathatatlansága elleni felkiáltás.

És akkor a mézesmadzag. Ugyebár ha valaki előtt elhúzzák a mézesmadzagot, akkor kecsegtetik valami jóval, amiért majd az illető többet tesz. És általában az következik a sztoriban, hogy ennek ellenére mégsem kapja meg az ígért jutalmat. Itt viszont ígéret sincs már rég (a mézesmadzag rég elfogyott), ezért nyaljuk a fagylaltot.

Értelmezés szerint vagy megalkudtunk a sorsunkkal, és élvezzük azt a keveset, amit rendszer nyújtani tud (élvezzük az ízeket, élvezzük amíg lehet), vagy beállunk egyebet nyalni. (Mert nyalni csak úgy lehet, ha élvezzük az ízeket.)

Ja, és vedd hozzá, hogy a szövegét Nagy Feró írta. Ez még abban az időben volt, amikor még nem kereskelmi tévékben táncikált, meg nem a Kossuth-díjért állt sorba, hanem egész léte egy, a rezsimnek felmutatott középső ujj volt.

Nem véletelen viselte büszkén a Nemzet Csótánya címet.

Az más kérdés, hogy vénségére nem ismerte fel, hogy "ezek ugyanazok", akiknek most a tenyeréből eszik, azok ugyanolyan (ha nem nagyobb) elnyomók, mint anno azok, akik ellen ő írt dalokat. Csak a cimke más rajtuk.

Így lett ő a Nemzet Csótánya életében kétszer is.