Hogy készíthetek dark ambient zenét?

Te véletlenül nem ugyanez a kérdező vagy?

https://www.gyakorikerdesek.hu/szorakozas__zene__10872532-mi..

Csak mert kiindulópontnak nagyrészt ide is csak azt tudom írni, amit oda írtam (a kettes válaszban). Ennél konkrétabbat nem tudom mennyire lehet/érdemes írni. A dark ambient egy annyira szerteágazó műfaj, hogy ez a kérdés kb. olyan, mintha azt kérdeznéd, hogy "hogyan készíthetek rockzenét?". Milyet akarsz csinálni ezen belül? Grandiózus, kinematikus, viszonylag könnyen befogadhatót, mint amilyeneket a Cryo Chamber ad ki, vagy annál elvontabb, minimalistábbat, mint Thomas Köner zenéi? Olyat, ami hallhatóan loop-olt, egyfajta rituális hatást keltő hangmintákból építkezik, mint a Herbst9, vagy olyat, ami inkább egy folytonos, lecsupaszított hangmasszának érződik, mint Amon-tól az El Khela? Esetleg mindezeknél valami dallamosabbat csinálnál, mint pl. a Bohren & Der Club Of Gore albumai, meg a mindenféle "creepy piano" zenék? Meg még mindezen felül neki lehet ülni ennek teljesen különböző szemszögekből: pl. megközelítheted a témát úgy, mint egy modern klasszikus atonális zeneszerző, meg úgy is, mint egy kísérletező elektronikus zenei producer - ennek kapcsán nem ártana tudni, hogy mennyire értesz úgy amúgy a zenéhez bármilyen fronton, mert az segíthet kiindulópontot választani.

Itt egy ilyen cikk, melyben több különböző zenészt kérdeztek a dark ambient készítés különféle módjairól, ebből talán meríthetsz inspirációt: [link] De számold bele, hogy ez sem a be-all end-all, csupán pár specifikus zenész perspektívája - melyek különbözősége időnként jó szemléltető példa lehet ahhoz, hogy mennyire nincs egy adott módszertan, amit követni kéne.

De hogy mondjak pár konkrét példát is a linkelt válaszomban említett dolgokhoz... Scott Bradley, a klasszikus Tom & Jerry sorozat zeneszerzője pl. időnként Schoenberg dodekafonikus módszerével dolgozott, mikor feszültségkeltő aláfestőzenéket írt, azaz tonális dallamok helyett kromatikus hangsorokat használt. Az ilyen szerialista technikákkal tehát el lehet érni a kívánt nyomasztó, szorongáskeltő hatást. Atmoszféra megteremtéséhez pedig jól jöhet például a jó sok reverb, házilag felvett hangok elnyújtása, elmélyítése, meg nagyon halk, finom hangok felhangosítása, és a sztereó-térben való szétszórása.

Bocsi az offért, de #1, wow! *-*

Neked esetleg vannak fent zenéid valahol?

#3 Semmiféle formális képzettségem nincsen zenéből, simán csak nagyon érdekel a téma, így sulit nyilván nem tudok ajánlani, de talán még csak online segédanyagot sem... Ami zenei műveltségem van, az nem úgy jött össze, hogy nekiültem konkrét anyagoknak tanulás céljából, hanem passzívan körülveszem magam a témával, meg aktívan utánajárok specifikus dolgoknak, amikre kíváncsi vagyok.

A passzív részt úgy értem, hogy az általam fogyasztott nem_zene média is elég nagy részben zenei témájú, pl. YouTube-on egy csomó zenével kapcsolatos videót nézek, meg egy csomót olvasok a témában, interjúkat, kritikákat, meg egyéb írásokat, legyen az szakmai, történelmi, vagy vélemény. Egy csomó zeneelmélet, zenetörténelem, hangfelszereléssel kapcsolatos tudás, szókincs, meg ilyesmi rá tud így ragadni az emberre már csak ebből, de az igazi haszna ennek az, hogy lesz egy rakás kulcsszavad, amik mentén el tudsz indulni, ha kíváncsi vagy. Én máig eléggé úgy üzemelek, mint kiskoromban, mikor nem értettem egy szót egy angol nyelvű videojátékban, úgyhogy lekaptam a polcról a szótárat és kikerestem. Ha valami zenével kapcsolatos kontentet fogyasztok, és szembekerülök egy olyan (vagy több) fogalommal, amit nem értek, vagy úgy érzem, hogy maga a kontent nem vesézte ki a dolgot elég mélyrehatóan, akkor vadul guglizni kezdek. Nincsenek bejáratott oldalaim, amiket preferálok, helyette azt csinálom, hogy mindig mindenről több különböző forrást elolvasok/megnézek, mert az kerekebb képet ad, segít kiszűrni a pontatlanságokat, meg több kapcsolódó fogalommal lát el.

