Mit gondoltok,ha egy már amúgy is híres együttesnek meghal az énekese,a zenekar nélküle is játsszon tovább,vagy inkább fogadja el hogy mindennek vége?

A kérdésed leírása szerintem eléggé kikövezi a utat azon konklúzió felé, ami egyben az én véleményem is: zenekarfüggő.

A vokált tartalmazó modern zenék zöme nagyon vokál-centrikus, emiatt egy énekes elvesztése (akár halál, akár csak kilépés miatt) gyakran egyúttal azt is jelenti, hogy a zenekar elesik az identitásának tetemes részétől. Ha egy zenekar ezen a ponton megpróbálja kifejezetten az adott tagot pótolni, vagy hangzást/stílust/jelleget váltanak, de bármiféle határozott kreatív irányvonal nélkül, az nem szokott jól végződni. Van, hogy egy banda ilyenkor önmaga tribute-zenekarának érződik, meg lehet a végeredmény egészen katasztrofális is.

De van, hogy egy együttesnek a frontember nélkül is van egy nagyon erős karaktere, ami akkor is totál működik, és felismerhető, ha egy az előzőtől eltérő, de szintén remek énekes lép be. Jó példa szerintem erre a Faith No More. Ott ugyan haláleset nem történt, de már sikeresek voltak, amikor megváltak Chuck Mosley-tól, és pár átmeneti énekes után Mike Patton vette át a helyét. A személyes véleményem, meg a közvélemény is az, hogy a két FNM-iteráció teljesen eltérő, mégis mindkettőben abszolút jelen van ugyanaz az esszencia, és bár mindkettő énekes tökéletes volt ahhoz a fajta zenéhez, amit a banda velük csinált, a Patton-féle FNM még jobb is, mint az eredeti. Persze tudom, hogy a halál ad egy másfajta a színezetet a dolognak, és ha Mosley konkrétan meghalt volna, akkor emberek már csak érzékenységből is máshogy álltak volna a dologhoz, de szerintem a zenekar megítélése olyan nagyon sokban akkor sem térne el a jelenlegitől.

ACDC működik és jó.

Nirvana felosztása és a Foo Fighters indulása jól jött ki.

BlackSabbath évei eleve rakás cserével zajlottak. És ez is jó volt. Bár ott nem mindenki halt meg.

Ez nagyon zenekar függő. Van, ahol nem jó a további működés, máshol az.

Theater of Tragedy, NoDoubt esetei, amikor a zene változik meg és nem a tagok, az fura. Új stílus, új célközönség és mégis azonos név. Nekem ez a fura.

Ez így leírva szép elképzelés, hogy tiszteletből illik abbahagyni, ha egy oszlopos tag eltávozik, de a pénz a legtöbb zenésznél elég nagy úr - főleg a brit meg amerikai kultúrkörben ahol mindenki tele van hitelekkel amit a drága életmód finanszírozására vettek fel. Kevés olyan kicsapongó világsztárt tudok mondani akinek mondjuk világos elképzelése lenne, hogy a zenélésen kívül mégis miből fizethetné a drága kocsit, hatalmas lakást meg luxusfeleséget. Na jó, azért a '80-as, '90-es években ez sokkal rosszabb volt, mára talán javult egy kicsit a pénzügyi tudatosság, de nem sokat.

Szóval tegyük fel ott vagy egy halott fronténekessel meg egy bejáratott zenekar nevével - mit választasz, 0-ról megpróbálsz egy új bandát gründolni vagy használod tovább a régit amivel pár tucat arénakoncertet meg világ körüli turnét azért még biztosan lehet adni? Ugye, hogy nem olyan egyszerű dilemma.