Mit jelent ha akkor is élvezem a Techno-t amikor nem is vagyok bulis környezetben, és egy csepp alkohol sincs bennem? Csak mert a techno-t tipikusan olyan zenének tartják amire csak buliban, úgymond be baszva lehet jól érezni magad

Mi ez a kérdés?

Azt jelenti ,hogy tetszik ez a zenei műfaj

Sokféle zenei ízlésű ember létezik. Van, aki a szélsőséges műfajokhoz vonzódik. Hogy miért? Arra szerintem nincs észszerű magyarázat. Valószínű genetikai leképződés eredménye. Az ember személyisége szerintem alapvetően háromféleképpen viszonyul a monoton ütemekhez;

1. Nem tudja elviselni (esetleg el sem ismeri, mint zenei stílust)

2. Meghallgatja (El van vele, de a stílushoz fűződő viszonya felületes.)

3. Oda van érte.

Szerintem bármelyikbe is tartozunk, nem tehetünk róla, az nem racionális döntés eredménye, eredendően belénk van programozva. Pl. ha valakiben nem mozdul meg semmi a techno hallatán, az soha nem fog vonzódni hozzá, mint zenei stílushoz, de igaz ennek ellenkezője is. Ha valaki meghall egy techno muzsikát s pl. elkezd "bólogatni + elkezd mozogni a lába" az soha nem fog tudni kibújni a techno szeretete alól. Mindig kedvelni fogja a zenei irányzatot. Ilyen vagyok én is. '99-ben fertőzött meg a stílus, amikor meghallottam egy discoban (akkor még discoba jártunk és csak az utolsó óra volt techno) Chris Liebing Dandu Groove-ját. Nem tudtam, hogy mi az, csak azt, hogy nekem kell az a zene, mert nagyon beindított, mozgásra késztetett. Jobban élveztem azt az egy tracket, mint az egész estét. Akkor kezdtem keresgélni ilyen zenéket. A kor nagyjai Adam Beyer, Marco Carola, Samuel L. Session, Henrik B, Hedroom, The Advent, Gaetano Parisio, Marco Bailey, Umek... Ezen előadók akkori zenéiért odavoltam. Egy Dj-től "kértem el" ezeket a zenéket igen borsos áron, de úgy éreztem, hogy a világ legboldogabb embere vagyok csak mert megkaptam néhány tracket. Ez a vonal ment kb. 2003-ig. Akkor meglátogattam egy dark techno partit, ahol többek között Loktibrada, Surgeon, Regis, Hu, Rumenige, Archae + Grovskopa, Takaaki Itoh, Inigo Kennedy munkái "szippantottak be".

2005-től egy NGoHT látogatás eredményeként 5 évig a hard techno rabja voltam. (Ebből a 2006-os Yhunykx volt a legveszélyesebb.)

2010-től a hard elkezdett gagyi irányba menni, így abból a vonalból csak Nelson Katzer tudott kedvemrevaló ütemeket megszólaltatni. Ezzel párhuzamosan "belémkúszott" a techno expermientális alfaja. (Oscar Mulero, Exium, Reeko, Kessel, Tensal, Lewis Fautzi, Eyvind Blix, Dorian Knox, Pfirter, Jonas Kopp, Refracted, Cristian Wünsch stb.) Ezt a mai napig nagyon szeretem hozzáteszem... bármiféle drog vagy alkohol nélkül!!!

Valaki olyat itt egyszer olyat kérdezett, hogy a technonak mi értelme van? /Ilyet szerintem csak a fentebb vázolt 1.-es kategóriás kérdez. Ő az értelmét soha nem fogja megérteni.

Egy válasz a kérdésre; Ennyi erővel a komolyzenének, az áriának és a death metalnak is mi értelme van? :)

Az ilyen kérdezők csak a muzsikához fűződő felületes kapcsolatukról árulkodnak.

Miért kellene, hogy a zene szóljon bármiről is? A zenét nem a szövege tesz zenévé. Annak nem az ismeretterjesztés a funkciója, hanem a szórakoztatás, érzések kiváltása. Aki használható, szöveges tartalomra vágyik, az olvasson el egy tudományos vagy pl. filozófiai értekezést.

Egyszer olvastam valahol, hogy a zene az a csend és a hangok átgondolt, tudatosan szerkesztett, célirányos, érzelmeket kiváltó elrendezése. Ha ebből indulunk ki, akkor minden stílusirányzat (populáris + rétegműfajok) beleesenek a definíció szerinti meghatározásba.

Tehát akinek a "vérkeringésében" nincs jelen a hangzásvilág, az soha nem fogja megérteni. Akinek ott van, az soha nem fogja keresni az értelmét. Ilyen vagyok én is. Ha meghallok egy looporientált, jól összerakott tracket, az olyan érzés, mintha nekem szólna. Nem tudom nem szeretni.

Jaa, amúgy sokkal több silány technot hallottam már, mint minőségit. Ebből kifolyólag szerintem nem könnyű ilyen zenét írni sem. Nagyon rá kell érezni arra, hogy melyik drum+clap+groove+ hithat + egyéb hangok illenek egymásra.