Ez a zene miről is szól? Magyar dal.

Uhhh! nagggyon durva!

"Visszasírja azt az időt, amikor együtt voltak?!"

Igen is, meg nem is. Ebben a szövegben felismerheted azt az embert, akinek csaponganak gondolatai, összefüggésében mégis képtelen értetni magát másokkal.

A magyar nyelv ettől sokkal közérthetőbben képes egyértelműsíteni egy élethelyzetet, visszaadni, láttatni egy érzést.

Nem te vagy a hunyó, ha csak nézel ki a fejedből, hogy "mivaaaaa?"

Nem kicsit zavaros a szöveg, annak ellenére, hogy a "költő" szándéka szerint őszinte, mély érzelmeket akarhatott megosztani a hallgatóságával.

Ez egy olyan felsorolás, amiből ki-ki kiválaszthatja, melyik 2-3 sorral tudna azonosulni. Pedig még az előadóval sem. ​Így értelmezi talán a szerző, hogy "mindenkihez szól"?

Maga az író sem tudta eldönteni, melyik érzése írja felül a másikat, rohadtul zavaros. IIyen lehet full belőve, vagy féldelíriumban emlékeket idézni, ok-okozati sorrendbe tenni. És főleg úgy, hogy egyik érzés még szóbeli formában se üsse a másikat. (a líraiság hiányáról nem is szólva) "Későn jöttem rá arra, hogy fontos vagy a számomra."

"Hazavinne egy út, hol már te vagy csak a fény."?

Szóval, libu és ő már külön utakon járnak , de a továbbiakban bárkit/bármit hoz a sors, "csak az a libu marad a fény" ???

Ebből az aktuális csajának meg az jön le, hogy a pasija a múltban él, csak magát siratja, csak az előző lány az, aki számít az életében...aztán az is jól otthagyja, mint az, aki miatt szétmentek?

Kész káosz a csávó, tuti, hogy önmaga első számú ellensége.

A volt kedvese már a fejére se...., ő ennek ellenére el akarja hajtani?

"...Hogyha igaz, könyörgök hát neked, valahogy ha lehet, felejts el.

Ez az egyetlen kívánság, amellyel én beérném..." kéri libut, hogy az felejtse el őt?

Ezzel mintegy maga előtt is bevallja, hogy nem volt méltó, illetve, hogy félne újrakezdeni a kapcsolatot, ha a csaj jönne vissza hozzá, akkor is?

Ugyanakkor egy szó se arról, hogy a volt párja vissza akarna térni, akit így valóban el lehetne utasítani??

A szöveg gondolatokként is, egységében is egy összekapirgált szóhalmaz, mindegy, melyik részében keresnénk értelmet, tartalmat, összefüggést.

Semmi próbálkozás nem képes javítani a minőségen, az összeképen.

Az sem, ahogy próbál választékosabb, mára ritkán használt szóalakot használni ("keresvén").

Mind a "vers" írója, mind zenész csak akkor élhet meg a jelenlegi produkciója színvonala mellett, ha igénytelen és botfülű közönségre talál. Igazi ValóVilla mélynívó. Ha hasonló a "csajozós dumája" is, jó, ha élethosszig a legkedvesebb aroma a "fanyar", sőt, a savanyú marad számára:

abban lehet része rogyásig. Amit pedig nem fog belátni: saját magának köszönheti. Az ilyennel még ki.szni se kell, önellátó, a megteszi ezt a szívességet. Én elküldeném, váltsa meg önmagától a világot, kösse fel magát az első eperfára, ne gyötrődjön tovább. Ezt a "zenét" szerzőként még akkor is rühelleném, ha csak a négy falnak játszanék.

Kérdező! Se zeneileg, se a mondandóját látva nem tudok mást hozzáfűzni, minthogy engedd el! Ha a szerző nem tudja elmagyarázni, hányadán áll a fanyar lelkivilágával, akkor te se ne keress értelmet ott, ahol halvány nyoma sincs annak!