Tarja Turunen vagy Floor Jansen a jobb énekesnő?

Véleményem szerint Tarja, egyszerűen jobb énekesnek tartom mert egyszerűen nagyon nagy munkásság van mögötte.(konkrétan a Nightwish népszerűsége neki köszönhető)

Ezek mellett nagyon egyedi a hangja és elég nagy a hangterjedelme.

Bár hozzáteszem Floor sem feltétlen rosszabb, élőben simán képes elénekelni mindent amit kell és az újabb számok sem rosszak de megítél 1 album után nem lehet, az biztos hogy egyelőre messze van Tarjától.

Kétségtelenül Tarjának van jobb technikája. Nem feszít, nem szorít, nem fojt. A hangja lírai, mégis sötét színezetű, ezáltal nagyon jól passzolnak hozzá a dinamikusabb, melankolikus, balladákra hajazó művek. Persze, az elején ő is kezdő volt, - abszolút hallani, hogy mennyit fejlődött a hangja az évek során. Az 1998-ban felénekelt és a 2005-ös Sleeping Sun ég és föld. Az újabb verzióban sokkal több a csengés, nincs már benne az a szándékos lesötétítés, nyíltabb és felszabadultabb lett az egész. Rengeteget nyílt, teljesedett a hangja ebben a periódusban. A legjobb klasszikus-metál énekesnek tartom mind közül. Nagyon szeretem az egész lényét: hihetetlen nagy forma, alázatos, aranyos nő. Mindent rendkívüli odaadással csinál, nem sztároltatja magát. Elképesztő és példamutató számomra, hogy mennyire természetesen és civilizáltan viselkedik minden helyzetben. Zeneileg egy legenda, - a viselkedése és az egész lénye mégis (a legpozitívabb értelemben) annyira ártatlan, normális és emberi.

Floornak is jó hangja van, de ő teljesen más karakter, mint Tarja.

Habár néha énekelget klasszikusabb dalokat is, az ő drámaibb, mélyebb hangjához jobban illik ez a zúzosabb, enyhe steampunkos vonal, ami felé most újabban fordultak. Hatalmas átéléssel tud líraibb, Élan féle dalokat is énekelni. Elképesztő színpadi jelenség a maga “amazonos” karakterével és az egész kiállásával, - ebből a szempontból sokoldalúbb, mint Tarja, és nagyobb partiarc. 😅 Emberileg ő is nagyon szimpatikus.

Floor. Régen is szerettem a Nightwisht, de Floor tett igazi rajongóvá. Elég csak meghallgatni a Ghost Love Score végéről a floorgasm-ot a Showtime, Storytime-ról. Akárhányszor hallgatom mindig kiráz tőle a hideg. És még mindig elképeszt, hogy egyszerűen minden egyes számot jobban tud énekelni, mint az elődei. A The Poet and the Pendulum nem volt egy kiemelkedő alkotás számomra, amikor még csak Anette énekével lehetett meghallgatni, Floor azonban egy teljesen új szintre emelte, és azóta az egyik legnagyobb kedvencem tőlük. Ugyanez igaz egy csomó Tarjás számra is, pl: The Kinslayer, Devil & The Deep Dark Ocean, vagy a Slaying The Dreamer. Sokkal változatosabban énekel, mint Tarja, és mindig beleéli magát az adott számba. Azt pedig szintén nagyon bírom benne, hogy nem olyan, mint a legtöbb énekesnő, hogy csak áll egy helyben. Folyamatosan mozog, táncol, úgy headbangel mint Corpsegrinder, kommunikál a közönséggel, és a drámai mozdulatait is imádom.

A legtöbb bandától nem sok izgalmat jelent egy live album, de a Nightwish esetében ez pont Floor miatt más. A legutóbbi Decades Live-ot is nagyon vártam, hiszen végre még több számot hallhattam így Floor hangjával, azóta töröltem is a régi stúdió verziókat a telefonomról, amiken még Tarja volt, úgysem fogom őket hallgatni már soha. :D

Tarja. Számomra a Nightwish addig volt az igazi, amíg ő benne volt. Anette-el sem volt rossz, egy más nevet viselő bandaként simán fogyasztható lett volna, nem akart Tarja hasonmása lenni stílusában. Szóval ha átnevezték volna a Nightwish-t másra, akkor mai napig hallgatnám.

Aztán jött Floor meg az első szám, az Élan. Hallgatgattam, de nem voltam odáig érte, és ez a mai napig így van. Egyik barátnőm régebben mutatta az After Forever együttest, ami mint kiderült számomra, Floor előző együttese, és már akkor sem jött be, talán egy számuk volt, ami tetszett. Mindenki odáig van érte, hogy milyen jól másolja Tarját. Az albumaikon, amikre ránéztem, a címek 75-80%-a régi, Tarjás vagy Anettes szám. Számomra ez nem művészi teljesítmény, hanem copy, legyen akármilyen hangterjedelme és technikája. Ami saját számaik vannak, azokból hallgattam párat, mind ilyen erőtlen, tingli-tangli sz*rok, amilyen a Nightwish sosem volt. Nagyon nem tetszik az a stílus, amit Floorral felvettek, és azóta nem is hallgatom őket, mert még jobban kiábrándulnék.

Arról már nem is beszélve, hogy a Nightwish egy gothic-symphonic metal együttes volt. Ebbe a stílusba sem az új stílus, sem Floor maga nem fér számomra bele. Lehet jó ember, nem vitatom, de számomra ehhez a bandához nem elég jó külsőleg sem. Nagyon magas, arcra sem szép, öltözködésre sem illik a régebbi számokhoz, amiket énekel.

