Gondoltátok volna hogy Tóth Andinak fontosabb a kertévés bohóckodàs mint az énekesi pálya?

„Észrevettem, hogy már nem boldogít (az éneklés, a koncertek) hanem nagyon sokat elvesz, viszont addig a pár percig, amíg ott voltam fent, inkább úgy voltam vele, hogy inkább vagyok ott, inkább teszem magam szrrá, inkább pusztulok bele a húszas éveimbe, minthogy leéljek egy életet zene nélkül” – magyarázta.

Tóth Andi azt mondta, valójában mindig csak menekült, gőzerővel próbált boldog lenni, és úgy hitte, akkor lesz boldog, ha zenél. De ez nem jött be. „(…) és úgy voltam vele, hogyha ez nem tesz boldoggá, akkor mi a fszért csinálom, ha másokat sem teszek vele boldoggá, minek csinálom. Eltelt pár hét, amikor ezen gondolkodtam, és küzdöttem magammal, mi a fsz legyen, és arra jutottam, hogy akkor most megpróbálok boldog lenni zene nélkül. Azért voltam kibszott szomorú idáig meg most is, mert amúgy nem akarom én ezt, én lennék a legboldogabb, ha működne, de azt hiszem, kicsit elfáradtam. Kicsit nagyon.”