Hogyan tanuljak meg itthon egyedül zongorázni?(már van egy zongorám)

@3: Gondolom, nem sok tapasztalatod van hangszerekkel, meg hangszeres tanulással :)

Abban egyetértünk, hogy a tanár a legjobb út, de a mondandód második fele borzasztó messze van a valóságtól.

4-es.

Az előtted szóló vagyok. Tapasztalatból irtam, amit írtam. Csellózni tanultam, zeneiskolában hét évig. Zenekarban is játszottam. Volt zongoránk, a tesóm azt tanulta, én is próbálkoztam vele kb. egy évig. Többek közt a Für Elise-zel is. Aztán rájöttem, hogy semmi értelme, jól játszani megtanulni sok év munkája, nem lesz rá elég időm. Gimnázium, aztán egyetem, hogyan győzném?

@5: Akarni kell, ennyi. Én huszonévesen kezdtem zenélni, és valahogy mindig sikerült időt szakítanom rá, meló és magánélet mellett is - kb másfél évtizede és minden egyes nap (oké, évente esetleg pár nap kihagyással).

Ha akarja valaki, megcsinálja. Ennyi.

"Bármit lehet, csak akarni kell!"

Pontosan :)

"De"

Igen, mindenhez és mindig lehet találni tetszőleges számú "de"-t.

"Megtanulni egy hangszeren évtizednyi akarást kíván."

Így van. Viszont sietünk valahová? Az az évtized elmegy akkor is, ha a hangszeren tanulás helyett a "de"-ket keresgéljük - csak épp akkor nem tanulunk meg a hangszeren játszani.

"Csak keveseknek sikerül."

Csak azoknak, akik akarták :)

"A tehetség sokat segít, de az többnyire jelentkezik már fiatal korban."

A tehetség sem működik belérakott idő meg energia nélkül. Meg amúgy is, mégis hogyan jelentkezhetne teszem azt pl zongoratehetség fiatal korban, ha fiatal korban valaki nem próbálta ki a zongorázást?

Oké, te nem akartad eléggé, ezzel nincs semmi baj, mindenki más. Viszont emiatt mások kedvét megpróbalni elvenni, meg olyan abszolút hamis dolgokat írni, hogy ha valaki nem kezdte el gyerekként, akkor nem sok értelme van - na ez az, aminek nincs sok értelme. Szerintem ezt engedd el, és attól, hogy te nem valósítottad meg ezt a célod, engedd, hogy más megtegye.

"hogyan jelentkezhetne teszem azt pl zongoratehetség fiatal korban, ha fiatal korban valaki nem próbálta ki a zongorázást?"

Egy ismerősöm fia kisiskolás korától kezdve állandóan verte kezével, lábával a ritmust, a hallott zeneszámokból gyakran dúdolt részleteket. Jó volt matematikából, általános iskolás korában megtanult és jól sakkozott, ami sok esetben jellemző a zenei tehetségekre. Látszott rajta, hogy milyen irányban érdemes tanulnia, látszott rajta a zenei tehetség, bármilyen hangszert választhatott volna. A zenei tehetség nem hangszerfüggő.

Harmadik általánosban beíratták zeneiskolába, ma már jól játszik többféle fúvós hangszeren. Zenekarban is játszik.

Nekiállt zongorán is tanulni, ilyen előzményekkel és tehetséggel biztos megy valamire. A tavasszal lett nagykorú, és nem vitás, hogy zenei pályán fog maradni.

Nem akarom senkinek a kedvét elvenni, rajta múlik. De az, hogy "már van egy zongorám" és az, hogy ezt itt kell megkérdeznie, nem a nagyon akarásra, hanem a bizonytalanságra utal, és kicsi valószínűséggel vezet eredményre.

@9:

"De az, hogy "már van egy zongorám" és az, hogy ezt itt kell megkérdeznie, nem a nagyon akarásra, hanem a bizonytalanságra utal, és kicsi valószínűséggel vezet eredményre."

Ebben, attól tartok, egyet kell, hogy értsek veled, teljes mértékben. Csak épp ennek semmi köze a "ha nem gyerekkorban kezded, akkor nincs sok értelme" felütésedhez.

(A sztorit inkább hagyjuk is, oldalakat kellene írnom, annyi minden miatt nem jók a következtetések, vagy nem relevánsak.)