Kedvelem a Pink Floydot, de azért nem vagyok az az elvetemült rajongó, aki kívülről fújja oda-vissza a 25 perces instrumentális számokat, szóval a véleményem mérsékelten releváns. :)
Ezt az albumot sem ismertem - mostanáig. Végighallgattam, és tökre megérte. Nem mondom, hogy egy The Wall, The Dark Side of the Moon vagy egy The Division Bell, de egyáltalán nem csalódtam.
Ha jól érzékelem a többi általam ismert PF albumhoz képest akkusztikusabb (ha lehet így mondani). A számoknak a hangulata más - nekem úgy tűnik, hogy kevésbé pszichedelikus. Kicsit olyan, mintha a PF itt még nem talált volna rá a saját stílusára, ami mondjuk nem is csoda, mert ahogy nézetem, az Atom Heart Mother az 1970-es megjelenésével az első kiadott albumaik közt van.
Persze azért vannak olyan zenei megoldások, hanzások és effektek, amik felismerhetővé teszik, Roger Waters hangjáról és énekstíusáról nem is beszélve. A Fat Old Sun c szám elején felhangzó harangszó pl teljesen a High Hopes-ra hajaz. Az album első és utolsó száma pedig rendesen előrevetíti a későbbi PF albumokat. :)) Sőt a magam részéről(!!) kijelenthetem, hogy az Atom Heart Mother Suite egy *igazi* PF szám. Ez is jött be a legjobban.
Mindent összevetve nekem személy szerint tetszik. A többi PF albumhoz viszonyítva a hosszabb instrumentális betétek kicsit unalmasabbnak tűntek, az album első és utolsó számán kívül szerintem kevésbé jellemző az a pszichedelikus, kicsit drogos - kicsit spirituálsi hangulat, ami miatt annyira szeretem ezt az együttest. De azért mindenképpen megérte meghallganti.
*laikus vélemény vége*
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!