A Queen együttes miért lett ilyen sikeres?

Mert korszakalkotó együttes volt, hallgasd csak meg a Queen első két albumát ami nagyon nagy sikert aratott a kritikusok körében és nagy hatást is gyakorolt a későbbi generációra.(most hirtelen a Dream Theater ugrik be, de rengeteg másikra is)

Tökéletes alapnak szolgált a későbbi mainstream sikerhez, az utóbbi esetben sikerült olyan egyszerű és könnyen emészthető számokat csinálni amikkel elnyertek a hallgatóság figyelmét.

Nem állítom hogy őket a mainstream rockzene miatt tartom nagyra, de mindenképpen rászolgáltak a hírnévre.(progresszív/art-rock egyik úttörő együttese)

Idehaza amúgy fel is léptek és rengeteg rajongójuk volt, ízlésen persze nem érdemes vitatkozni.(nem tartom magamat egy nagy Queen fannak, csak az első két albumukat vettem jobban szemügyre)

Azért pontosítanék az első hozzászóló valaszán. Nem mondanám, hogy az első két albumuk miatt lettek sikeresek, az első két albumukkal kb semmire sem mentek, akármennyire is iszonyat jók.

Az együttes ponthogy a mainstreamebb irányba menő zenéjével futott be, a Sheer Heart Attack és a Night at the Opera/Day at the Races időszakában. Killer Queen, Bohemian Rhapsody, Somebody to Love, gondolom ezek nagyjából mindenki szamára megvannak.

Egyébként nincs annyi közük az art rockhoz, mint amennyire art rockként emlegetik néha őket. Ezek majdnem tisztán progresszív rock albumok (első kettő, plusz a negyedik), helyenként hard és glam rock jelleggel. A Queen nem igazán játszott art rockot.

Az art rock úttörőiként a Velvet Undergroundot, David Bowiet, a Roxy Musicot és Brian Enot emliteném (meg úgy alapjáraton is jobban illik rájuk ez a jelző, mint a Queenre, de erre majd a vegén kitérek). Ez tök más zene, az igazi art rock ponthogy távolodik a felspirázott, teártális progresszív rockra jellemző elemektől. Egyébként Mercuryék inspiralódtak Bowie-tól és a T. Rextől, de ez már a glam rock témába tartozik.

Szóval összefoglalásképp: erősen rá lett aggatva a Queenre ez a "korszakalkotóság", de valójában közel sem tett hozzá az életművük annyit a zenetörténet alakulásához, mint amennyire a közhiedelem tartja. Valóban jók voltak, és inkább azzal a ténnyel lettek úttörők, hogy ilyen szinten befutottak (bár a Beatles ezt már eljatszotta egyszer), talán még egy fokkal közismertebbek is lettek, mint a Pink Floyd. Persze ez nem jelenti azt, hogy jobbak is voltak, nem voltak azok.

#6.Teljes mértékben igazad van, de bőven vannak olyanok akiknek még a nevét sem hallottuk és nagyobb befolyással voltak mint a felsoroltak.

Nagyjából az idő dönti el leginkább illetve hogy az utókor kiket nevez meg mint befolyásoló művész.

Ebben a Queen pedig egész jól állt, nem mellesleg a King Crimson-t én is sokkal nagyobbnak tartom és akkor még nem írtuk le a Yes-t sem akik letették minden idők egyik legjobb prog albumát is.(bár a Rush az örök kedvenc, nem tudok még egy zenekar ami ennyire stabil teljesítményt nyújt ennyi év után)

De ez nem csak ebben a műfajban található meg, hanem a legtöbben.(progmetalban a Fates Warning hatása nagyon alul van értékelve)

Ha nincsenek egy adott együttesnek mainstream sikerei valószínűleg az utókor számára semmissé válik, és nehéz is úgy új trendet teremteni.(nem mellesleg a Queen-nek volt szerepe a Thrash Metal alakulásában is, meg ahogy írták előttem a Bohem Rhapsody-t sokszor hallani vissza az modern prog együttesektől is valamilyen új formában)

1-es voltam.

#7, ki beszélt itt énekhangról? :D Az az utolsó dolog, amit megemlítettem volna, ha egyáltalán megemlítettem volna. Abban teljesen ugazad van, hogy Freddie Mercurynak sokkal jobb hangja van, mint Peter Gabrielnek. De az énekhangnak köze sincs a zsenialitáshoz, az egy másik adottság. Ugyanúgy áll, amit az előbb írtam.

#8, igen, igazad van, bár azért úgy gondolom az itt említett összes zenekar, bár nem annyira, mint a Queen (talán egyedül a Pink Floyd), de elég közismert, főleg zenerajongók körében. És ha belegondolunk, hogy Pink Floydéknak amúgyis mennyivel kicsben gazdagabb az életműve...

Meg hát hiába mondja 100 megkérdezett 20 évesből 90, hogy nem ismeri Brian Enot, vagy csak hallott róla, attól még ugyanúgy Brian Eno marad az egyik legkorszakalkotóbb zenész, és ezzel párhuzamosan elismerésből sem szenved hiányt, csak más a célközönség. (egyebként elárulom, én is huszonéves vagyok)