Ha A molban szeretnék írni egy zongoradarabot, az A hangokon, és az Aisz hangokon kívűl milyen hangok engedélyezettek?

Az A-moll hangnem pont nem tartalmazza az aisz hangot.

A természetes A-moll skála hangjai megegyeznek a C-dúréval (azt mondjuk hogy az A-moll a C-dúr párhuzamos mollja), azaz a törzshangokat tartalmazza: A, H, C, D, E, F, G.

Egy A-mollban írott darabnak az A hang lesz a zenei középpontja, onnan indul ki és oda tér vissza a darab. Ezt úgy mondjuk, hogy az A hang a tonika. Természetesen előfordulhatnak módosított hangok, ahogy az előttem szóló is utalt rá, illetve ahogy írta, nem árt A-val (illetve rá épülő akkorddal) kezdeni/zárni a darabot.

És még annyival kiegészíteném, hogy a gisz általában gyakran van jelen a-mollban, mintvezetőhang. A moll skála emelt hetedik foka szi, ami rávezet a lára, jelen esetben az a-ra. Legtöbbször ez V7 - I irányból, de nyilván stílus függő. Mollban szolmizálva mi-szi-ti-ré, ami old mi-dó-dó-dó akkordra. A-mollban az ötszeptim (V7) hangjai: e-gisz-h-d.

Ez nem kőbe vésett, lehet alakítgatni, ez csak egy példa volt

Vagy lá-lá-lá-dó - még talán ez a legjobb a beugró alsó hanggal. Elvileg létezik is olyan szabály a klasszikában, hogy teljes v7 után "három alap, egy terc, kvint nincs".

De egyre gyakoribbak az üreskvintes akkordok, amitől nem lehet eldönteni, hogy az adott akkord dúr vagy moll lenne, mert azt a közepén a terc adná meg azzal, hogy kicsi vagy nagy.

Pl a-moll: a-c-e kis terccel, A-dúr: a-cisz-e nagy terccel. Ha ez nincs, nem eldönthető a

Nagyon jókat mondott az előttem szóló, de nem biztos, hogy a kérdező van azon a szinten, hogy érthető legyen. Ami persze abszolút nem baj, mindenki elkezdte valahol :)

Kis kiegészítés viszont, hogy érthetőbb legyen.

1, A skálák: a nyugati zenében egy oktávot 12 hangra osztunk, ezek a hangok alkotják az ún. kromatikus skálát. Amikről viszont most beszélünk, a dúr és moll skálál, azok ún. diatonikus skálák. Ezek hét fokúak, azaz a 12 darab hangból hetet választunk ki. Mivel 12-ből 7 hang nem választható ki úgy, hogy egyenlő távolság legyen köztük, lesznek olyan hangok, amik között a kromatikus skálán 2 hang távolság van (ez egy nagyszekund) és amik a kromatikus skálán egymás mellett vannak (ez egy kisszekund). A dúr skálálnál a skála 2. és 3. hangja (úgy mondjuk, hogy II. és III. foka) között nagyszekund van, így az I. és III. fok közötti hangköz nagyterc. Moll skáláknál a II. és III. fok között kisszekund van, az I. és III. fok között így kisterc lesz. Ez alapvetően meghatározza a skála jellegét, "hangulatát".

2, Szolmizációs hangok. Egy dúr skálát dó-ról indítunk, amit mindenki megtanult általános iskolában: dó ré mi fá szó lá ti dó.

A moll skálából 3 féle van: természetes, harmonikus (más néven összhangzatos) és melodikus (más néven dallamos). A természetes moll skálában ugyanazok a szolmizációs hangok szerepelnek, mint a dúr skálában. A különbség annyi, hogy lá-ról indítjuk: lá ti dó ré mi fá szó lá.

A harmonikus mollnál megváltozik a dolog, a szó hangot felemeljük fél hanggal. A fél hanggal felemelt szó neve szi. Így a skálánk szolmizálva:

lá ti dó ré mi fá szi lá

A dallamos mollt most hagyjuk is (ott a fá is fel van emelve fél hanggal, fi lesz belőle).

Vegyünk egy egyszerű A-moll skálát. Minden szolmizációs hang megfeleltethető egy ABC-s hangnak. Természetes A-mollnál:

lá: A

ti: H

dó: C

ré: D

mi: E

fá: F

szó: G

lá: A

Harmonikus mollnál a szó fél hanggal magasabbra kerül, szó-ból szi lesz. ABC-s hangokkal ez így néz ki:

lá: A

ti: H

dó: C

ré: D

mi: E

fá: F

szi: Gisz

lá: A

3, Funkciók: Egy skálán belül a hangoknak különféle ún. funkciója van. A tonikát én már említettem, az a zenei súlypont, onnan indul ki és oda tér vissza az adott darab. Van még sok minden: szupertonika, mediáns, szubdomináns, domináns, szubmediáns, vezetőhang. Mindet most nem fogom elmagyarázni - ha kéred, akkor persze szívesen -, csak a vezetőhanggal foglalkozzunk, mert azt említette az előttem szóló. A vezetőhang azért vezetőhang, mert (alulról) átvezet minket a (következő) tonikára, a zene visszaesik a súlypontjára róla. Egy hang akkor vezetőhang, ha egy kisszekundnyi lépéssel oda tudunk róla lépni a tonikára. A természetes A-mollnál a G -> A lépés erre nem megfelelő. Viszont a harmonikus (és melodikus) A-moll Gisz -> A lépése igen. És szeretjük, ha van vezetőhang, így ebben az esetben a Giszt is szeretjük.

4, Akkordok. Ha egyszerre szólal meg 3, vagy több hang, akkordról beszélünk. (Két hang egyszerre való megszólalása adott esetben tekinthető "üres akkordnak", de ezeket leginkább csak sima hangköznek hívjuk. Az akkordok terc-építkezést mutatnak. Pl egy 3 hangból álló akkord, egy ún. hármashangzat úgy épül fel, hogy az alaphangra építünk egy tercet, majd az így kapott hangra még egy tercet. (Így valójában alaphang + annak terce és kvintje lesz a 3 hang). Egy 4 hangból álló akkord, ún. szeptimakkord, négyeshangzat szintén alaphang + terc + az így kapott hangra még egy terc + az így kapott hangra még egy terc. (Így az alaphang, annak terce, kvintje és szeptime lesz a négy hang.) Egy akkord jellegét az első terce alapvetően meghatározza, megmutatja a moll-dúr jelleget. Ha az a terc kimarad (lehet, sőt szokás ilyet csinálni), akkor nincs moll-dúr jelleg. Sőt, nem is muszáj kimaradni, módosulhat szekudra, vagy kvartra (ezek ún. késleltetett akkordok), ami szintén elveszi az akkord moll-dúr jellegét. Ezeknek megvan a maga haszna és célja, de ez messze vezet az összhangzattanban. Csak azért írtam le mindezt, hogy érthetőbb legyen, miről írt az előttem szóló :)

Köszönöm a kiegészítést. :)

Az aisz az én fejemben beindította a folyamatokat, és kicsit magasabbról indultam.