Az ABBA és a Boney M. együtteseket miért szokták mindig összehasonlítgatni, egyszerre emlegetni?

A három közül melyik az "ilyen f0s", tudatában annak, hogy neked a Felicidad az etalon.

Ami már akkor egy nagy rakat...volt amikor kijött.

Tényleg fogalmad sincs a zenéről meg a tehetségről...

Ha a szüleid 40-50+ között vannak, akkor Aerosmith, (ACDC), Guns n Roses-t tuti, hogy kellet hogy ismerjék.

A nagyszülők meg 60-70+ között, akkor nekik Hendrix, Joplin, Zappa, Led Zepp, Deep Purple, Black Sabbath stb...

(Ha már a rock vonalat fogtam meg :D)

De ezek mentek az Abbával egy időben, azért érezhető a minőségbeli különbség.

Azzal nincs (nagy xD) probléma, hogy nektek ez tetszik, de tudod, a tehetség (jelen esetben Hendrix akit lexaroztál) az ízléstől független.

Neked meg nem sok közöd van ahhoz, hogy ezt felismerd.

Itt egy nagyon nagy igazat mondtál, most is sláger lenne...csakhogy nem az, ez egy f0s, amint szerintem minden rádióhallgató elkapcsol, ha elkezdik lejátszani :D

Ugyanolyan sznob agyagedényeknek találták ki, mint a Queen-t.

Az énekesüket sztárolják, miközben pl Robert Plant ezerszer magasabbra tudott menni hangban, Ian Gillan ezerszer férfiasabb hangon tudott énekelni és Axl Rose hangja ezerszer erőteljesebb és technikásabb volt mint Freddie Mercury-é.

Egy felépített kis senki.

A gitárosukkal ugyan ez van.

Hol hallott a Queen-ben az ember olyan szólót, mint a Deep Purple-ban (Highway Star, Child in Time, Strange Kind of Woman stb), vagy a Led Zeppelinben (Since i've been loving you, Stairway to heaven, Communication breakdown stb), vagy a Guns n Rosesnél (November rain, Sweet child of mine, You could be mine stb), hogy ezeknél az említett példáknál maradjunk, amit egyébként nem neked szánok, mert fogalmad sincs, hogy miről beszélek.

Tehát, ez a Boney M, akire te ennyire hivatkozol, ugyanolyan sznob agyagedényeknek felépített tehetségtelen kis senki, mint a rock zenében pl a Queen.

Hallgassad ha neked tetszik, így legalább ért valamit a munkájuk a pénzembereknek! ;)

De az is nagyon beszédes, hogy neked "szórakoztató és látványos" amit Boney M leművel.

Engem legtöbbször a hányinger kerülgetett, mint a fent említett Freddie-nél.

Nincs is ezzel gond, ha jó zenét csinálna.

Frank Zappa sem valami szép gyerek, vagy Popa Chubby, vagy Barry White, vagy akár Janis Joplin.

De Ők tehetségesek és ez elvitathatatlan.

Nem kell őket nézni, elég hallgatni (lévén, hogy zenéről beszélünk).

Ha szórakozni akarsz, akkor menjél cirkuszba, vagy vidámparkba.

De ha egy koncerten minden van, csak zene nem, akkor ott bromi nagy gáz van!

Ez a Boney M is tökéletesen elment volna egy bohócnak!

Na már a Queenbe is beleáll ez az állat...

"Az énekesüket sztárolják, miközben pl Robert Plant ezerszer magasabbra tudott menni hangban, Ian Gillan ezerszer férfiasabb hangon tudott énekelni és Axl Rose hangja ezerszer erőteljesebb és technikásabb volt mint Freddie Mercury-é.

Hol hallott a Queen-ben az ember olyan szólót, mint a Deep Purple-ban"

Itt a gond, a zene nem erről szól, nálad van a gond a fejben, nem nálam. A zene nem a májerkedésről szól, hogy ki mit tud kiénekelni, vagy milyen szólót tud nyomni. A zenének harmonikusnak, egységesnek, dallamosnak, ütemesnek kell lenni. Ez nem sport.

Te szerencsecsomag, semmi közöd nincs a zenéhez.

