Metálosok! Mi a véleményetek az alábbi együttesekről?

Sodom:Kevés számot ismerek tőlük, de teszik amit csinálnak.Exodus,Kreator,Sepulture,Overkill szintén ez a kategória.

Anthrax,Slayer,Metallica(Megadeth):Mind a 4 együttesnek megvan a maga varázsa és mindegyikben mást szeretem.A Slayer-t és az Anthrax-t láttam élőben, egy életszóló élmény volt.

Kedvencet nem tudnék a 4 közül mondani, mind 4-nek vannak olyan zenéik amik kiemelkedőek és megkockáztatom talán a legjobbak amiket eddig hallottam.(Holy Wars,Among The Living,Angel Of Death,Fade To Black, Battery, Master Of Puppets stb.)

Judas Priest, Iron Maiden:Brit heavy metal úttörői, előbbit jobban szeretem mert erőteljesebb zenét játszanak de különösebb gondom az Iron Maidennel sincs.Painkiller egyértelmű kedvencem.

Black Sabbath szintén kedvenc, az első albumuk nagyon jó alapja volt a heavy metalnak és a mai napig hallgatom néha, de nem kell bemutatnom szerintem a Paranoid albumot sem ami egy igazi remekmű, de kedvencek között van még a 13-as album is.

Zeppelin-t és az AC/DC-t annyira nem szeretem.(egyszerűen többször is próbáltam belehallgatni de nem tetszettek)

Death nagyon jó és technikás zenéket tesz le, nem kedvencem ez a stílus de néha hallgatók tőlük zenét, tetszik az bennük hogy tényleg egyedi gitárjátékuk van és képesek mindig meglepni és a szövegeik és nagyon magas szintűek.

Arch Enemy-től csak pár számot ismerek, nem rosszak de annyira nem mentem mélyen bele.

Cannibal Corpse már sok nekem, egyszerűen nem tudok velük azonosulni, viszont a Hammer Smashed Face számukat hallgatom.

Black metal együttes közül a Bathory-t hallgatom csak, nagyon bejön a szöveg és a sötét hangulat ami körülvesz amikor hallgatom.(tervben még a Burzum, a Mayhem és az Immortal is)

Összességében nagyszerű együttesek.

Nekem a kedvenceim:Nehéz de talán a Metallica, Slayer és a Black Sabbath, de tudnék ide többet is írni.(szin. metal vonal is nagyon tetszetős, ott a Doom metal vonal is, metalcore stb.)

Uhh, ez egy kicsit sok xD

Sodom: nagy kedvencem sosem volt, de van pár alap albumuk, ami nagyon jó. Pl. Persecution Mania, M16, vagy Agent Orange.

Slayer, Metallica, Priest, Maiden, Sabbath: ezekről nem írok külön, mind műfajteremtő zseniális banda.

Led Zeppelin, Pink Floyd: egyik sem a stílusom, túl lágy nekem mindkettő, 1-2 számot azért szeretek tőlük, de alapvetően nem az én zeném.

AC/DC: szintén nem az én zeném, az egyszerűsége hosszabb távon idegesít, de azt a pár számot természetesen én is szeretem, amiket mindenki ismer. Ettől függetlenül magamtól szinte sosem hallgatnám őket, koncerteken 2 banda között így is állandóan AC/DC-t nyom be a hangtechnikus :D

Death: az egyik nagy kedvencem, és a kevés bandák egyike, akiknél az összes albumukat 10 pontosra értékelném.

Arch Enemy: szintén mondható kedvencnek, a Burning Bridges album a kedvencem talán. Egyedül az zavar bennük (bár ez nem az ő hibájuk), hogy Alissa miatt sok hülyegyerek is hallgatja divatból, és azt sem tudják, hogy a legelső énekes férfi volt. De engem sosem az énekesek miatt tetszett annyira az AE, hanem Michael Amott miatt. Az egyik legjobb gitáros a világon szerintem :D

Cannibal Corpse: előző évig inkább csak kedvelője voltam a zenekarnak, ebben az évben lettem nagyobb fan, a budapesti koncert után pedig kétség sem maradt, hogy miért az egyik legnagyobb név a death metalban.

Bathory: hallottam pár albumot, de nagy kedvencem sosem volt. Kissé túlértékelt szerintem.

Gorgoroth: a Gaahl korszakos albumok kissé gyengébbek, de az előtte és utána lévők mind 10/10.

Dimmu Borgir: kb ugyanaz a kategória mint a Bathory, de a Dimmut azért gyakrabban hallgatom. Az Alt Lys Er Svunnet Hen 10/10-es szám :D

Burzum: talán a Burzumot szeretem a legkevésbé a felsoroltak közül. Nem rossz egyáltalán, de egyrészt zavar a túl sok ambient a black albumain, másrészt van egy olyan érzésem, hogy csak Varg tettei miatt lett belőle ekkora név.

