Lemezen tényleg jobb zenét hallgatni?

A lemez gyakorlatilag digitális anyag, lementhető lossless formában a tartalma, de még tömörítve sem feltétlen annyira érezhető a különbség.

Szóval nem feltétlen éri meg már lemezlejátszót venni, ha minőségi zenehallgatás a cél inkább jobb hangkártya + fejhallgató/hangszóró kell elsősorban, meg persze lossless forrás amihez hozzáférhetsz CD/DVD vagy digitális formában(Flac,M4A,WAV stb.).

Az analóg zenelejátszás számíthat pl. a lemezlejátszó minőségi, az adott hanghordózó minőségi, illetve a digitalizáció sem olyan egyszerű.

De már kicsit off, ott jobb minőség érhető el mint CD/Lossless zene esetében de ez egy külön hobbi.

Máig komoly vallási háborúkat lehet kirobbantani az ilyen kérdésekkel, mert mindenki másra esküszik: a minap olvastam egy kommentet, ami szerint 192kbps-os MP3 fájltól felfelé már teljesen mindegy a hangminőség (ami azért szerintem barokkos túlzás), míg egyesek spektrális analízissel bogarásszák át a FLAC fájljaik tartalmát, hogy meggyőződjenek róla, hogy az bizony tökéletes minőségű (ami meg szerintem a másik véglet - elvégre ha tényleg hallható lenne a különbség, amit a vizuális reprezentációval próbálnak kiszűrni, akkor nem lenne szükségük erre a rituáléra)... Úgyhogy ebbe komolyabban bele se mennék, inkább egy másik oldalról közelíteném meg a dolgot.

Az egyik, amit mindig fontos figyelembe venni különböző formátumok, meg azok hangminősége ügyében, az az, hogy a formátum a minőségnek csak egy felső korlátot szab meg, alsót nem, magyarul ha sz#r hanganyagot nyomsz bakelitre, akkor az sz#rul fog hangozni. A másik, pedig, hogy a bakelit egy kényes formátum. Egyrészt ugye vigyázni kell rá, tisztítani kell időnként, és még ha vigyázol rá, akkor is romolhat a minősége idővel, másrészt viszont az se mindegy, hogy mit veszel meg, mert vannak egyszerűen olyan kiadványok, amiket fizikailag rosszul gyártottak le, és hiába lenne jó minőségű rajta az audió, maga a lemez nyomása rossz, és amiatt mondjuk tompábban szól, vagy akad, vagy ropog, stb. - ilyenkor meg akkor egy jó minőségű hangfájl jobban megéri. Apropó ropogás: az sem mindegy, hogy milyen műfajt hallgatsz bakeliten. Egy metál, vagy jazz album esetén egy valamilyen szinten sérült lemez ais tud marhajól szólni, míg ha mondjuk ambientet, vagy valami egyéb halkabb, finomabb részletekre épülő zenét teszel be, ott egy kisebb hiba is sokkal fülsértőbb.

Ez most így hirtelen sok negatívumnak hangzik, de ne érts félre, nem elrettenteni akarlak, csak arra próbálom felhívni a figyelmed, hogy a téma alaposabb megfontolást igényel annál, mint hogy "bakelitet veszek => jó minőségű zenét hallgatok", mert körültekintőnek kell majd lenned mind a megvásárolt lemezek, mind a hangrendszer, mind ezek karbantartása ügyében.

Igen, feltéve, hogy jó minőségű lemezjátszón hallgatsz jó állapotú lemezeket. A 10-20 ezer forintos mindenegyben lejátszók nem szólnak jól. A legolcsóbb lemezjátszó, amitől minőséget várhatsz, az AudioTechnica LP60.

Ha érdekel a technikai háttere, hogy az analóg zene miért szól jobban a digitálisnál, kifejtem :) A digitális hangrögzítés úgy történik, hogy bizonyos időközönként vesz egy mintát a hangból, és azt egy szám formájában eltárolja. A mintavétel gyakoriságát sampling rate-nek nevezik. CD-nél a sampling rate szabvány szerint 44.1 kHz, ami azt jelenti, hogy másodpercenként 44100 minta van tárolva a CD-n. Ez elég soknak tűnik, és elég ahhoz, hogy maximum 22050 kHz-es hangokat vissza tudjon adni (ennél magasabb frekvenciát átlagember nem hall), mivel a hanghullám minden periódusára jut legalább 2 mintavétel. Igen ám, de nem minden hanghullám egyforma: a hullámforma határozza meg a hangszínt. A mély hangoknál teljesen oké a digitális hangrögzítés, mert a hullámperiódus hosszú, sok az egy periódusra jutó mintavétel, így jól lehet rekonstruálni a hullámformát. A magas hangoknál viszont kevesebb mintavétel jut egy hullámperiódusra, így a rekonstruált hullámforma nem feltétlenül lesz olyan, mint az eredeti, aminek eredménye, hogy megváltozik a hangszín.

Emiatt hangzik természetesebbnek, kellemesebbnek a "bakelit". Remélem, nagyjából érthető volt :)