Gondolom azért a Queen még elmegy neked, a Boney M.mellé ;)

Hogyhogy nem csodálkozok ezen?!

Nagyon szórakoztató, amikor fejtegeted, hogy a zene miről szól és hogy miről nem szól.

Mit nevezel te májerkedésnek ?

Mit jelent ez te nálad ?

A Deep Purple, Led Zepp neked májerkedés ?

Bújjál már el, de nagyon gyorsan.

Azt itt a Boney M-re vered magad.

Nagyon el vagy tájolva!

Láttad te egyáltalán életedben a Deep Purple-t ?

Arra mered te mondani, hogy nem harmonikus ?

Amiről te akarnál beszélni, bár fogalmad sincs róla, az YM, Petrucci, M.A.Batio és hasonlók művelik.

Szerintem Boney M után te ne akard fejtegetni a zenét.

S talán az is segítene rajtad, ha a szüleidet megkérdeznéd mielőtt válaszolsz nekem, hogy mi az amit értettél, s mi volt az, amit nem fogtál föl abból amit írtam neked.

Azt értem májerkedés alatt hogy azon kívül, hogy mennyire jól tudnak bánni a hangszereikkel, vagy a hangjukkal, semmi mást nem tudnak átadni, vagy ha igen nem nekem.

Engem nem izgat, nem szeretem a túl sok, erőltetett egyénieskedést, ami a zene rovására megy.

A Boney M-et a maga kategóriájában kell nézni, disco, tánczene, nem akar többet annál mondani hogy érezd jól magad, ezt tökéletesen is teljesíti.

A te szegénységi bizonyítványod hogy csak a rock zenét ismered el ahogy látom, amivel egyébként nincs bajom, de

abból magyart hallgatok, a magyar nyelv többet tud átadni, a zene meg nem kiemelkedő úgy sem általában, kivéve régi metál együtteseknél amiket imádok is (Wasp, Helloween, Mötley Crue stb.).

Tökmindegy egyébként mit írok, elbeszélünk egymás mellett, teljesen máshogy állunk a zenéhez, te neked az egyéni teljesítmények számítanak, nekem meg a végkifejlet.

Ha annyira a eargasmot akarok akkor Jean Michel Jarret hallgatok nem Deep Purplet, meg Jimi Hendrixet.

Az a szegénységi bizonyítvány, hogy le állatozod a beszélgető partneredet.

Azokat az együtteseket akiket felhoztam, na azokat xaroztad le, azért maradtam az ő példájuknál, illetve mivelhogy régiek :D s ilyesmiről is beszéltünk. Ezért maradtam a rock bandáknál.

Nem csak a rock zenészek a zenészek nyílván, ezt gondolom nem kell magyaráznom.

Egy igazat viszont mondtál, legalábbis neked nem tudnak mit átadni.

Az csak egy szimpla dolog/tény, hogy zsenik a saját hangszereiken, de az a hőn áhított összhang, harmónia amit említettél, pl a Deep Purple-nél abszolúte megvan, náluk van meg csak igazán.

De te a Hendrixel együtt lexarozod.

Felhoztad, hogy nem mond többet annál ami, csak azt, hogy érezd jól magad.

Akiket említettem, az a szerelemről, szabadságról stb (tehát jó dolgokról szólnak) akkor ez esetben mivan ?

Ez nem volt szerintem valami nagy érv.

Mondom én, lehet itt ízlés kérdésről beszélni, de a tehetséget illene megkülönböztetni a kommersz lótúrótól.

Az egyéni ízlés miatt nem lehet a tehetséget elvitatni.

Ez a Boney M. meg nem az, ahogy Uhrin Benedek sem, meg a Kordáék sem.

Azok is a mai napig csinálnak/csináltak bulikat.

És ha már hazai rock, akkor azt is elmondom, hogy egy Deák Bill koncerten sokkal kevesebben voltak, mint egy Korda koncerten.

Ez elég sokmindent elmond.

És azért ott is vannak minőségbeli különbségek!

Továbbá abban is egyet értünk, hogy a magyar dalok talán a legkifejezőbbek, legszínesebbek, legtöbb érzelmet és értelmet, üzenetet tudják átadni.

Azt a részt nem értettem, hogy a zene meg nem kiemelkedő úgysem általában. De tényleg :D

Mire gondolsz ?