Carach Angren: 1 éve még csak névről ismertem, ebben az évben kezdtem el vele komolyabban ismerkedni, mert bejelentették őket a rockmaratonra. Nem vártam igazából semmit a koncerttől, de végül nagyon meggyőztek, a sok technikai szarakodás ellenére elég gyilkos volt.

Amúgy a felsoroltak nagyrészét már láttam élőben, nem is egyszer. :D

Sodom: A német thrash egyik alapvető együttese.

Slayer: Az egyik legfontosabb együttes a metalban, amit különösen az első öt lemezükön letettek, az hivatkozási alap minden kemény zene esetén.

Anthrax: Nekem nem nagyon jön be. Meghallgatom, de valahogy komolytalannak tűnnek. Ez van.

Exodus: Kissé alulértékelt banda, mondjuk van is egy-két daluk, ami a műfajukban idétlenül néz ki.

Metallica. Az első lemez kicsit elkapkodott szerintem, de az utána következő három egyértelműen kiváló alkotás. Aztán beleőrültek a sikerbe sajnos.

Judas Priest: A heavy metal egyik legfontosabb együttese. Folyamatosan meg tudtak újulni, anélkül, hogy egyes progresszív zenészek önmagába forduló, céltalan kísérletezései felbukkantak volna.

Iron Maiden: Tőlem kissé távol álló, de mindenképpen tiszteletre méltó együttes. Időnként olyan formátlan számaik vannak.

Black Sabbath: Az első öt lemezzel megalkotta mindazt, amit ma heavy metalnak nevezünk. Utána voltak furcsa húzásai Iommi mesternek, de az említettek (plusz a Heaven and Hell album) zsinórmérték.

Led Zeppelin: Nem tudom. Meghallgatom őket, de egyszerűen nem ragad meg az emlékeimben.

Pink Floyd: Tipikus öncélű progresszívkodás. Meg lehet hallgatni, jobbára ártalmatlan.

AC/DC: Bulizene, néha egészen komoly szövegekkel. Ehhez képest a "slágereik" néha elég bugyuták. De hogy otthon leüljek és elmélyedjek benne - ahhoz túl egyszerű.

Death: Huhh, kemény. Mindkét korszakot kedvelem tőlük, de igen komoly erőfeszítést igényel a zene értelmezése. Az viszont első hallomásra lejön, hogy nem tejbegríz.

Arch Enemy: Mellettem mindig elment a banda, nem nagyon hagyott mély nyomokat. Lehet, megint kellene adnom nekik egy esélyt, de nem visz rá a lélek.

Cannibal Corpse: A death metal AC/DC-je.

Bathory: Stílusteremtő. Kettőt is. Az első négy lemez minden szempontból megalkotta a ma ismert black metalt, a következő kettő és a Blood on Ice pedig a viking metalt. Igaz, Quorthonnak is voltak furcsa húzásai.

Gorgoroth: Sajnos őket nem ismerem zeneileg.

Dimmu Borgir: Biztos van bennük valami, de nem tudom, mi. Nekem inkább csak hangözönnek tűnik.

Burzum: Zeneileg nem tipikus black metal, de szövegileg sajnos időnként kissé bugyuta. A hangulata viszont tagadhatatlan.

Carach Angern: Sajnos őket sem ismerem.

Én nekem ezek mind kedvenceim, csak a Carach Angern zenéjét nem ismerem behatóbban. Írtak érdekességeket az előttem levőek, de hát ezért jó a zene, mert mindenki mást hall ki belőle.

Mondjuk a Death értelmezése szerintem pont, hogy nem nagy feladat, hiszen Schuldiner pont attól vállt naggyá, hogy minden komplexitás ellenére kerek dalokat írt, a death metal AC/DC-je meg inkább a Six Feet Under, mintsem a Corpse. A kannibálok zenéje azért nem 3 akkordból áll, mégha eléggé behatárolt is a zenei világuk.

Szerintem a Black Sabbath nemcsinált rossz lemezt, még a Forbidden is jó, a Pink Floyd meg inkább úttörő, mintsem öncélú. A Led Zeppelin nevéhez köthetőek a rocktörténelem talán leghíresebb gitárriffjei, ezért kicsit fura, hogy nem marad meg belőle semmi. Az Iron Maiden "formátlan" számai alatt szerintem a szokatlan dalszerkezeteket érti a kedves válaszoló, nekem ezek a dalaik is bejönne, sőt. Mondjuk az újkori lemezeiken tényleg eléggé egy sémára vannak felhúzva.

@5: Úgy tűnik, rosszul fogalmaztam, úgyhogy egy kicsit javítanám.

Az értelmezést nem a dalok milyensége teszi feladattá, hanem a megfogalmazás, a zenei eszközök. Attól függetlenül, hogy a Death dalai magukban is élvezhetőek, bőséggel lehet őket elemezni, mi több, egy komoly zenekritikusnak is csemegét jelenthetnek. Ilyen értelemben komoly feladat az értelmezés.