Talán nem lenne vele akkora bajom, ha nem főleg a Tarjás számokat adnák elő, hanem az újonnan írt, sajátokat. Azzal azt csinálnak, amit akarnak, és el is lehetne felejteni úgy, ahogy van. De Tarja örökségéhez ő kevés. Ha másolni akarja az elődöt, akkor másolja rendesen, ha saját számokat akar, akkor ne 75-80%-ban az elődjei számait énekelje.

Befejeztem, bocs...

#6-os, érdekes a véleményed. Mennyi esélyt adtál Floornak? Mert ha komolyan ezt írod, hogy "Tarját másolja" nem sokáig hallgathattad. Pont ez az, hogy szinte mindent máshogy énekel. Változatosabban, kreatívabban és ezért imádja őt mindenki. A Ghost Love Score végét hallottad már? Az a rész a Tarjás verzióban nem is létezik, Floor adta hozzá és ezzel emelve a számot a banda legjobbjai közé.

"Az albumaikon, amikre ránéztem, a címek 75-80%-a régi, Tarjás vagy Anettes szám." Ezt amúgy értelmezni sem tudom. Hogy van az albumokon régi szám? :D Ha esetleg a legutóbbi Decades compilationre vagy a live dvd-re gondolsz az teljesen más, nem számít egyik sem stúdióalbumnak... Pont erről szólt a legutóbbi turné, hogy leporolták pár nagyon régi klasszikust. De ez egy különleges retro setlist volt, alapból nem ilyen szokott lenni. Ha pedig megnézed, az Endless Forms Most Beautiful 11 dalából 10 játszva is volt élőben, így az érved, hogy a számok "75-80%-a régi" teljesen invalid. A "tingli tangli" is elég fura tekintve, hogy a Yours Is An Empty Hope a banda egyik legkeményebb száma és hörgés is van benne. :D Ha meg a banda új zenei irányával van bajod, akkor ne Floort szidd, mert Tuomas az egyetlen dalszerző a banda kezdete óta. Floornak semmi köze az irányvonalhoz.

"A Nightwish egy gothic-symphonic metal együttes volt." A korai Nightwish biztosan nem. Sokkal inkább power metal. Az Anette korszak már symphonic volt, mint ahogyan a mostani is. Ha az tetszett, ezzel nem tudom mi a baj. :D

Floor külsejébe belekötni meg elég gagyi volt, ennek még szempontnak sem kellene lennie egy énekesnél vagy bármilyen előadónál sem. Viszont komolyan érdekel, hogy szerinted hogyan kellene öltöznie, ha a jelenlegi ruhái nem elég "metálosak". Pont, hogy az előző két énekesnő nem öltözött metálosan, bár engem az sem zavart, mivel a hangjuk a lényeg.

Szerintem tégy még egy próbát a régi számokkal Floor előadásában (GLS a legjobban ajánlva), illetve az After Forever is király, ne maradj ki belőle.

A végszó pedig legyen az, hogy szerintem Floor az első hanggal amit kiad magából a színpadon, már veri az összes énekest a világon. :D

Tettem egy próbát az új számaikkal. Nem. Nagyon nem. Gyenge, erőtlen. A refrének, amiknek a legerősebbeknek kellene lenniük egy-egy számban, egyetlenegy dalnál érte el az utolsó Tarjás albumok verzéjének szintjét. Nekem ez gyenge. Ugyanezen okból csalódtam az Ad Infinitumban, nagyon ígéretes és tehetséges az énekesnő Melissa Bonny, de annyira el lett rontva az egész saját albuma ezzel (más formációkban is énekel), hogy a verzék gyengéden kezdődnek, fokozódnak, aztán a robbanó refrén helyett általában ilyen mély, viszonylag lassú részeket kapunk. Pont, ahol azt várja az ember, hogy na, most kirobban az erő, amit eddig halmozott a verzén át, és csalódnia kell.

Hallgattam most pl. azt a How's the heart?, meg a Shoemaker számokat, és szinte fel sem lehet ismerni a sok vinnyogás közepette, hogy hol a refrén. Az egyetlen, ami közel állt ahhoz, amit elvárnék a bandától, a Pan c. számban volt fellelhető. Az instrumental részek teljesen jók, a verze megint az a nyávogós izé, a refrénnek kellene lennie a verzének...

Az meg nem érdekel, hogy a régieket hogy énekli, nem rá lett írva. Egyébként google-n kerestem rá és adta ki a különféle live albumokat, a 75-80% egy közelítő érték volt, a lényeg, hogy döntő többségben voltak a régiek. Egy bandától nem azt várnám, hogy a régi számaik közé beszúrjon 5-6 sajátot, hanem pont fordított arányban.

Meghallgattam, amit ajánlottál (Yours is an empty hope). Zeneileg igen, ezt várnám el konstans szinten a bandától, a szám maga annyira nem fogott meg, a vége eléggé el lett b-szarintva. De nem tehetek róla, folyamatosan ott van bennem egy belső feszültség, hogy oké, jó hangja van ennek a csajnak, de nem illik ehhez. Feloldhatatlan disszonanciát érzek, és ezzel nem tudok mit csinálni. Nem a személyével van bajom, vagy azzal, hogy ő nem Tarja, nem vagyok fan. Csak egyszerűen számomra oda nem illő.

Nekem tetszik ez új album, mert valahogy jóval komplexebb lett zeneileg és nem elsősorban a refrének van a hangsúly.

Véleményem szerint szép munka, bár ennek több hallgatás kell mint az eddigieknek, valóban kicsit prog-os beütés lett ami szerintem jót tett neki.

Ízlések és pofonok, Nightwish mindig képes volt megújulni, ezért jó banda mert nincs 2 egyforma albumuk és képesek új felé nyitni.