A Mötley meg minden csak nem metál :D

A régi, meg metál akkor már Ozzy bácsi.

Ugye a Guns n Rosest meg a Mötleyt szokták néha összehasonlítani, ugyanis a maga idejében mind a kettő bandát felkapták és rengeteg pénzt akartak keresni rajtuk a pénzemberek, de azért ott is vannak különbségek.

Az igaz, hogy még mindig szívesebben hallgatok meg egy Mötleyt mint...nem is tudom, valami mostani xart, de azok sem valami nagy durranások.

Az, hogy vadak, őrültek, hangosak, tökéletes 80as évekbeli glam kinézet.

Fények, csajok, pia, show, de itt is megcsappan a történet.

S ha már említettük a Gunst ellenpéldának, akkor ők mindenben felülmúlják a Mötleyt.

Tehetségben (ének, hangszer egyaránt), eladott albumokban, szinte minden daluk sláger (főleg az első albumról, S amúgy sem készült túl sok) de sajnos ők is korán szétestek.

Egyébként azt sem értem, hogy már másodjára jössz azzal, hogy teljesítmény vs végkifejlet.

Figyelj, ha nincs teljesítmény nincs végkifejlet.

De ide, a zenéhez nem jó példa ez.

Tehát ez ki is zárja azt, amit mondasz.

Bandákat mondtam én is, mint ahogy te az Abbát meg a Boney M.et, de lehet külön nézni is, hogy tehetséges női hangok, illetve férfi hangok.

Most sokmindenről lehetne beszélni.

De azokban a bandákat amiket említettem, azokban kivétel nélkül szinte mindegyik zseni volt.

Megnézed, amikor szétesett a Guns, készültek akkora slágerek a tagoknál külön külön ? Úgy mint a Gunsban ?

Nem!

Itt jön vagy jöhet szóba a végkifejlet.

Ha nincsenek együtt ezek a tehetséges srácok, akkor nincsenek ilyen slágerek sem.

Lehet akármilyen jó gitáros Slash, Ritchie Blackmore, de készült a bandán kívül remekmű ?

Ezek a srácok együtt voltak világszínvonal felettiek.

Abban állunk szöges ellentétben, hogy nekem egy zenésztől nem a show kell.

A minőséget várom el, a zenét, a hangot, a "végkifejletet" nem show elemeket.

Egy komolyzenénél látsz tűzijátékot, egyéb pirotechnikát ?

Nem.

Ott csak a zene van.

Egy tehetséges zenésztől.

Nekem ez számít.

Nem az, hogy csinál-e 80 hátra szaltót éneklés közben, ki sminkeli magát, feltupírozza-e a haját.

Hanem az, hogy hogyan tud zenélni.

Egy szóval: minőség.

Nekem ez a fontos.

Lehet valaki zseni egy helyben állva, s lehet valaki zseni Axl Rose módjára is.

De ne menjen a show a minőség rovására, illetve a zene ne egy show legyen.

Na ez a különbség kettőnk között.

Jean Michel-re, csak hogy maradjak a rocknál és hogy tudj hivatkozni erre:

Pink Floyd és a Deep Purple simán tud eragasmot okozni ;)

A Pink Floyd is tud elég érdekes dolgokat lerakni az asztalra, olyan nem evilági track-eket is mint Jean Michel :D

Jon Lord meg Lord of Hammond.

Csakhogy a billentyűk megmaradjanak ;)

De ebben van igazság Jean Michel sem való mindenkinek, Hendrix meg főleg nem :P :D

"Azokat az együtteseket akiket felhoztam, na azokat xaroztad le, azért maradtam az ő példájuknál, illetve mivelhogy régiek :D s ilyesmiről is beszéltünk. Ezért maradtam a rock bandáknál."

Te kezdted az Abba és a Boney M leszarozásával, a Boney M-be bele lehet kötni, de ha az Abbaba kötsz bele, akkor kompletten leszarozod az egész pop, disco műfajt. Ugyanis az Abbanál igenyesebbet, sikeresebbet, időtállóbbat ezekben nem nagyon fogsz találni.