A Cannibal Corpse olyan értelemben a death metal AC/DC-je, hogy kifejezetten jó zenészek, érdekes dalokkal, és mégis megmaradnak egy meglehetősen szűk stílus és tartalomkészlet mellett. Emellett pedig megbízhatóan jönnek a lemezek, a dalok. Az SFU inkább a death metal punk rockja. :D

Black Sabbath... Az első öt lemez alapmű. Olyat nem mondtam, hogy a többi rossz - legfeljebb a BS szintjén. Például a Technical Ecstasyt egy "hagyományos" együttes simán a legjobbjaként tudná promotálni, de azért valljuk be, a Sabbath-tól nem a legjobb eresztés. Helyén kell kezelni a dolgokat.

A Pink Floydon nem fogunk összeveszni, ez végképp szubjektív. Led Zeppelin dettó. Igen, felismerem, hogy ki játszik. Igen, emlékszem a dalokra, riffekre. Egyszerűen engem nem sikerült megfogniuk. Meghallgatom, tök jó dalok, nagyszerű dallamok, témák - de amikor vége a dalnak, akkor vége a dalnak.

A Maidennél pedig a formátlan alatt nem a szokatlan dalszerkezetet értem, hanem azt, hogy nem igazán tudom semerről megfogni. Jó dalaik vannak, egy csomó emlékezetes is, meg is ragadnak, de sokszor egyszerűen nincs, amin keresztül ténylegesen meg tudnám ragadni őket.

De ezek tényleg szubjektív dolgok, vitázni lehet rajtuk, még meg is tudunk egyezni, ami jó dolog, feltéve, hogy elviseljük a másiknak a saját véleményét. De egy ilyen vita már csak azért is jó, mert megint, hogy jobban meg tudjam fogalmazni, amit mondani szeretnék, bele kell kicsit ásnom magam a vitatott témákba.

Jó sok zenekar. :) Mindről van véleményem.

Sodom: jó kis thrash metal, bírom.

Slayer: kedvenc thrash metal zenekarom. Kétszer végighallgattam a diszkográfiájukat és az idei koncertjük is nagyon király volt :)

Anthrax: korábban nem bírtam, a Megadeth-szel együtt a nagy négyes legrosszabbjának tartottam, de mivel a Slayer előzenekara is ők voltak, és remek bulit csaptak, így megváltozott róluk a véleményem: remek zenekar. :)

Metallica: korai lemezek királyok, de az a Load-ReLoad-St.Anger trilógia szerintem oltári nagy baklövés volt. Értem én, hogy ki akartak próbálni valami újat (na de három albumon keresztül?!?!) Az utolsó albumaikat meg sem hallgattam, hiába tértek vissza a thrash stílushoz. Már nem tudok úgy bízni bennük.

Judas Priest: heavy metal egyik alapzenekara,

ahogy az Iron Maiden is.

Black Sabbath: nem vagyok fanjuk, de bírom őket. Korábbi lemezeik a doom metal úttörői, és az Ozzy-s számok is jók.

Pink Floyd: nagyon szeretem. Zseniálisak.

AC/DC: őket is szeretem. Korábban nem tudtam elviselni őket, az énekes herélt papagáj avagy tökön rúgott macska hangja miatt, de egyszer rájuk kaptam és azóta hallgatom őket, annak ellenére, hogy albumon eléggé unalmassá válnak és minden daluk egy kaptafa.

Death: a death metal egyik alapzenekara. És RIP Chuck Schuldiner.

Arch Enemy: sajnos nem szeretem őket.

Cannibal Corpse: ők vezettek be a death metalba és a keményebb zenébe. Még csak 2016 óta vagyok metalos, akkor ismerkedtem meg velük. Akkor éreztem, hogy váltani kell a Class FM-ről és át kell állni a metalra és rockra! :) (Ezzel együtt szívesen hallgatom a rádiót mai napig, de jól megfér a Cannibal is mellette).

Bathory: legendák. Szerintem nem kell hozzájuk mit fűznöm. Zseniálisak.

Gorgoroth: a black metal nálam nagyon vegyes felvágott. Ha van kedvem, elhallgatom, de jobb szeretem a szimfonikus/experimental black metalt inkább. De a Gorgoroth is elmegy.

Dimmu Borgir: szimfonikus black, nagyon csípem, a korai és a későbbi anyagaikat is. Nem tudom, miért mondják rájuk, hogy eladták magukat és hasonlók. Szerintem ugyanolyan színvonalas zenét játszanak, mint korábban.

Burzum: ld. Gorgoroth.

Carach Angren: szimfonikus black, őket is nagyon csípem.

Szóval ezek a véleményeim, így dióhéjban. 21/F