Írok egy konkrét példát is: említettem ugye a fenti válaszomban a dodekafóniát - honnan tudok arról bármit? Nagy kedvenc zenei előadóim egyike a Death Grips nevű experimentális hip-hop trió, akiket anno mindenféle velük kapcsolatos netes mémekből ismertem meg. Amikor elkezdtem őket hallgatni, akkor megtudtam, hogy az Anthony Fantano nevű zenekritikus/vlogger hírhedten szereti őket, meg sokat tett a népszerűsítésükért, úgyhogy elkezdtem az ő videót nézni. Van neki egy sorozata, az It Came From Bandcamp, amiben furcsa underground zenékről beszél, amiket a Bandcamp platformon talál, ennek útján hallottam először a Jute Gyte nevű amerikai avantgárd black metál projektről. Fantano beszélt a Perdurance című albumról; mondta, hogy migrénes fejfájást kapott tőle, bejátszott belőle egy részletet, valamint említette, hogy szokás a projektre "mikrotonális metálként" hivatkozni, mivel a megszólaltatott hangok egy számottevő része kívül esik a kromatikus skálán (a "mikrotonális" kifejezést egyébként itt hallottam először, és ennek útján ástam bele magam abba, hogy voltaképp mik is azok a hangolási rendszerek, és hogy milyenek léteznek még a modern nyugati kultúrában bevett 12-es kiegyenlített hangoláson kívül - de ez egy egészen más nyúlüreg). Mivel tetszett, amit hallottam belőle/róla, meghallgattam az albumot, rögtön kétszer, annyira elvarázsolt. Jute Gyte azóta a kedvenc előadóim egyikévé nőtte ki magát, és szerencsére a projekt mögött álló Adam Kalmbach egy nagyon hálás interjúalany, ráadásul van az a jó szokása, hogy az albumaihoz ír ilyen jegyzeteket arról, hogy hogyan készültek, így egy csomó avantgárd kompozíciós módszerrel az ő írásai útján találkoztam először - a dodekafóniával is. Elolvastam tehát a "Twelve-tone technique" című angol nyelvű Wikipédia szócikket (igen, fontos, hogy az angol nyelvűt, mert a magyar Wiki általában simán csak sz#r, zenei témákban viszont konkrétan vállalhatatlan), meg pár kapcsolódó cikket is (serialism, Arnold Schoenberg, second Viennese school). Találkoztam a 12-fokú hangsorok különböző alakjaival, viszont nem értettem, hogy azok pontosan hogy vannak használva, megnéztem tehát róla egy videót. Az említett egy ilyen mátrixot, amit fel lehet rajzolni minden ilyen hangfok-sorhoz, amolyan palettaként, de nem ment bele nagyon, hogy hogyan. Megnéztem ezután két videót, ami kifejezetten erről a tone row matrix konstruálásról szólt. Meg még itt-ott olvastam írásokat erről a technikáról. Olvastam pl. azt, hogy egyes zeneszerzők nem csak a hangmagasságot, hanem a zene számos különböző aspektusát szerializálták a műveikben, amit el se nagyon tudtam képzelni, hogy hogyan, úgyhogy megnéztem egy videót, ahol egy csávó kielemez egy Milton Babbitt darabot, amiben nem csak a dallamot, hanem az ütemet is egy számsor egy permutációja határozza meg.

Ez most csak egy darab példa volt, és annak is kifejezetten egy zeneelméleti, de talán szemléleti, hogy hogyan szoktam megismerkedni zenei fogalmakkal, meg azok jelentésével - meg ez talán elég indoklásként szolgál arra, hogy miért nem linkelek konkrét dolgokat.

Ha így egy dark ambient-es kérdés alá írtál, feltételezem szereted a műfajt, ami azért jó, mert szerintem az ilyen elvontabb kísérletezőzenék bizonyos szempontból jobban serkentik az ember kíváncsiságát, mint a konvencionálisak. Kultúrához kötött hallgatóként, ha hallunk pl. valami gitárjátékot, ahhoz instant társítunk fejben valami képet, még ha nem is tudjuk, hogy hogyan kell gitározni, van róla valamiféle koncepciónk. Míg ha meghallgatsz valami bizarr, kísérteties, morajló izét, amit semmilyen létező hangszerrel, performansszal, vagy egyéb konkrét dologgal nem tudsz összeasszociálni, akkor sokkal jobban előtérbe kerül a kérdés, hogy "ezt mégis hogy csinálták?". :D Legalábbis nálam így volt. Az elektronikus hangszintézis tényleges matematikai elméletét is akkor kezdtem el tanulmányozni, amikor a zajzenébe ástam bele magam, pedig azon a ponton már több éve hallgattam elektronikus zenét.

(u.i.: bocsi a fél-offért, a kettesnek még privátban válaszoltam, mert nem akartam elterelni a témát a dark ambient készítésről, viszont erről úgy éreztem, hogy talán megérné publikusan kiírni, mert ezzel az infóval talán a kérdező is kezdhet valamit, elvégre valamilyen szinten a tényleges zenekészítésbe belevágásra is applikálható mindez)