Miért van az,hogy a régi limonádé zenékben is több erő és sodró lendület van mint a mai slágerzenékben?

Ma is vannak jó zenék, mármint jönnek ki újak és jók, de csak elszórtan, tényleg jó zenékből közel sem olyan sok, mint régen! Persze sokunknak más az ízlése, lehet hogy szubjektív vélemény, de 8-9 éve haldoklik a zeneipar!

A rohanó világgal együtt a zenei producerek munkája is felgyorsult, “nincs idő korszakalkotó zenékre”, mint ha szakmailag ég’ tudja mi más dolguk lenne, összecsapják a zenéket, és jó ízlés helyett inkább a felkapottságra utazva akarják eladni őket!

Amióta a mai értelembe vett “slágerek” léteznek, kb. az 1950-es évektől nagyon max. 2015-ig olyan zenék születtek, melyeket nem kellett “felkapni”, reklámozni, már csupán első hallásra népszerűek lettek, mert olyan fülbemászó dallamos hangzásviláguk volt, ami sok emberből kiváltott valamilyen hangulatot/érzelmi világot, míg manapság sajnos már a popzenék is egyre monotonabb hangzásúak!

Amiket linkeltél, a másodikat mondjuk nem ismerem, de az első Samantha Fox-nak pont a legnagyobb, közismert slágere, és tipikus példája a ‘80-as évek bulihangulatának! Illetve itthon - jólesik látni, hogy például 2021-ben kerek 40 év után “leporolták” Korda György egyik slágerét, és a Reptér a mostani fiatalok körében is kimagasló sikert ért el, ez is mutatja, hogy azért sokan vannak, akik hajlanak a régi zenék hangzásvilága felé, és nem mindenki “robot” !

A mostani előadók közül talán még Ed Sheeran csinál folyamatosan ízléses zenéket, rajta kívül viszont más nem igazán jut most eszembe, inkább egymásnak adják a kilincset az egyslágeres “tuc-tuc” előadók!

Agyonszűkített dinamikatartomány, túl sok szólam, túl elnyújtott hangok a maiaknál, versus betyár dinamika, korlátozott szólamszám, kis sample memória miatt rövidebbek minimum a dobok és a basszusok. És ez még csak a mix.

Akartak is valamit, ki akartak tűnni, nem volt helye megúszásnak. Azok az egyszerűnek ható dolgok még a giccsparádé 80-as években is tele voltak tenni akarással és nagyon nem öncélú kreatív döntésekkel. Meg merem kockáztatni, hogy a szex és pornó viszonylagos elérhetetlensége is egy bolygónyi méretben dobott akkora adag plusz motivációt, hogy egyszerűen ez lett belőle, és erre is volt igény. Hogy értsd: döntően ez volt maga a jó szex kapuja, és komplett világot alkottak maguknak a nyavalyások. Ahogy a maiak is, csak ők bent a szobában...

A színvonalat a csökkenő haszonkulcsú kiadók is szándékosan "racionalizálják", tehát minél kisebb effort, minél tisztább jogilag (kb egy kezeden megszámolod azokat, akik legfeljebb egymást perelhetnék esetleges plágium miatt, ők állnak minden nagy produkció mögött), minél kevesebb ember minél kevesebb munkaórája, automatizált trendkövetés és trendalkotás, iszonyú promócióerők, stb.

Ehhez jön az, hogy zenét kiadni kb bárki tud, pár év alatt eljut átlagos tehetséggel és átlagos jövedelemmel egy olyan szintre, ami fel nem tűnik ugyan, de baj sincs vele igazán. Nyilván nem vetekszik a vérprofi cuccokon a leginkább beavatottak munkáival, de jó esetben azért eléggé hátast dobós munkái vannak konzisztensen. Na azért idáig elég sokan nem jutnak el, de azért termelnek, mert azt mondja a kócs, hogy hetente le kell dobj valamit. Felhígul az indie piac is, elkerülhetetlenül szarba lépsz, bármire is kerestél.

Aztán kezdetét veszi a digging, találsz olyanokat ötven követővel, hogy lerakod a hajadat, és próbálod terjeszteni, de a tinglitangli-kondícionált prollerjózsik nem nagyon értik, mi olyan jó ezekben. Népszerű helyeken elejtesz egy-egy linket, talán kedvenc zenei influenzádnak is beírsz a kérésére, hogy ezt be lehetne mutatni töki, és kis szerencsével tényleg kap is egy lökést, mert eljut azokhoz, akik éhezik, szomjazzák a tényleg mély, tényleg odarakott darabokat.

És még azok se olyanok, mint a múltbeliek, mert nem azonos technológia, teljesen más korlátok, más mentalitás, igazából külön dimenzió a mai. Ha gyűjtögetni kezdesz, azért találsz olyanokat, akik hoznak "valami igazit", de nincs mögöttük egy komplett éra, ami igenli azt a kis világot, amit teremtenek ezzel. Kicsit elveszett időket élünk, és tudni lehet, hogy nagyot fokozódik még ez, elég csak az AI mindent szétkavaró fejlődésére gondolni.

Érzésem szerint óriási ziccer ez a szépség reneszánszára, és talán szinte kivétel nélkül mindenki megy vele majd... Az igény nagyon durván megvolna rá.