A Glam metalról annyit, hogy nem az idiota kinézetük, hanem a vad, igazi full masculin zenéjük, amit a műfajtól alapvetően elvárnék az fog meg.

Ebben teljesen igazad van, hogy én kezdtem a Boney M-et lexarozni.

De joggal :D

Hendrix papát meg arra hoztam fel, hogy nem new wave létezik csak.

De te konkrétan zseniket neveztél f0snak, s ez volt az, amivel egyáltalán nem értettem egyet.

Azt is meg kell említeni, hogy a pop zene mint olyan, véletlenül sem egyenlő az Abbával.

Vicces is lenne :D

De róluk is el lehetne mondani egy két dolgot.

Bugyuta, egyszerű szövegek, egyszerű dallamok (ami egyébként rengeteg esetben nem negatívum, a mondás is tartja, hogy egyszerű, de nagyszerű) s azért a pop a 70es éveknél jóval előbb is létezett, szóval nem ők a spanyol viasz felfedezői, s szerény véleményem szerint nem is egy követendő példa.

Az énekhangokban sincs semmi extra, egyáltalán nem nevezhető legjobb női énekesnek, de még átlagon felülinek sem.

Hozzá a zene szintén passzol a maga bugyutaságához s egyszerűségéhez.

Ilyenre milliók képesek, s ha már Hendrixet említettem, akkor már kitartok mellette (már miért is ne ? :D) olyanból meg... olyanból meg nem annyira :)

De a lényeg, hogy lényegesen kevesebb olyan virtuóz tehetség van mint Ő volt, vagy akár Ritchie Blackmore barátunk.

Nem azt mondom, mindenkinek ilyennek kell lennie, s aki nem közelíti meg őket, az már nem is zenész, de az olyan, mint a Boney M már már sértés, hogy zenésznek titulálja magát.

Az Abba meg büszke lehet arra, hogy mindenki ismeri a Mamma Mia-t, de szerintem ennél többet nemigen érdemelne.

Rétegzene.

Akinek bejön, az hallgassa nyugodtan.

De szerintem nincsen gáz azzal, ha nevén nevezzük a gyereket.

Illetve az is tény, hogy amíg lesz "ló" addig lesz veréb is :)

De a legyekkel is van egy csúnya példa. :D

Ja és a glam :D

Hááát... kicsit olyan az a korszak, mintha mindegyik glam banda a Led Zeppelin szeretne lenni, de "sokkal keményebbek" akarnának lenni :D

Nincs is ezzel baj. Az irány az jó, a példakép is jó.

Ha már a Mötleyt mondtad én meg a Gunst, mind a 2 banda példaképnek tekintették a Led Zeppet.

De itt meg az az érzésem tudod, hogy pont ez a, olyanok akarunk lenni mint ők, de keményebbek, menőbbek, zúzósabb zenét akarunk csinálni, kicsit olyan, mintha megragadtak volna a kamasz lázadó szinten, s ez a festegetés (köröm, szem, haj), tupírozás, Twisted Sisters nél már egyenesen nőnek öltöznek, tudod ez nálam kicsit veszített a maszkulinságból s vannak olyanok akik annyira komolyan vették, hogy azóta is nőknek öltöznek... :D

De valahogy Steven Tylerre nézel, vagy Ozzy bácsira aki szintén festi a körmét, ez valahogy nem megy át egy rossz irányba :D

Itt arra gondolok, hogy pont azok, akiknél maszkulinabbnak akarnak tűnni, pl Led Zepp vagy Deep Purple (amúgy nézd meg Ian Gillant, szerinted kell ennél férfiasabb kinézet ? :D kiállás, hang tónus, haj, szakáll, öltözködési stílus. Guglizd meg 1973 Ian Gillan.) na ezt egy Poison-os ürge nem tudja überelni azzal, hogy kiszőkíti a haját :DDD

De ettől függetlenül nekem is bejön ez a glam korszak.

Bőr cuccok, mindenki haja feltupírozva, láncok, veszkó csizma, zúzós riffek, csak a rock n roll és a buli, vadság (gyerekek módjára :D) tényleg egy szép kor.

S az(akkor még nem annyira) öreg hippik is zenéltek, meg az új zúzós bandák is.

Talán a legjobb kor a zenében.

70-80-90 the best!