A magyar metálosok, rockerek többsége miért ilyen kevés bandát hallgat, illetve miért szinte csak ugyanazokat a bandákat?

És mi van akkor, ha valaki nem a “tudatlansága” vagy a “szűklátókörűsége” miatt kedvel egyet egy szubkultúra legismertebb bandák közül, hanem azért, mert tényleg azokkal az előadókkal és a mondanivalójukkal tud 100%-ban azonosulni? Nem ők tehetnek róla, hogy egyszer csak az élet felpörgött körülöttük, olyannyira, hogy egy bizonyos irányzat iskolapéldájává váltak.

Mindegyik egy korszak volt, és nem sértésből, de rengeteg új, fiatal feltörekvő csak utánozza a “régi nagyokat”, mert több bőrt már nem tudnak lehúzni róla úgy, hogy tényleg egyedi legyen.

Én is ugyanezt tapasztaltam, szerintem különösebben mélyebb oka nincsen. Valószínűleg csak nem érdekli őket annyira a zene, legalábbis közel sem annyira, mint téged, vagy engem. Beszélgetések alapján is ezt tudom leszűrni, az ilyen emberek többsége hamar megunja a zenével kapcsolatos témákat, maguktól nem is hozzák fel. Albumokat se nagyon hallgatnak végig, azt vettem észre, hogy a többség mindig csak számokról beszél. :D Ez utóbbi is rettenetesen furcsa számomra, mivel én mindig albumokban gondolkozok.

Azzal nincs bajom, ha valakinek egy mainstream banda a kedvence, és szerintem a kérdező sem ezt mondta. A „probléma” inkább az, hogy ezeknek az embereknek a többsége tényleg nem ismer (és nem is akar ismerni) mást, megelégednek azzal, hogy egy iszonyatosan komplex zenei irányzatnak örökké csak a felszínét kapargatják.

Magyarországon hozzá tartozik a rockzene egykor üldözött státusza. Örültél, ha a legismertebb bandáktól úgy-ahogy átjutott valami a vasfüggönyön. Amúgy viszont annyira nem extra jelenség. Az a baj a kevésbé ismert bandákkal, hogy sokszor:

- a nagyokat utánozzák

- egy-két jó ötletüket ismételgetik

- rövid idő után feloszlanak

Így nehéz olyan életművet letenni az asztalra, amitől sokszori hallgatásra méltó kedvenccé válhatna egy banda.

Egyébként szerintem van egy-két ínyenc a GYK-n is.

Hello!

Szerintem hazánkban a keményebb zenére nyitottak jelentős része ahhoz korosztályhoz tartozik, amely megmarad a hard rock és a heavy metal (+thrash, power) klasszikus zenekarainál. Akkoriban nem volt ennyi olcsó hangszer, erősítő és lehetőség a zene tanulásra, így relatív kevesebb zenekar volt, mint manapság. Kevesebben adhattak ki lemezt és koncertezhettek hazánkban. Talán ez IS okozhatta, hogy ők kevesebb zenekart hallgattak és hallgatnak.

A másik csoport pedig a 90-es, illetve az ezredfordulós srácokat tudhatja sorai közt. Nos ők nyitottabbnak látszanak újabb zenekarokra is, de ezek fiatalok jelentős többsége már úgy szocializálódott a pop-rajongók mellett (NEM gyűlölködés, NEM pop-gyalázás!!), hogy utóbbiakhoz hasonlóan a könnyebb, hallgathatóbb hangzást szeretik. Számukra jelentős mennyiségű metál zenekar megváltozott és megjelentek modernebb alműfajok a metálon (/rockon) belül, amelyek az ő igényeiknek próbáltak megfelelni (nu metál, rap rock, stb). Ezzel semmi baj nincs, de sokan túlságosan megszokják ezt a hangzást és nem tudnak elrugaszkodni ettől.

Az is tény, hogy sok modern zenekar nem tud mit kezdeni magával, nem tudnak maradandót alkotni, utánozzák a nagyokat, amelynek végeredménye egy lerágott csont, átlagos vagy átlag alatti alkotások.

Az is probléma, hogy Magyarországon (a koncerteket leszámítva) kevés lehetőség van metálosoknak találkozni, így elmarad sokszor a közös zene hallgatás és új zenekarok megismerése.

Na meg... Nem hagyhatjuk ki, hogy mennyire toxikus tud lenni a metálos közösség. "XY zene sz@r", " Z zenekart csak pózerek hallgatnak ", " a black nem is zene, csak zaj", "a Power bu#is", " a heavy nagypapás", stb... Sokan pont ezért nem tudnak tagjai lenni ennek a szubkultúrának, mert mindjárt az elején leszólják őket a bevezető zenekarok egyszerűsége vagy népszerűsége miatt.

Ettől függetlenül az általad említett zenekarok sokat letettek az asztalra, de az underground és a kevésbé ismert zenekarok között is akadnak gyöngyszemek, amik megérdemelnének nagyobb közönséget.

ajánlom neked a „miért beteg a magyar metál?” című cikket a leggitar.hu-n. Nagyon jól leírják pl., hogy a magyarok beszűkültségében, igénytelenségében mekkora szerepe van bizonyos oldalaknak.

De vegyük pl. a híresebb magyar oldalakat, vannak már egész jók is (pl. rozsdagyár, rockstation), de a legtöbb katasztrófa.

az értelmesebbnek tartott Shockmagazinon pl. alig írnak normálisabb underground együttesekről, és ha cikk van pl, a Limp Bizkitről, jönnek az „igazi metálosok”, hogy jól leírják, hogy ez az együttes mindig is xar volt.

A youtube sokkal jobb együtteseket ajánl, mint bármelyik magyar oldal, ez azért sokatmondó.

Van olyan – amúgy értelmes – ismerősöm, aki nem hajlandó külföldi együttest meghallgatni, max. kocsiban, ha csinálok válogatást. Neki az kell, amit fiatalabb korában megismert (Ossian stb.) És ha a válogatásra, amit csinálok, felrakok vmi nem metált (pl Massive Attack), az már nem tetszik neki. És ő totál olyan ebben a kérdésben, mint az átlag.

Nem provokálni akarok, de most őszintén, a magyarok többsége nem ilyen beszűkült és igénytelen másban is? Szerintem de.

Abban meg lehet vmi, amit 5ös ír: magamon kívül nem sok olyan emberrel találkoztam, aki mondjuk odafigyel a dalszövegekre, vagy érdekli, h miről szól egy szám, megnéz egy koncertfelvételt stb. A többség benyomja háttérzajnak vmelyik mainstream bandát, azt kész.