Hogy értsem azt, hogy a csöves gitárkombók érzékenyebbek?

Azt, hogy a csöves erősítő "érzékenyebb" egyrészt úgy kell érteni, hogy míg a tranyós erősítőn bekapcsolás után egyből lehet csapatni, addig a csövesnek be kell melegedni. Tehát várni kell pár percet (egyesek szerint 1-2, mások szerint 4-5), míg az elektroncsövek bemelegednek. Ezért van a csöves cuccokon egy "Power" és egy "Stand By" kapcsoló. Ugyanígy kikapcsoláskor is hagyni kell pár percig "lehiggadni" őket. :)

Másrészt pedig karbantartás szempontjából "érzékenyebbek", de inkább "kényesebbek". Egy tranyós cucc sokkal igénytelenebb, sokkal kevesebb fenntartási költséggel jár, mint egy csöves. Az elektroncsövek ugyanis bizonyos idő után "elfáradnak". Ilyenkor cserélni kell őket, és jellemzően nem csak egyet-egyet, hanem az egész szettet érdemes (bár erről is megoszlanak a vélemények). Tehát, ha van mondjuk egy 100 wattos csöves cuccod, akkor abban van kb. 2 előfokcső, és 5 végfokcső... Elektroncsőnek darabja kb. 3500-5000 forint (márkától függően). Ki lehet számolni, hogy mennyibe kerül egy teljes csőcsere... Plusz még a szakember munkadíja, mert a csöveket be is kell állítani (bias-olni).

Valamint a csöves cuccok a szállítást, hurcibálást sem szeretik annyira. Elég, ha odavágod valamihez, és egyből elmozdul valami, viheted szereltetni...

Tehát ilyen szempontból a tranyós fejek/kombók sokkal strapabíróbbak, mert gyakorlatilag nincs bennük olyan alkatrész, ami egy kisebb ütődéstől tönkremegy. Valamint javíttatni, karbantartani is könnyebb és gazdaságosabb őket.

Az, hogy melyik jön be jobban, már egyéni ízlés kérdése. Van olyan gitáros, aki csak a csövesre esküszik, mert teltebb, gazdagabb, organikusabb a hangzása. Van olyan, aki viszont pont a tranyós cuccok sterilebb, élesebb, metszőbb hangzását kedveli. Nincs jobb vagy rosszabb. :)

Egyes válaszoló kb leírt mindent, azért annyit hozzátennék hogy a gitározással foglalkozó emberek túlnyomó többsége hangzás szempontból mindenképp a lámpás/csöves erősítőt preferálja.

A csövek cseréjénél általában a végfokcsöveket cserelik csak, az előfokcsöveket csak nagyon ritkán. De igen, még így is költséges a dolog.

Egyértelműen a csöves erősítő érzékenyebb, hiszen nagyobbat tud csapatni az áram ha belenyúlok, sőt akár még meg is purcanhatok hiszen 600v/300mA egyenfesz rendesen ragasztja az agyat és szívet.

Hogy melyiket szeretem jobban? Mindkettőt, a tranyósat is mert teljesen más a dinamikájuk. Jel érzékenység szempontjából pedig attól függ milyen a cucc. Lehet tranzisztoros is az és elektroncsöves is ha jó minőségű előfokcső van benne. Az enyémet én építettem, orosz katonai előcsövekkel háát olyan elmegy a csövesekkel de normális lámpákkal hatalmasat szól, kipróbáltam. Csak az a baj hogy sajnos piszkosul drága egy négyes szett.

Az viszont tévedés hogy a csöves erősítő baromi érzékeny a hurcolásra, kivéve ha a csövek tényleg nagyon a végét járja. Azért olyan négyezer üzemórát bírnak azok ami nem kevés. A biasolás pedig nem nagy gond, csak be kell tartani az érintésvédelmet és nem árt egy csővoltmérő vagy egy jobb multiméter, papír és ceruza, internet.

Nekem nem tűnt fel, hogy súlyban ekkora difi köztük. Van 25 kilós tranyós cuccom és volt a kezemben azonos méretű, szintén ~25 kiló körüli csöves fej is. Nyilván vannak végletek, de én úgy vettem észre, hogy az azonos méretű cuccok jellemzően hasonló súlyúak. De lehet, hogy csak én öregszem, és már minden rohadt nehéznek tűnik. :D

@7: "A biasolás pedig nem nagy gond, csak be kell tartani az érintésvédelmet és nem árt egy csővoltmérő vagy egy jobb multiméter, papír és ceruza, internet." - Tehát akinek nincs elektrotechnikus/műszerész tapasztalata/ismerete, annak igenis nagy gond. :)

Hát igen, mondjuk nem árt ha az ember ért egy csöppet az elektronikához biasolni. Mondjuk én sem értettem pár éve ehhez de megtanultam és meg is építettem.

A mai gagyi kínai csöves erősítő persze hogy nem olyan nehéz hiszen alig van a sassziban anyag, csupán egy 2-3 kilós kimenőtrafó az amivel többet nyom a tranyósnál. A hálózati is torroid bennük már amiből kisebb is elég.