Mit gondoltok Steven Wilsonról mostanában?

Annyira nem követem közelről a TFB promóköröket, mert az a három single, ami eddig kijött, nem különösebben tetszett - még a King Ghost volt a legjobb, de az se nagyon fogott meg. Azt viszont látom én is, hogy Steven, pop-albumhoz méltóan eléggé poppos eszközökkel promotálja az új lemezt, némiképp cinikus, önironikus módon. Nem nagyon van ezzel szemben nekem nagy morális ellenvetésem, már csak azért sem, mert nem látok benne semmi újat. Steven mindig is bevallottan szerette a popzenét, az egyik első zenei projektje, a No-Man az egy pont olyan '80-as évekbeli art-pop cucc volt, mint amilyen ez az új album lesz - amit abból hallottam, engem az se nagyon fogott meg, de ezt nem nagyon tudom olyan nagy negatívumnak felróni, elvégre ha egy zenész annyi, meg annyiféle zenét csinál, mint SW, akkor igaziból az lenne a meglepő, ha minden alkotása egyaránt tetszene. Valszeg a legtöbb Porcupine Tree fan a Bass Communion albumokat sem tudná hova tenni.

A Personal Shopper kapcsán értem, mit mondasz, de nem érzek benne álszentséget, sőt, nekem kifejezetten tetszett, hogy belevette a felsorolásba a fizikai formátumú zenét, meg a hangfelszerelést, melyek ugye olyan dolgok, amikről tudjuk, hogy ő rengeteg pénzt költ rájuk. Az a trükkös dolog a fogyasztói társadalom kritizálásában, hogy lehetetlen anélkül csinálni, hogy magadat is kritizálnád vele, így az ilyesmi statement-ek elég gyakran úgy érződnek, mintha az alkotó saját magától elfelé mutogatna, hogy "van a társadalom, amivel gond van, meg vagyok én, egy különálló entitás" - ami nyilván nem helytálló. Szóval szerintem ezt Steven, amennyire lehetett, ízlésesen kezelte. Egyedül azon a tízezer fontos egydarabos ultra-limitált deluxe kiadáson ráncoltam elsőre a szemöldököm, mert az oké, hogy ez egy ilyen nagy társadalomkritikus kijelentés, de azért ne már; viszont amikor olvastam, hogy a teljes bevétel egy ilyen rendezvényhelyek fenntartását segítő alapítványnak megy, úgy már egészen máshogy festett a dolog. Félreértés ne essék, sosem éreztem kifejezetten mélynek, vagy nüanszoltnak SW társadalombírálatát, már a Fear Of A Blank Planet-en sem volt az, de nagy bajom sincs vele.