Mi a bajuk az embereknek még mindig Billie Eilishal?

#9.

6/10? Akkor elég alacsonyan lehet a léc...

Objektíven ez 0, bárhogy nézzük, magamat meg nem kínzom ezzel.

Nem vagyok sznob, szívesen hallgatok olyat zenét amibe legalább van egy kis erőfeszítés is, nem csak a szerencsének köszönheti népszerű mivoltját...

#11 Gyanítom, hogy hallgatok olyan zenét, amire azt mondanád, hogy kifejezetten sok erőfeszítés ment bele, sőt, hallgatok annyifélét, hogy ha képben lennék az ízléseddel, szerintem tudnék mondani a kedvenceim közül olyan albumot, amire te is azt mondanád, hogy egy mestermű, meg olyat is, amire azt mondanád, hogy full igénytelen vagyok, ha azt én szeretem. Fogalmazzunk úgy, hogy annak a képzelt lécnek nem a vertikális elhelyezkedésében, hanem a formájában rejlik a diszkrepancia.

De igaziból nem azért írtam numerikus értékelést, meg pár pozitív irányba hajló dolgot az albumról, mert dicsérni akartam, inkább azt próbáltam átadni, hogy mennyire semleges a hozzáállásom vele kapcsolatban. Annyira minimalista, atmoszferikus, inoffenzív zene, hogy őszintén nem értem, hogy hogyan lehet valakinek kínzás. Unalmas, jellegtelen, ignorálható, háttérzaj? Ezeket a kritikákat megérteném. Azt, hogy valaki szerint ennél nincs lejjebb zeneileg, hogy komolyan nincs az az inkompetens performansz, fülsértő hangzás, idegesítő dallamvilág, sablonos tucatsláger, ellenszenves hangvétel, stb., ami ennél nem kicsit, hanem klasszisokkal rosszabb, azt jelen pillanatban nehezemre esik elhinni.

#14. Nekem kínzás, annak idején amikor kijött az első albuma és nem volt ekkora hype körülötte végigfutottam, nem jött át.(nagy zenés lapok újítóként hozták le, ezért is volt egy kicsit koppanás számomra)

A szöveg teljes mértékben semmimondó(iszonyat sokat fordítottam már akkor is zenét, egyik fő hobbim máig és persze a szövegek megértése), maga a zenében tényleg semmi olyat nem vettem észre ami előtte nem fellelhető(pedig nem lehet mondani hogy műveletlen lennék zeneileg, eléggé képben vagyok a rádiós zenékkel is, épp úgy az underground vonallal is) és semmi olyat nem találtam benne amiért ekkora felhajtást kellett volna keltenie.

Azt nem mondtam hogy ennél nincs lejjebb, az én mércémmel ez 0 de nyilván van olyan ami még ezt sem éri el.

1. bekezdésre nem is reagálok, teljes mértékben személyeskedés. Én nem tartok senkit igénytelennek azért amit hallgat, az teljesen felületes lenne, sőt abszolút nem érdekel ki mit hallgat(nem mellesleg semmi köze a személyiséghez, sem az intelligenciához), de amikor az emberre rá van kényszerítve hogy hallgassa akár rádióban ha éppen bemegy egy üzletbe, vagy bárhova... Arról igen is meg lehet a véleményem szerintem, elvégre ha valaki ennyire díjazott és "elismer" igen is mutasson fel valami újat. Hozzátéve ez tetszőlegesen behelyettesíthető, más olyan zenészekre is akiket a hype vonal vitt el, és max pár slágerig jutottak.

Bonusznak meg annyi hogy ebben nagy befolyása van a kiadóknak is, manipulálva van az egész popzeneipar és akinek nem sikerül kitörnie sosem lesz üzletileg sikeres.

#15 A magyar értelmező kéziszótár a "nulla" főnév átvitt értelmű jelentéseként azt írja, hogy "Vminek (elképzelhető) legalacsonyabb foka", és eleddig magam is csak így hallottam használva minden embertől, akivel valaha beszéltem; szerintem nem velem van a gond, ha nem számítottam rá, hogy a te ezek szerint elmész a negatív számokig... Mint ahogy szerintem jelen helyzetben az "elég alacsonyan lehet a léc"-et sem volt hülyeség részemről úgy értelmezni, hogy "nem lehet nagy az igényszinted zenékkel szemben". Nyilván nem úgy értettem az igénytelenezős dolgot, hogy te most akkor biztos úgy gondolod, hogy egy suttyó vagyok, aki nem is fürdik és írni-olvasni is alig tud, mert nem jött át rosszindulat, vagy előítéletesség a hangvételedből.

