Miről szól ez a zene?

Hát erről:

"Régóta üres ez a szív, de neked odaadom

Ne törjünk össze ilyen szemtelenül fiatalon

Nem hittem anyának, de tudom, mindig igaza volt

Nekem ő a barát, a fény és a bizalom

Néha a pokolban ég a kezem

Nekem ő nyújtja a támaszt

Millió kérdéstől fáj a fejem

Ő mindig tudja a választ

És ha egy fekete felhő

Betakarja a fák lombjait

Lassan a gyerek felnő

A hátán viseli gondjait

Sokáig cipeltem én is a vállamon

Feleslegesnek hitt bőröndöket

Ott volt, hogy levegyen mindent, mi fáj

És felsegített, hogy újra talpon legyek

Tudta, hogy káros az életvitel, amit élek

De nem rúgott ő is belém

Akkor jöttem rá, hogy sokatok közül

Csak egy ember állt mellém őszintén

Segít, ha kell, ha elesel

Neki már rég nem számít

Hogy mit is teszel, hogy kivé leszel

Megvéd, ha az ördög csábít

Régóta üres ez a szív, de neked odaadom

Ne törjünk össze ilyen szemtelenül fiatalon

Nem hittem anyának, de tudom, mindig igaza volt

Nekem ő a barát, a fény és a bizalom

Néha a rózsák között fekszem

Szúr a tövis a bőrömön át

Megtalál, veszve minden percem

Ő akkor is ott volt, ha senki se várt

Olyan voltam, mint egy eldobott rongy

Kibe kisírták százan a bánatukat

Ő volt, ki tudta, hogy minden felszárad

Ha holnapra reggel majd kisüt a nap

Keményen bánt velem mindenki

Akit egyszer a bizalmamba engedtem

Mindenem odaadtam barátaim

Az első hibámnál már nem kellettem

Ő volt, ki azt mondta, soha ne félj

Amíg látsz engem, tudom, hogy hazatalálsz

Minden, mit adtam, nem bánom

Mert tudom, hogy mellettem áll ez a régi barát

Segít, ha kell, ha elesel

Neki már rég nem számít

Hogy mit is teszel, hogy kivé leszel

Megvéd, ha az ördög csábít

Régóta üres ez a szív, de neked odaadom

Ne törjünk össze ilyen szemtelenül fiatalon

Nem hittem anyának, de tudom, mindig igaza volt

Nekem ő a barát, a fény és a bizalom"