Hogyan kell fülbemászó, jó dallamot írni?

Ha van némi tehetséged, leülsz a szinti elé és elkezdesz improvizálni. Előbb-utóbb kikerekedik belőle egy szerzemény (én is így csinálom). Ha ennél is menőbb vagy, fejben jön az ihlet (akár buszon, vagy biciklizés közben), amit rádúdolsz a mobilodra, hogy el ne felejtsd, otthon pedig eljátszod, aztán addig alakítgatod, míg kiforrja magát (erre is vannak saját példáim). Persze, el lehet készíteni a zenét számítógép segítségével, de a tehetséget és az ihletet nem pótolhatja: annak fejből kell jönnie és tudnod kell hagyományos hangszereken játszani.

Megvannak az elméleti alapvetései, de legtöbben akkor is úgy írnak hookot, hogy rápróbálnak olyan dallamokat, amik élből buli flowban jönnek. Az állapot előidézése természetesen jó rutinnal köbö két másodperc. Azt azért tegyük hozzá: nem kell zavarjon, hogy ők hol tartanak, te hol tartasz. A nagyszerű egyensúlyt klisés és eredeti közt úgy fogod megtalálni popban (is, meg bármiben is), hogy a vájtfülűbb hallgatód vagy közben testesül-lelkestül, a tényleges önmagadból csak annyi marad, hogy lövöldözöl vaktában a dallamokkal, miközben vájtfülű hallgatód (nevet ne felejts el adni neki!) a tomporával jelzi, hogy melyik lesz az a valódi. Jó, nem teljesen így van, mert a betalálósra még maga a zene is mintha rábólintana, és az egész mintha nagyon meg akarna történni ott és akkor, miközben te nagyon semmit nem akarsz, csak hagyod a szituációt önmaga legjobb kiadásává válni, függetlenül attól, hogy egy részét csak képzeled.