Értékelem, hogy jobban kifejtetted a gondolataidat, de az a vicces, hogy mindez számomra csak jobban alátámasztja mindazt, amit eleinte éreztem a téma kapcsán. Csupa olyan dolgot írtál, amit ha kontextusból kiragadva olvasnék, azt hinném, hogy kb. ugyanannyi az élvezeti értéke az albumnak számodra, mint számomra. A legmarkánsabb dolog, amit írtál, az az, hogy a dalszövegek nem jók (amivel amúgy nagyrészt egyetértek); az, hogy "nem jött át", "nem újít", meg több különböző megfogalmazása annak, hogy "túlértékelt", az én könyvemben a "meh..."-kategória, távolról sem "kínzás". Ez totál egybevág azzal, amit eredetileg is próbáltam kifejezni: szerintem emberek jobban "haragszanak" Billie Eilish-ra, mint amennyire tényleg utálják a zenéjét, és mindig visszakanyarodunk szokásos közhelyekhez.

Persze, a zeneipar nem igazságos, és több múlik a szerencsén, meg a kapcsolatokon, mint bármi máson, ez mindig is így volt, régen még csak inkább így volt, és ha csak az ember nem kizárólagosan underground zenét hallgat, akkor 1000%, hogy az ő kedvenceit sem CSAK a készség és a kitartás juttatta oda, ahol tartanak, és lehetne rájuk is haragudni, amiért náluk jobb készségű előadók kevésbé lettek ismertek. A nyugati kánon nagy zeneszerzőinek zöméből soha nem lett volna senki, ha nem születnek véletlenül arisztokrata családba, és nincsenek olyan kapcsolataik, meg olyan lehetőségeik a kreatív készségeik fejlesztésére, ami az európai társadalom jelentős többségének nem volt. Kabumm. Komolyan érdemes ebbe belemenni minden egyes albumnál, amit túlhype-oltnak érzünk?

"de amikor az emberre rá van kényszerítve hogy hallgassa akár rádióban ha éppen bemegy egy üzletbe, vagy bárhova... Arról igen is meg lehet a véleményem szerintem" - Ez szintén egy egészen más téma már. Alapvetően egyetértek amúgy - asszonypajtás egy évig dolgozott egy kisboltban, így van másodkézből kapott képem arról, hogy milyen napi nyolc órán keresztül rádiót hallgatni (meg nyilván kisebb falatokban én is tapasztalom, ha csak simán bemegyek valahova, és valamiért pont nincs rajtam füles). De hozzátenném, hogy ezzel akkor is bajom lenne, ha csak olyan dolgok mennének a rádióban, amit szeretek. Nem vagyok oda a választási lehetőséget nem biztosító tradicionális médiáért (TV, rádió), ahol az ember csak nyeli, amit a képébe öntenek. Otthon ma már szerencsére az internet ezt a problémát semmissé tette, publikus helyek esetén meg nem vagyok biztos benne, hogy mi lenne az ideális megoldás, de az pl. nekem egy kellemes meglepetés volt, hogy mikor Finnországban voltam egy plázában, ott konkrétan ambient zene ment, ami nyilván ugyanúgy nem tetszik mindenkinek, de azt a bulizós slágerekkel ellentétben legalább könnyű észre se venni. De amúgy manapság a slágerek secondhand smoke-jában lenni is viszonylag fájdalommentes, mert az elmúlt évtizedben egyre inkább az a tendencia, hogy minden a "vibe"-okról szól, és Billie Eilish zenéje se kivétel ez alól. Képzeld, hogy mondjuk a nyolcvanas évek glam őrületében, amikor a slágerzenészek egy jelentős része pont az excentrikusságot próbálta maximalizálni, akkor mekkora élmény lehetett kényszerítve rádiót hallgatni... De a popszakmával együtt járó szükségszerű igazságtalanságok feszegetéséhez hasonlóan itt is felteszem a kérdést: erről komolyan úgy érzed, hogy ezt érdemes belevenni abba, hogy a szóban forgó művésznő zenéje mennyire jó, avagy sem? Ha minden zenészt aszerint ítélnénk meg, hogy mennyire korrekt orrvérzésig hallgattatni ugyanazt a három slágerét mindenkivel, akkor egy abszurd szinten torzító lencsén keresztül szemlélnénk a zene világát.

Mi az, hogy "Mindenkinek jól tudja hogy tud énekelni"?

Meg "valaki elkezdte ezeket a:" - miket?