Dancsó Pétert, akik legalább 10 éve követik (vagy 2010 óta), azok miként tekintenek őrá, úgy mint "emberi lény" és milyen jövőt jósolnak neki? (többi a kérdésben - a kérdésemet pedig nem a mostani tizenéves követőkhöz intézem, hanem a régi fanokhoz)

A napokban bukkantam rá erre az oldalra.

[link]

Emlékszem, milyen is volt Dancsó 15 éve. Egy értelmes, intelligens, kreatív és lelkes videós volt ő az én szememben, aki a videózást csak hobbiból csinálja, a célja mégis a kreatív szórakoztatás. Úgy, hogy ő ezért nem vár semmilyen anyagi juttatást, hiszen ezen túl volt rendes szakmája is (fotográfus, ha jól emlékszem).

Puzsér Róbert megfogalmazta mindazt, ami sok emberben is megfogalmazódott az elmúlt 1 évtizedben: https://www.youtube.com/watch?v=fMWbtWvC1aA

"Ki ez a kib***ott playboy? Aki úgy tesz, mintha Sebestyén Balázs vagy Istenes Bence volna?"

Én azt látom, hogy Dancsó a tehetségét aprópénzre cserélte. Meghazudtolta saját magát, egyúttal szembe köpte mindazokat, akik addig kitartottak mellette. A tehetségét aprópénzre cserélve egyfajta "pillanat ember" lett belőle, aki úgy el fog tűnni a süllyesztőben ha lejár az ideje, hogy még csak emlék sem marad utána. A jelenlegi tizenéves zombiagyú rajongótábora meg majd talál egy másik "influenza géntemetőt" (értsd: influencert) akit majd csorgó nyállal, szájtátva követhet napi szinten.

Talán Dancsó majd jól megszedve magát egyszerűen csak legyint egyet és tovább lép. VAGY - és ami a legvalószínűbb - teljesen meg fog hasonulni önmagával. Akkor majd minden a felszínre fog törni egyszerre. Az öntagadás, az önmeghazudtolás, a tehetség beváltása aprópénze, amikor már nem fog tudni önerejéből egyről a kettőre jutni, amikor a szponzorok és a követők is egyszerre fogják otthagyni, amikor nem fog tudni szembenézni a saját lelkiismeretével és minden egyes pillanatában az önmarcangolás kínkeserves gyötrelmeinek rendeli alá magát. Amikor majd ezek hatására teljesen befordul, és ráeszmél arra, hogy kipukkant a rózsaszín lufi – a médiaheck, amit maga köré épített. Amikor majd rájön arra, hogy tulajdonképp ö maga mekkora egy senki - mert azzá tette saját magát ahelyett, hogy a saját egzisztenciáján dolgozott volna a saját imázsa helyett - azaz hogy "emberré" váljon és nem a saját hamis egójává. Akiről az ő 50 éves korára (már ha megéri) a kutya se emlékezzék.

Ha van arra példa a metafizikai valóságban, hogy „valaki eladta a lelkét a Sátánnak”, akkor Dancsó Péter erre a tökéletes illusztráció.