Hogy csináljak karriert 20 évesen? Még van időm

Pl. találd föl a melegvizet.

A bevétel 30%-ért megírom a leghatékonyabb gyártási technológiát. ;)

elég sok és jó könyvet is írtak már erről a témáról a jóval előtted, sőt Győzike előtt sikeressé vált emberek. talán kezdhetnéd azzal, hogy elolvasol 1-2 ilyen könyvet és nem egy anonim fórumon ismeretlen hátterű és eredményű emberektől várod, hogy megmondják neked, hogy lehet-e belőled valami, mikor rólunk sem tudhatod, hogy belőlünk lett-e valami, vagy lesz-e valaha.

amúgy jól mondod: "Győzike is 40 év alatt csinált karriert". ami azt jelenti, hogy nem 40 évesen kezdte el, hanem addigra ért be az a munkája, amit az azt megelőző 40 során fene tudja mióta csinált, hogy a 40-edik évre legyen belőle valami.

az ő életét nem ismerem olyan nagy mélységben és nem is biztos, hogy az ő életrajzával kezdeném a kutató munkát, de ha nem tévedek mielőtt befutott celebként, talán zenész volt, amit biztosan nem 40 évesen kezdett el tanulni. mondjuk nem is a zenészi tevékenysége miatt ismerik ma az emberek, de azért valamilyen mértékben az is hozzájárult, hogy celebbé vált.

egyébként sosem késő elkezdeni (még 40 évesen sem). egy régi mondás szerint, ha egy lombos fa árnyékában szeretnél hűsölni, akkor a legjobb időpont elültetni a fát 40 éve volt, mára már szép lombos lenne. viszont, ha még mindig nem ültetted el, akkor ma van a második legjobb időpont, mert ha még ma megteszed, akkor pont egy nappal előbb elkezded, mintha csak holnap tennéd...

a már emlegetett könyvekben sokan leírták már, hogy a siker olyan, mint egy jéghegy. mindenki csak a jéghegy csúcsát, magát a sikert, hírnevet, végeredményt látja és senki sem ismeri azt a rengeteg, mindenki számára teljesen láthatatlan munkát, amit a sikerese emberek a siker előtt éveken, évtizedeken, egy életen át belefektettek abba, hogy oda eljussanak. egy olimpián csak azt látod, hogy a sportoló megnyer egy(pár) versenyt és mindenki őt ünnepli érte. azt nem látod, hogy előtte 20-30 évig minden egyes nap edzett, diétázott, koplalt, kínlódott, szenvedett, küzdött és iszonyatos energiát belefektetett, hogy egy nap azon a versenyen ő legyen a legjobb a világon - és a második-harmadik, sokadik helyezettnél még ennyit sem látsz, mert róluk jó eséllyel tudomást sem veszel, mert nem nyernek. miközben lehet, hogy valaki simán még a győztesnél is több időt, energiát, küzdelmet és fájdalmat öl bele a felkészülésbe, ami aztán végül még csak meg sem térül neki, mert végül nem éri el azt a sikert, amit szeretett volna, mert győztes csak egy lehet.

a már emlegetett könyvekben azt is leírják általában, hogy a legfontosabb elkezdeni. szinte mindegy, hogy mit, szinte mindegy, hogyan. persze nem árt minél előbb elkezdeni és az sem árt, ha már az elején is minél jobban csinálod. ezért mindig érdemes lehet olyan irányba elindulni, ami úgy fest, hogy már eleve jól megy neked, vagy van érzéked hozzá, hogy kisebb energia befektetéssel többet tudj kihozni belőle. de annál, hogy jól csináld sokkal fontosabb, hogy csináld. ha nem jól csinálod, akkor a hibákon lehet javítani. ha nem csinálod, azon nincs mit javítani. a hiba része a fejlődésnek. akik sikeresek lettek, azok mind hibáztak - sőt általában elég sokat is hibáztak, csak aztán javították a hibáikat és végül megtanulták jól csinálni. akik nem hibáznak, azok viszont nem szoktak soha sikeressé válni, mert nem csinálják és nem is hibáznak...

egy másik ilyen már emlegetett könyvben azt is leírták (bár egy másikban meg cáfolták, szóval fene tudja, de szerintem azért nem teljesen alaptalan), hogy 10 ezer óra kemény és megfelelően végzett, illetve ellenőrzött és jó irányba terelt gyakorlással bárki lehet nagyon eredményes bármiben. nem biztos, hogy zseniális, vagy a legjobb lesz, de egy nagyon jó szintre bárki el tud jutni bármiben, ha belefekteti azt a 10 ezer óra gyakorlást és szakmailag megfelelően csinálja, tehát nem csak magától hülyeséget és rosszul gyakorol be, hanem edző, tanár, mester felügyeletével a helyes dolgot jól gyakorolja be. akinek már eleve több tehetsége van az adott dologhoz, annak gyorsabban is mehet, vagy csak kevésbé fogja nehéznek érezni ezt a folyamatot, mert érdekli, élvezi, több a sikerélménye közben. akinek kevesebb a veleszületett tehetsége, annak többet kell szorgalomból, kitartásból, küzdelemből hozzátenni, nehezebben fognak jönni a sikerek és több kitartást igényel, hogy ne adja fel közben, de egy jó szintre az is fel tudja magát hozni és a nagyon sok gyakorlást még a nagyon tehetségesek sem tudják megspórolni.

#5!

Szép-szép ez az elmélet, de mint tudjuk, ez nem mindig egyezik a valósággal.

Amúgy eléggé meggyőző tud lenni, ha valaki folyamatosan -és ilyen hosszú lére eresztve- képes a mondandóját közölni, de azért vegyél néha levegőt is. ;)