Ennyit hígult az elektronikus zene 2010 óta?

A kérdés címét meglátva a zsigeri gondolatom az volt, hogy "jaj de jó, már nem csak a rockerek, meg a hip-hop-headek csinálják ezt a régenjobbvótazene hülyeséget, hanem a tánczene-fanok is" - viszont elolvasva a kifejtést, a problémád még annál is banálisabb, mint amit alapból feltételeztem. Két dolgot tudok erre mondani.

1.: A zenei műfajbesorolások legalább annyira szubjektívek, mint az egyes zenék élvezeti értéke - pláne olyankor, ha bejönnek a generációs különbségek a képbe. Mondok egy példát, egészen más műfajból: ha egy zenekar, így ma, 2020-ban, kiadna egy olyan albumot, ami úgy hangzik, mint a Black Sabbath debütáló lemeze (ami ugye a heavy metal stílus egyik meghatározó albuma volt), simán azt mondanák rá a korombeli emberek, hogy blues rock. Hogy miért? Azért, mert a nyolcvanas évek végén, meg a kilencvenes évek során nem csak a metál, de még a sima rockzene is sokkal mélyrehangoltabb, püfölősebb lett, ezzel változtak az emberek ingerküszöbei, ráadásul a blues-riffek is elkezdtek kikopni, sokkal groove-orientáltabb lett a műfaj. Kinek lenne tehát igaza egy ilyen felételezett 2020-as Black Sabbath-szerű album besorolása esetén? Annak, aki szerint blues rock, vagy annak, aki szerint heavy metál? Becsapós kérdés! A válasz az, hogy ki a lóf#szt érdekel... Az elektronikus zenére ez meg tán hatványozottan igaz, ott ugyanis a stílusbesorolások sokkal ezoterikusabbak - én pl. öt évvel fiatalabb vagyok nálad, de már így is marhára öregeknek éreztem magam, ahogy soroltad ezeket a különböző műfajmegnevezéseket - ráadásul mindegyik stílus hallhatóan gyakorol hatást az összes többire, így nagyon egybe tudnak mosódni a dolgok, pláne az internet-érában, ahol kevésbé vannak lokális szcénák, sokkal inkább mindenki önti bele a digitális olvasztótégelybe azt, amije van. A műfajok egyetlen gyakorlati szerepe, hogy megkönnyítse a hallgatók közti kommunikációt. Ha egy nagy halom ember látványosan megérti egymást olyan szavakkal, amiket te személy szerint nem helyeselsz, akkor ott nem a műfajnevekkel lesz baj... Én is gyakran látok olyan kategorizálásokat pl. hip-hop-ban, amikkel nem értek egyet, de könnyebb ezeket megszokás után elfogadni, mint Quixote-féle harcot folytatni ellenük.

2.: "azt mondják, szeretik a technot, de ha mutatok nekik egy igazi schranz zenét, sírva rohannak ki a világból" - végtelenül ellenszenvesnek találom ezt a hozzáállást zenéhez, vagy akármi élvezeti célból fogyasztott dologhoz. Lehet azt játszani, hogy valaki azt mondja, hogy szereti a csokit, te meg megkínálod egy irdatlan keserű étcsokival, aztán csodálkozol, hogy nem ízlik neki - technikailag még valami igazad is lenne, elvégre az a "tisztább" csoki, de annyira egy piti f#szméregetős dolog az ilyesmi... (Tudom, hülye példa a csoki, de pont a minap kaptam egy ilyen 99%-os kakaótartalmú Lindtet -amit amúgy én pont szeretek is- húgom párjától, így ez jutott hirtelen eszembe.) Amíg valaki nem beszél kifejezetten magaslóról, addig nem értem, hogy miért kéne olyasmivel "megleckéztetni", hogy márpedig van keményebb/undergroundabb/elvontabb zene, mint az, amit ő hisz keménynek/undergroudnnak/elvontnak.

Szóval összefoglalva: se hülye, se öreg nem vagy, de azt az energiát, amit ezen kérdés kiírásába, meg a fiatalok elektronikus tánczene-ismeretein való megbotránkozásba öltél, fordíthatnád esetleg konstruktívabb tevékenységekre is. Ökölszabályként azt tudom mondani, hogy élvezni a zenét mindig jobb döntés, mint intellektuális felsőbbrendűségért folytatott vesztes harcokat indítani zenei témák körül.