Szerintetek a mai popzenék tényleg olyan rosszak lennének?

Ez szubjektív, szerintem a régebbi popzenék sem feltétlen jobbak, meg a mai sem túl jók.

De nem kötelező hallgatni, van más is.

Ez ízlés dolga, hogy kinek milyen zenék jönnek be, mármint hogy hallásra egy zene kinek mennyire tetszik! Én '87-ben születtem, de egészen az '50-es évektől napjainkig bármilyen jó zenét meghallgatok. Viszont az én szerény véleményem az, hogy az utóbbi 7 évben haldoklik a zeneipar: egészen 2013-ig töretlenül követték egymást a jobbnál jobb slágerek, azóta viszont csak hébe-hóba néhány elszórt morzsa, amik tényleg jók (például Apuveddmeg, Mindenki táncol, Amikor feladnád, Despacito, stb.). Egymásnak adogatják a kilincset az egyslágeres előadók, és sajnos közben a popzene is kezd egyre jobban monoton hangzású lenni, mert egyre jobban eltűnnek a fülbemászó dallamok! :(

Bezzeg például a '80-as években, amikor a fülbemászó dallamokat elektronikus zenével kombinálták és így a szintipop féle zenék uralták a piacot - na azokra milyet lehetett már bulizni, vagy amikor az ember ráhangolódik a '60-as évek klasszikus rockzenéinek ritmusára, a '70-es évek diszkózenéi, esetleg munka közben hallgatni a '90-es és 2000-es évek popslágereit - az igen! Húgommal 2007 és 2013 között rengeteget néztük a Viva tv-t, akkor még álmomban sem gondoltam volna, hogy azok lesznek az igazán hangulatos zenék végnapjai! :(

Jó, lehet hogy sokan vannak, akiknek bejön ez a monotonitás, de én például nehezen tudom elképzelni, hogy mi benne a jó, de hát mindenki saját ízlése és hangulatvilága!

Sok minden változott a 70-es, 80-as évek óta: már maga az, hogy a dalszerző/stúdió/producer stb. szakemberek egyeduralma után gyakorlatilag egy laptoppal otthon komplett albumot tud bárki összerakni és publikálni a stream oldalakon, nagyon betett a minőségnek, sokkal nagyobb a szórás. (Régebben is voltak gyenge produkciók, csak nem jutottak el az emberekhez.)

Másrészt zeneileg is iszonyúan leegyszerűsödtek a dalok. Monoton, 1-2 akkordos harmóniamenetek, minimális tartományban történő éneklés, néha már felismerhető dobsáv sincsen...

Nem érts félre, nem azt akarom kihozni az egészből, hogy "bezzeg az én időmben minden jobb volt", de ezek tények. Pl. egy High Hopes a Panic! At the Disco-tól ma szerintem kifejezetten ritkaság zenei szempontból, 20-30 éve meg minden tucatsláger legalább ilyen szinten volt összerakva.

6-os vagyok. Engem például nem lehet majomnak nézni, mert engem kevésbé érdekel egy szám népszerűsége, elsősorban a fülem hallatára megyek inkább, hogy személy szerint mennyire tetszik egy zene, nem a felkapottságra! Ha ezen múlna, rajtam például elszegényedne a mostani zeneipar! És ha mások is elúnják a dolgot, meg a zeneipari stratégiákat, akkor majd a producerek rájönnek majd talán, hogy a kreativitás a legkifizetődőbb dolog, és így majd akkor talán ismét fellendül a zeneipar!

Az a baj, hogy például a '80-as évek egyik legkiválóbb zenei producere, Dieter Bohlen is a nyers modora ellenére sem volt kitartó, inkább sodródott az árral, és így szakmailag ma már sehol sincs, pedig megszokott kreativitásával a zeneipar ma is igényes lendületben lenne! Michael Cretu szintúgy csak a trendet követte! Pedig az Ő neveikhez, mint dalszerzők, egykor rengeteg toplistás sláger fűzödött, amiket majdnem mindenki ismer!