Szerintetek kapott -e Friderikusz Sándor kellő - világszintű - elismerést, amiért idehaza - Magyarországon - külföldi sztároknak biztosított színpadot, ill. teret a szereplésre? /pl. Cindy Crawford/

Há-há-hát de vicces! :D

Hogy jött ez a kérdés?

Na mindegy! Ő fizetett nekik, ezt sokszor hangsúlyozta, hogy sokba kerültek neki. De ugye csak viccből tetted fel ezt a kerdést? Biztos lemaradtam valami mostani bulvártörténésről. Ezt mondta Friderikusz? Hogy vegül is ő mutatta be nekünk ezeket az embereket? Kinezem belőle! :D

Azé én elfogult vagyok vele, mert hallottam hogy szereti a Macskákat, énekelt is belőle egy részletet, de egész biztos hogy én tudom jobban a szövegeket. Talán még a koerográfiát is.

A masik meg, hogy nem tudom kinek az ötlete volt a Corazón Puro, de az tetszett pl.

Nemzetközi díj.:D Biztos elég lenne annyi? Ne köszönjük meg neki levélben egyesével? Vagy írjunk hozzá egy dalt? Annak szerintem jobban örülne, jelentkeznék is hozzá önkéntesnek a kórusba.

Kedves Sándor!

Köszönjük a lehetőséget! Eddig azt sem tudtuk, hogy hálivúdon kívűl ott a júeszéj, és most kiderült, hogy léteznek más kontinensek, számunkra egész új világok, melyek régiek. Őseink földje, nyugateurópa, s azon túl, messzi balkán felé, léteznek kis területek - országoknak gondolják magukat - hol emberek élnek. Ezen emberek évezredek óta elvannak itt, határokat huzigálnak, porondmestereket cserélgetnek, hol akasztással, hol lőfegyverrel, de végeredményben jól elvannak. Kenyéren, vizen, pálinkán és vodkán, vagy külömböző malátaszármazékokon. Hallottuk utóbbi időkben megismerkedtek a banánnal, a bugivugival, de csak titokbam. Már úgy titokban, hogy amire azt mondták szabad, de csak titokban. Amit nem szabad, azt úgysem lehet titokban tartani. Ezen idők és korszakok után, kaptunk innen egy telefonhívást. Mondták hogy Budapest, mi kerestük a térképen, de csak Bulgáriát találtunk, aztán mondták, hogy város, ráközelítettümk, meg is lett Bukarest, de aztán mondták, hogy másik ország, sokáig nagyítottuk a képet, módosítottuk a felbontást és végül sikerült. Meglepődtünk milyen fejlett kis világ lett ez itt, hogy van már telefon. Az semmi, de tolmács is akadt, ki képes volt èrthetővé tenni ezt a holt nyelvet számunkra. Kételkedtünk ebben a kedves megkeresésben kicsit, hogy egy törzsi kultúrában, ott az éhhalál szélén a harmadik világban, ugyan miféle showműsor lehet, s vajh kiknek szólna, de egy Sándor nevű fószer számjegyeket mutatott dollárjelekkel a végén, és aszonta lesz szoba, vízzel. Autó is meg minden... hát ezt komolyan el sem akartuk hinni, hogy ilyen van. Gondoltuk bármilyen veszélyes, ezt látnunk kell. Védőoltások százával és bőröndnyi antihisztaminnal érkeztünk. Hihetetlen élmény volt. Ezek az emberek majdnem olyanok mint mi! Sándor persze nem beszélte a nyelvet, hiába volt ő a fősámán vagy citkuszigazgató, de voltak rá emberei. Mondom, nagyon hasonlítottak hozzánk. Tévéjük is van otthon azt mondták. Gondolom falunként értik, összegyűlnek a fonóbam ott nézik együtt Sándort, és engem a Banderast, meg Claudiát... ja nem a Cindyt. Ha Sándor nem lenne, ezek sose tudnák kik vagymuk és honnan jöttünk. De ami ennél is fontosabb, ha ezt nem látjuk a saját két szemünkkel, sosem hittük volna el senkinek, hogy az ősi kontinens ezen aprócska pontján, mennyire igyekeznek felzárkózni, amit az eszközeikből lehetett, leutánoztak tőlünk. Válltömést, műfogsort, tényleg mindent. Örökké hálásak leszünk ezért Sándor! Köszönjük!